Jack White (zenész)
(1975–) amerikai zenész, producer From Wikipedia, the free encyclopedia
(1975–) amerikai zenész, producer From Wikipedia, the free encyclopedia
Jack White (Detroit, Michigan, 1975. július 9. –) többszörös Grammy-díjas zenész, zenei producer.
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
 |
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon. |
 |
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
| Jack White | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | John Anthony Gillis |
| Született | 1975. július 9. (49 éves) Detroit, Michigan  |
| Házastársa |
|
| Élettárs | Renée Zellweger (2002–2004) |
| Iskolái |
|
| Pályafutás | |
| Műfajok | Rock, alternatív rock, blues-rock, punk blues, garage rock revival, bluegrass |
| Aktív évek | 1990 - |
| Kapcsolódó előadó(k) | The White Stripes, The Raconteurs, The Dead Weather, The Upholsterers, The Go, Loretta Lynn, Beck, Holly Golightly, Soledad Brothers, Alicia Keys |
| Hangszer | ének, gitár, zongora, basszusgitár, dob, marimba, mandolin |
| Hang | tenor |
| Díjak | Grammy-díj a legjobb rockteljesítményért (Lazaretto, 2015) |
| Tevékenység |
|
| Kiadók |
|
| Jack White weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jack White témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Született John Anthony Gillis néven. Jack a michigan-i Detroitban látta meg a napvilágot 1975. július 9-én.
A White Stripes duó énekes/gitárosaként vált ismertté.
Teresa és Gorman Gills 10. és egyben legfiatalabb gyermeke. 5 évesen (1980) dobolni tanult és a klasszikus zene fanatikusa lett. Idősebb korában aztán megragadta a blues és az 1960-as évek rockzenéje. Ezek motiválták mostani zenei tevékenységét is. Jack így vall életéről: "A wisconsini szemináriumba akartam menni, hogy aztán pap legyek, de az utolsó pillanatban az állami iskola mellett döntöttem.", "Kaptam a szobámba egy új erősítőt, innentől kezdve minden ment ahogy kell."
Az 1990-es években dobosként kezdte egy detroit-i punkbandában (Goober and the Peas). Egy késő esti jammelésen ragadott gitárt, azóta azon zenél. Ezután több zenekarban is játszott, például a Two-Star Tabernacle-ben, amelyben ő és Dan Miller egyaránt énekes-gitárosok voltak. A zenekar feloszlása után Jack megalapította a White Stripest, Dan Miller pedig feleségével, Tracee Millerrel a Blanche nevű zenekart (amelyben egyébként a Raconteursből és a Dead Weatherből ismert Jack Lawrence is játszott). A Two-Star Tabernacle-dalokon a White Stripes és a Blanche "megosztozott", ilyen dalok például a Hotel Yorba, a The Union Forever, a Now Mary, a The Same Boy You've Always Known (melyek a White Stripes White Blood Cells című albumára kerültek), a Garbage Picker, a So Long Cruel World (melyek a Blanche If We Can't Trust The Doctors című albumán hallhatók), vagy a Who's To Say című dal, melyet a White Stripes és a Blanche egyaránt felvett. A Hotel Yorba videóklipjében pedig Dan Miller, mint pap jelenik meg, amint összeesketi Jacket feleségével, Tracee Millerrel.
1994-ben találkozott Meg White-tal akivel aztán 1996-ban összeházasodtak. Szokatlan módon Jack vette fel Meg vezetéknevét. 1997-ben kezdtek el együtt zenélni. A detroit-i underground életben hamar hírnevet szereztek. Első albumukat, The White Stripes címen 1999-ben adták ki. Ezt 2000-ben a De Stijl követte. Ekkorra Amerika-szerte ismertté váltak. Aztán lassacskán nemzetközivé nőtték ki magukat. 2001-ben egy brit DJ leadta számukat saját adásában. A garázsos hangzás megnyerte a briteket és harmadik lemezük a White Blood Cells már itt is kedvenc volt az aktuális indie zenekarok például The Strokes mellett. 2003-ra már az egyik legnépszerűbb amerikai rockbanda volt a WS és 4. albumuk az Elephant Grammy-díjat nyert. Ezen az albumon található leghíresebb számuk, a Seven Nation Army, melyet számos zenekar dolgozott fel. 2003-ban Jack a Rolling Stone magazin 100-as listáján a 17. legjobb gitárosként szerepel.[1] A 2005-ös ötödik, Get Behind Me Satan című albumon Jack kissé hanyagolja a gitárt, több figyelmet szentel a zongorára, a marimbára, több az akusztikus téma. A lemez a Billboard lista 3. helyéig jutott. 2007-ben rögzítették 6. albumukat Icky Thump címmel. Július közepén turnéra indultak, ám szeptemberben Meg betegsége miatt le kellett mondani az összes fellépést.
Jack-nek van néhány szóló projektje is. Ezek közül legfontosabb talán a The Racounteurs nevű formáció, melyben a The Greenhornes nevű csapat basszusgitárosával, Little Jack Lawrence-szel és dobosával, Patrick Keeler-rel, illetve Brendan Benson-nal, az elismert szóló előadóval zenél. Jack emellett jó néhány lemezen közreműködik vendégzenészként.
2009-ben megalakult a The Dead Weather nevű zenekar, melynek tagjai Jack White (dob/ének), a The Killsből ismert Allison Mosshart (ének), a korábban már említett Jack Lawrence (basszusgitár) és Dean Fertita, akivel a Queens Of The Stone Age és a Waxwings zenekarokban találkozhattunk, de a Raconteurs-szel is turnézott (gitár/billentyűs). A zenekar eddig két lemezt adott ki, Horehound (2009) és Sea Of Cowards (2010) címen.
Jack még 2001-ben, Detroitban megalapította Third Man Records névre hallgató lemezkiadó cégét, mely azonban csak 2009-ben "öltött testet". Ekkor nyílt meg Nashville-ben a Third Man Records produkciós iroda, lemezbolt, koncerthelyiség és stúdió. A megnyitón játszott először a Dead Weather 150 meghívott vendég előtt. Jack White összes zenekarának összes albuma megjelent a kiadó gondozásában, de más előadók kislemezeit is kiadják, köztük vannak olyanok, akik Jack White felfedezettjei (például felesége, Karen Elson), illetve "idősebb" zenészek is (például a Dex Romweber Duo). A kiadó érdekessége, hogy leginkább bakelitlemezen ad ki albumokat. Emellett persze CD-n és az interneten is megvásárolhatóak a zenék, de a legfontosabb mégis a bakelit, melyekből egészen egyedülálló (háromszínű, sötétben világító) megoldások is születtek. (A bakelitre az a magyarázat, hogy Jack White nem igazán híve a digitális technológiának, a régi analóg dolgok közelebb állnak a szívéhez.)
Szintén 2009-ben a torontói filmfesztiválon bemutatták az Under Great White Northern Lights című dokumentumfilmet, amely a White Stripes 2007-es kanadai turnéját örökítette meg. 2010-ben Jack White többször is nyilatkozta, hogy minden esély megvan rá, hogy Meggel ismét stúdióba vonuljanak, és készítsenek egy hetedik White Stripes albumot. 2011. február 2-án a zenekar mégis bejelentette feloszlását hivatalos weboldalán, egy búcsúlevél formájában. A levélben leszögezték, hogy a feloszlás oka nem nézeteltérés, vagy egészségi ok, inkább az, hogy megőrizzék, ami szép és különleges a zenekarban. Ezen kívül azt is írták, hogy a Third Man Records gondozásában eddig nem hallott anyagok fognak megjelenni.
Jack több filmben is szerepelt. 2003-ban a Hideghegy című filmben Georgia szerepében láthattuk. Szintén 2003-ban Jack és Meg mindketten szerepeltek Jim Jarmusch Kávé és cigaretta című filmjében. 2009-ben Davis Guggenheim rendezőnek az az ötlete támadt, hogy leülteti Jack White-ot, The Edge-et (a U2 gitárosát) és Jimmy Page-et (a Led Zeppelin gitárosát) hogy beszélgessenek a gitározásról, valamint a zenéről általában és zenéljenek is együtt egy kicsit. Közben mind a három zenekar (a White Stripes, a U2 és a Led Zeppelin) történetét is nyomon követhetjük, sőt Jack egy jelenetben megismerteti a zenével kilencéves önmagát. Jack feltűnik még más zenekarokról (The Rolling Stones, Flaming Lips) készített dokumentumfilmekben.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
