Joe Zawinul

Josef Erich Zawinul (Bécs, 1932. július 7. – Bécs, 2007. szeptember 11.) osztrák jazzbillentyűs és zeneszerző, a fúziós zene és az elektromos billentyűs hangszerek használatának egyik úttörője. Gyakorlatilag ő az egyetlen európai származású zenész, akinek az amerikai mainstream jazzben valódi jelentősége volt.

Joe Zawinul
Joe Zawinul 2007-ben
Életrajzi adatok
Születési név	Josef Erich Zawinul
Született	1932. július 7. Bécs, Ausztria
Elhunyt	2007. szeptember 11. (75 évesen) Bécs, Ausztria
Sírhely	Wiener Zentralfriedhof
Iskolái	Musik und Kunst Privatuniversität der Stadt Wien Berklee College of Music
Pályafutás
Műfajok	dzsessz, hard bop, fúziós zene, funk
Híres dal	Orient Express
Együttes	Weather Report
Hangszer	billentyűs hangszerek
Díjak	Bécs Városának Becsületgyűrűje Osztrák Köztársaság Nagy Ezüst Érdemjele Paul Acket Award Amadeus Austrian Music Awards
Tevékenység	zongorista orgonaművész zeneszerző dzsesszzenész billentyűs előadóművész
Kiadók	Heads Up International
IPI-névazonosító	00033547885
Joe Zawinul weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Joe Zawinul témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája

Kezdetek

Hatéves korától harmonikázott, és már ilyen fiatalon is igen tehetségesnek bizonyult. Később a Bécsi Konzervatóriumban kapott komolyzenei oktatást, zongoristának készült. Csak 1949. körül ismerkedett meg a jazzel, és Erroll Garner zenéjének hatására kezdett jazzt játszani 1952-től. 1958-ban költözött az Amerikai Egyesült Államokba, miután elnyert egy ösztöndíjat a bostoni Berklee Zeneművészeti Főiskolára. Játékát meghallva egyik tanára egyből azt mondta neki, hogy már nincs mit tanulnia az iskolában, inkább menjen el profi zenésznek – így hát az első héten otthagyta a Berklee-t. Kezdetben Maynard Fergusonnal játszott, ekkor találkozott először Wayne Shorterrel. 1959 és 1961 között Dinah Washington zongorakísérője volt, aki mindig Joe Viennaként mutatta be Zawinult.

1961-ben csatlakozott Cannonball Adderley szaxofonos kvintettjéhez, és olyan népszerű számokkal járult hozzá a csoport sikeréhez, mint a Mercy, Mercy, Mercy, a Walk Tall és a Jesse Jacksonnak emléket állító Country Preacher. Mindeközben hard bop zongoristából soul-jazz előadóvá vált, és az elektromos hangszerek használata révén elsők között tett lépéseket a jazz-rock felé. 1963-ban vette feleségül Maxine-t, az afro-amerikai playboy-nyuszit, akitől aztán három fia született.

Miles Davis stúdiózenekarával zenészként és a címadó dal szerzőjeként működött közre a Silent Way album felvételén, majd a korszakalkotó Bitches Brew-n a lemez első felét kitevő Pharaoh's Dance című számén is. Davis és Zawinul csak 1991-ben szerepeltek együtt koncerten, nem sokkal Davis halála előtt.

Weather Report

1970-ben alakította meg Wayne Shorterrel a Weather Reportot, az évtized legendás fúziós jazz zenekarát. Zenéjük R&B, funk, rock, latin és etno jazz elemeket ötvözött, és a zenészek folyamatos improvizációja volt a névjegyük, a szokásos szólista–kísérő szekció felosztás mellőzésével. Weather Report című bemutatkozó albumuk 1971-ben az Év Albuma lett a Down Beat magazinnál, egyébként 1977-ig – addig példátlan módon – további négy alkalommal ítélték nekik ezt a díjat. 1973-tól a zenekar a funk/groove hangzás felé mozdult el, és Zawinul – az improvizációs blokkok megtartása mellett – szerkezetet is adott a számoknak. Az első igazán átütő lemezük az 1974-es Mysterious Traveller volt, melyen a szintetizátor mellett egyéb effekteket (gyereksírás, tapsolás stb.) is beépítettek zenéjükbe. Népszerűségük csúcsára Jaco Pastorius virtuóz basszusgitáros csatlakozása után értek fel, a Heavy Weather a kritikusok és a közönség tetszését is elnyerte, róla a Birdland című szám még a poplistákra is felkerült.

The Zawinul Syndicate

Diszkográfia

Weather Report

Összes lemezüket a Columbia Records adta ki.

• Weather Report, 1971.
• I Sing the Body Electric, 1972.
• Sweetnighter, 1973.
• Mysterious Traveller, 1974.
• Tale Spinnin', 1975.
• Black Market, 1976.
• Heavy Weather, 1977.
• Mr. Gone, 1978.
• 8:30, 1979.
• Night Passages, 1980.
• Weather Report, 1982.
• Procession, 1983.
• Domino Theory, 1984.
• Sportin' Life, 1985.
• This is This, 1986.

The Zawinul Syndicate

• The Immigrants (1988)
• Black Water (1989)
• Lost Tribes (1992)
• World Tour – live (1998)
• Vienna Nights – Live At Joe Zawinul's Birdland (2005)
• 75 (2008)
• Hollywood Bowl 1993 (2016)

Források

• Richard S. Ginell: Joe Zawinul Biography, allmusic.com
• Brian Escamilla: Weather Report, musicianguide.com

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Joe Zawinul témájú médiaállományokat.

• Joe Zawinul hivatalos oldala, zawinulmusic.com
• Joe Zawinul nem hivatalos rajongói oldal, zawinulonline.org
• Gunther Baumann: Zawinul, életem a jazz; ford. Nagy Milada; Aposztróf, Bp., 2007

• Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap