Johannes Brenz
német teológus, reformátor From Wikipedia, the free encyclopedia
német teológus, reformátor From Wikipedia, the free encyclopedia
Johannes Brenz (latinosan Brentius), Szinnyeinél Brentius János (Weil der Stadt, 1499. június 24. – Stuttgart, 1570. szeptember 11.) német teológus, reformátor.
| Johannes Brenz | |
 | |
| Johannes Brenz egy 17. századi rézmetszeten | |
| Született | 1499. június 24. Weil der Stadt |
| Elhunyt | 1570. szeptember 11. (71 évesen) Stuttgart |
| Álneve |
|
| Állampolgársága | német |
| Nemzetisége | német |
| Házastársa | Katharina Brenz |
| Gyermekei |
|
| Szülei | Katharine Hennich Martin 'Brenz' Hess |
| Foglalkozása | teológus, reformátor |
| Iskolái | Heidelbergi Egyetem |
| Sírhelye | Stuttgart Collegiate Church |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Johannes Brenz témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Heidelbergben tanult, majd ugyanott bölcsészeti és filozófiai előadásokat tartott. 1518 áprilisában egy heidelbergi vita során ismerkedett meg Luther Mártonnal, akinek a hatása alá került. 1522-ben eretnekség miatt vád alá akarták helyezni, de Brenz elmenekült, és lelkészként szolgált Schwäbisch Hallban. Reformátori tevékenységét 1524-től Johann Isenmann plébános is támogatta. A német parasztháború során helytelenítette a parasztok túlkapásait, kegyelemért folyamodott a legyőzöttek számára.
Széles ismertségre tett szert 1525-ben a Syngramma Suevicum című művével, amelyben Oecolampadiust támadta, és amelyben azt állította, hogy Krisztus teste és vére valósággal jelen vannak a szentségekben. 1528-ban katekizmust írt az ifjúság számára. 1529 októberében részt vett a marburgi kollokviumon, és a következő évben az ágostai birodalmi gyűlésen. Támogatta Philipp Melanchthont, de elutasította az egyezséget Ulrich Zwingli tanainak követőivel. 1532-ben részt vett a brandenburgi és nürnbergi egyházi szabályzatok kialakításában. 1535-ben Ulrich württembergi herceg egyházi tanácsadójává nevezte ki. 1537-ben megreformálta a tübingeni egyetemet.
1538-ban visszatért Schwäbisch Hallba. Lelkészi szolgálata mellett számos bibliamagyarázatot írt. Noha Lipcsében, Tübingenben és Strassbourgban is kínáltak neki állást, ezeket mind elutasította. Hosszú időn át ellenezte Scwäbisch Hall csatlakozását a schmalkaldeni szövetséghez, mivel elfogadhatatlannak tartotta a kormányzó hatalommal való szembefordulást. Idővel azonban nézetei megváltoztak, és a császár ellen fordult. Amikor 1546-ban V. Károly német-római császár a városba érkezett, Brenz elmenekült, de 1547-ben visszatért. Granvella császári kancellár megadásra szólította fel, ezért 1548-ban ismét elmenekült, és Ulrich herceg hohenwittlingeni kastélyában rejtőzött el. Joannes Witlingius írta meg magyarázatait a 93. és 103. zsoltárról. Mivel a császár mindenütt kerestette, Brenz Bázelbe utazott. Itt írta meg Ézsaiás prófáciáiról szóló írását. 1549-ben, felesége halála miatt visszatért városába, hogy gyermekeiről gondoskodjon. Ezt követően ismét a herceg rejtette el, ezúttal hornbergi kastélyában, ahol tizennyolc hónapig élt Huldrich Engster (Encaustius) néven.
Ulrich herceg halála után Brenzet felkérték, hogy dolgozza ki a württembergi hitvallást a tridenti zsinat számára. 1552-ben három teológus társaságában a zsinatra utazott, hogy megvédje a hitvallást. A továbbiakban a stuttgarti székesegyházban szolgált, és élethossziglan hercegi tanácsadóvá nevezték ki. Kiemelkedő szerepe volt a württembergi egyházi élet és oktatás megszervezésében. Kapcsolatban állt a valdensekkel és a francia protestánsokkal, és rokonszenvezett a bajor és osztrák protestánsokkal.
Magyarországon megjelent művei:
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
