A Jacobi-mátrix egy vektorértékű függvény elsőrendű parciális deriváltjait tartalmazó mátrix, mely az egyváltozós skalárfüggvények deriváltjának fogalmát terjeszti ki vektormezőkre, ahogy a gradiens a skalármezőkre teszi ugyanezt. Az implicitfüggvény-tételben és az inverzfüggvény-tételben is megjelenik.
Legyen az n dimenziós euklideszi térből az m dimenziós euklideszi térbe képező differenciálható függvény. (Ha n = m, akkor f egy vektormezőt határoz meg.) Ekkor a vektorértékű függvény egyes komponensei:
,
azaz
,
ahol f1, f2, ... , fm koordinátafüggvények skalár-értékű n-változós függvények, azaz (i = 1, 2, ..., m).
Ezen m darab n-változós függvény parciális deriváltjaiból egy m×n-es mátrixot képezhetünk:
- .
Ezt hívjuk a Jacobi-mátrixnak, melynek elemei maguk is skalár-értékű n-változós függvények.
Felírható még úgy is, hogy
- ,
ahol grad(.) a gradiensfüggvény.
Továbbá J egy függvény mátrixos felírása:
, ahol J(a) egy konkrét számokat tartalmazó m×n-es mátrix lesz, ha egy adott a = (a1, a2, ... , an) -beli pont koordinátáit behelyettesítjük J minden egyes (i, j) pozícióban lévő parciális deriváltfüggvényébe:
- .
A Jacobi-determináns a Jacobi-mátrix determinánsa.
A Jacobi-mátrix az egyváltozós skalárfüggvények deriváltjának fogalmát terjeszti ki vektormezőkre, ahogy a gradiens a skalármezőkre teszi ugyanezt. Ha lineáris transzformációként fogjuk fel, akkor J adja meg az f függvény legjobb lineáris közelítését egy adott pont körül abban az értelemben, hogy a Taylor-sorhoz hasonlóan elsőrendben:
- .
Úgy is fogalmazhatunk, hogy a Jacobi-mátrix megadja, hogy lokálisan hogyan viselkedik az f függvény, mennyire simul rá f(x0)-ban a képhalmazát érintő hipersíkra.
A Jacobi-mátrix megjelenik az implicitfüggvény-tételben és az inverzfüggvény-tételben.
Legyen
a
képlettel megadott háromváltozós függvény.
Akkor
és így a függvény Jacobi-mátrixa
Ha az összes f1, f2, ... , fm koordinátafüggvény lineáris, akkor J-ben az összes parciális derivált konstans, J egy közönséges mátrix, J(a) pedig nem függ a-tól.