Josip Frank
From Wikipedia, the free encyclopedia
From Wikipedia, the free encyclopedia
Josip Frank (Eszék, 1844. április 16. – Zágráb, 1911. december 17.) horvát jogász, politikus, a Tiszta Jogok Pártjának elnöke, 1887 és 1909 között országgyűlési képviselő.
| Josip Frank | |
 | |
| Tiszta Jogok Pártja 2. elnöke | |
| Hivatali idő 1896. február 28. – 1909. | |
| Született | 1844. április 16.[1][2][3] Eszék |
| Elhunyt | 1911. december 17. (67 évesen)[1][2][3] Zágráb |
| Sírhely | Mirogoj temető |
| Párt | Jogok Pártja |
| Foglalkozás |
|
| Iskolái | Bécsi Egyetem |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Josip Frank témájú médiaállományokat. | |
Frank 1844. április 16-án született Eszéken, Emanuel és Helena Frank horvát-zsidó családjában.[4][5] Frank testvére, Jakov adta ki a „Die Drau” című német nyelvű újságot Eszéken, szerkesztette a mérsékelt ellenzéki zágrábi „Agramer Tagblatt”ot, de írt a magyarországi „Pester Lloyd”nak és a bécsi „Neue Freie Presse”-nek is. Ennek megfelelően Jakov Franknak voltak kapcsolatai az Osztrák–Magyar Monarchia dualista köreiben. Frank soha nem titkolta, hogy testvére Jakov magyarón, azaz unionista volt.[6]
Franknak feleségétől, Olga Rojčevićtől[6] öt fia született, akik közül kettő kiemelkedő pályát futott be a politikában. A legidősebb, Vladimir (1873-1916) volt az első, aki apja nyomdokaiba lépett. Az ő nyomdokaiba lépett Ivo (1877 – 1939), aki a család utolsó politikailag aktív tagja volt, egyedüliként élte át a modern horvát történelem fordulópontját, az Osztrák–Magyar Monarchia összeomlását, illetve a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság létrehozását.[7] Felesége, Olga halála után feleségül vette Teodora Martinit, akitől még két gyermeke született.[6]
Frank Eszéken érettségizett, majd az 1862-es érettségi után Bécsben kezdett jogot tanulni, ahol 1868-ban jogi doktori címet szerzett. Tanulmányai befejezése után a híres osztrák politikus, Karl Lueger ügyvédi irodájában kezdett szakmai gyakorlatot. Ezután a budapesti bíróságon dolgozott, végül 1872-ben Zágrábban nyitotta meg saját ügyvédi irodáját.[8]
Már akkor részt vett a horvát politikai életben. Nyilatkozataiban eleinte a horvát bán Rauch Levin mellé állt, és csatlakozott a Néppárt elleni támadásaikhoz, majd a magyaroknak tett engedmények és a szerbekkel való kapcsolata miatt a populista bánt, Ivan Mažuranićot támadta.[8]
1877-ben ő volt a zágrábi „Agramer Presse” című újság elindítója, melyet a hatóságok betiltottak, mert ellenzéki álláspontot képviselt.[9] 1878-ban megalapította a „Kroatische Post”ot. Nem sokkal később a hatóságok ezt az újságot is betiltották. A Kroatische Post utolsó fennmaradt száma 1879. április 17-én kelt.[9] A két német nyelvű újság mellett, amelyek Zágrábban jelentek meg, a „Branik” című horvát nyelvű újságot is kiadta. Pénzügyi szakemberként már 1879-ben újságcikkeiben figyelmeztetett Horvátország Magyarországtól való pénzügyi és gazdasági függésére, amely az 1868-as horvát-magyar rendezésből és annak 1873-as revíziójából következett. 1880-ban kiadta erről a „Die Quote Kroatiens” című brosúrát, amelyben bebizonyította, hogy Horvátország túlságosan leterhelt.[8] Fáradhatatlan közéleti politikai munkájával gyorsan elnyerte a választók tetszését, 1880-tól 1894-ig zágrábi városi képviselő volt, és mindig kiállt a horvát főváros előrehaladása és jobbítása mellett. Már 1884-ben képviselő lett a horvát parlamentben, először a Popovače, majd 1887-től a Vojni Križ kerületben. Szakértelmének köszönhetően az országgyűlés pénzügyi, majd költségvetési bizottságának is rendes tagja volt.[8]
1877 és 1890 között Frank a politikai életben önállóan tevékenykedett anélkül, hogy csatlakozott volna egyetlen politikai párthoz. Prominens horvát hazafiként politikai tevékenysége során közel került a jobboldalhoz, és Fran Folnegović ösztönzésére végül 1890-ben parlamenti képviselőként csatlakozott a jobboldalhoz. Jóakarata már abban az évben előtérbe került, amikor saját forrásaival segítette a jobboldali „Hrvatska” lap, majd a „Starčevićev dom” részvénytársaság pénzügyi talpra állítását. Pártpolitikai tevékenységét 1891-től Hrvatska szerkesztőjeként folytatta, amelyben saját politikai nézeteit tette közzé.[8]
Felismerve Horvátország akkori nehéz helyzetét, úgy vélte, hogy a politikai cselekvés elsődleges célja a horvát nyelvű országok egyesítése, valamint Horvátország gazdasági és pénzügyi függetlensége kell, hogy legyen, amelyet az agresszív magyar politika komolyan veszélyeztetett. Egyre közelebb került a párt vezetőjének, Ante Starčevićnek a politikai nézeteihez. Josip Frank volt a felelős a Jogok Pártjának első valódi politikai programjáért, amelyet 1894. június 6-án fogadtak el, és amely nagyrészt az ő politikai nézeteit tartalmazta. A program tartalmazta a horvátok egyesülésének és horvát államiság helyreállításának gondolatát.[8]
Amikor I. Ferenc József császár és király 1895-ös zágrábi látogatása során a zágrábi egyetemisták tiltakozás jeléül elégették a magyar zászlót, és Fran Folnegović párthíveivel elítélte ezt a tettet, Josip Frank, Anto Starčević-csal, Eugen Kumičić-csal és Milo Starčević-csal kilépett a Jogpárt parlamenti frakciójából. Ezt követte a Jogok Pártja végleges szétválása, és a Starčević és Frank vezette pártáramlat a „Hrvatsko pravo” című pártlappal megalapította a Tiszta Jogok Pártját.[8]
Starčević 1896-os halála után Josip Frank, mivel már Starčević támogatását is élvezte, átvette a párt vezetését, majd megerősítette pozícióját és ezzel biztosította politikai jövőjét. Ettől kezdve, még a királyi udvarral folytatott közvetlen tárgyalásokon keresztül is folyamatosan küzdött Horvátország pénzügyi függetlenségéért. 1898-tól 1906-ig a Királyi Pénzügyi Bizottság tagja volt, majd 1898-ban keményen megvádolta Magyarországot a Horvátország és Magyarország közötti pénzügyi elszámolás méltánytalanságával. 1904-ben Frank ismét felvetette Horvátország pénzügyi függetlenségének igényét, és munkájának köszönhetően 1906-ban megszületett a Horvátország és Magyarország között általában véve a legkedvezőbb pénzügyi egyezség.[8]
Ezzel egy időben a párt 1904-ben Starčević Jogok Pártjára változtatta a nevét, és Frank vezetésével folytatta fejlődését. Josip Frank 1905-től az új irányvonal, majd a horvát-szerb koalíció jugoszlávbarát politikájának heves ellenfele lett, 1906-tól pedig a királyi udvarban és a trónörökös, Ferenc Ferdinánd körüli körökben keresett szövetségeseket a koalíció elleni harcban.[8]
Az 1906-os parlamenti választásokon a horvát-szerb koalíció erőssége ellenére a jobboldaliak 20 parlamenti helyet szereztek, és jelentős ellenzéki erővé váltak. 1908-ban Rauch Pál horvát bán támogatta a jobboldaliakat és Josip Frankot a koalíció meggyengítésére és legyőzésére irányuló erőfeszítéseikben, de ezek nem hoztak eredményt. Frank szerepet játszott a hírhedt 1909-es Friedjung-perben is,[10] ahol bebizonyosodott, hogy az osztrák történész, Heinrich Friedjung megismételte a horvát-szerb koalíció vezetői elleni árulásról szóló rágalmazó állításokat. A perrel a bán és a bíróság meg akarta törni a koalíció erejét. A koalíció végül beleegyezett a királyi udvarral való együttműködésbe, és megtartotta a hatalmat, így beteljesületlen marad Josip Frank reménye, hogy a jobboldaliak átvehetik a hatalmat Horvátországban.
Ennek ellenére a királyi udvar támogatásával az osztrák fennhatóság alatti horvát államjog védelmében, a jugoszláv és a nagyszerb eszmék elleni megalkuvást nem tűrő politikája a párton belüli válsághoz vezetett. Ezért a Mile Starčević vezette ún. „milinovci” platform 1908-ban kilépett a pártból, és megalapította Starčević jogpártját. De még ez sem befolyásolta Josip Frankot saját politikai elképzeléseinek megvalósításában. 1908-ban Josip Frank artériás szklerózisban súlyosan megbetegedett. 1909-től már nem volt befolyása a pártpolitikára.[8] 1911. december 17-én halt meg Zágrábban, ahol a mirogoji családi sírboltban temették el.
A „frankovci” kifejezés a horvát politikatörténetben a 19. század vége óta azokat a „pravaš”nak is nevezett horvát nacionalistákat jelenti, akik a Tiszta Jogok Pártja köré tömörültek, amelynek vezetője Josip Frank volt. Az 1890-es évek elejétől a kifejezést a Josip Frank által vezetett Jogpárt frakciójának megjelölésére használták. A kifejezés Josip Frank vezetéknevéből származik.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
