szent From Wikipedia, the free encyclopedia
Istenes Szent János, O. H. (portugálul: João de Deus, spanyolul: Juan de Dios), (Montemor-o-Novo, 1495. március 8. – Granada, 1550. március 8.) Portugáliában született, de Spanyolországban tevékenykedett. Beteg, fogyatékos és a társadalom peremére szorult embertársait önként ápoló ember volt. Sebastián Ramírez de Fuenleal, Tuy püspöke hagyta jóvá az „Istenes János" nevet, amelyet az emberek adtak neki.[1] Követői később egy betegápoló szerzetesrendet alapítottak, az Irgalmasok rendjét, amely a szegény sorban lévő betegekről és mentális zavarban szenvedőkről gondoskodik. A római katolikus egyház szentté avatta és Spanyolország egyik legfontosabb vallási személyiségeként tartja számon. A magyarok között először, 1650-ben Szepesváralján jelentek meg az irgalmasrendi testvérek.[2]
| Istenes Szent János | |
 | |
| Murillo festménye (1672 körül) | |
| Irgalmasok rendje rendalapító | |
| Születése | |
| 1495. március 8. Montemor-o-Novo | |
| Halála | |
| 1550. március 8. Granada | |
| Tisztelete | |
| Egyháza | Római katolikus egyház |
| Boldoggá avatása | 1630. október 16. Boldoggá avatta: VIII. Orbán pápa |
| Szentté avatása | 1690. október 16. Szentté avatta: VIII. Sándor pápa |
| Sírhely | Granada |
| Kegyhely | Istenes Szent János-bazilika, Granada, Spanyolország |
| Ünnepnapja | március 8. |
| Jelképei | szív, alamizsna, zsinór, tövis korona |
| Védőszentje ennek | Ápolók, kórházak, elmebetegek, haldoklók, könyvkereskedők |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Istenes Szent János témájú médiaállományokat. | |
Az első életrajzot Istenes Szent Jánosról Francisco de Castro káplán írta, aki a Szent János által alapított kórház káplánja volt a spanyolországi Granadában. Fiatal korában Castro személyesen is ismerte Jánost, így saját tapasztalatai, valamint a kortársak beszámolói alapján írta meg az életrajzot. 1579-ben, 29 évvel Szent János halála után kezdte el írni, Granada érsekének támogatásával. A kiadást már nem érte meg, a könyvet végül édesanyja adta ki 1585-ben.
1587-ben egy Giovanni Bordini nevű pap jóvoltából megjelent az olasz fordítás. Annak ellenére, hogy számos fordítási hiba és személyes elképzelés tarkította, ez a munka lett a legtöbb későbbi fordítás alapja.[3]
Istenes Szent János João Duarte Cidade néven látta meg a napvilágot Montemor-o-Novóban, amely most Évora kerülethez tartozik Portugáliában. Édesapja André Cidade, édesanyja Teresa Duarte volt, akik vallásos hitben nevelték gyermeküket. A valamikor fontosnak számító család János születésekor már el volt szegényedve. A nyolcéves János egy napon eltűnt. Nem tisztázott, hogy szándékosan rabolták el vagy a házukban elszállásolt pap csábította el otthonról. Az eredeti életrajz szerint anyja belehalt a gyászba, az apja pedig belépett a ferences rendbe.[3]
A fiatal János hamarosan hajléktalan árvává lett. A Toledo közelében lévő Oropesa utcáin tengette életét egészen addig, amíg egy Francisco Mayoral nevű férfi szánalomból be nem fogadta. Mayoral az oropesai pásztorok vezetője volt, így a kis János munkát is kapott, juhokat kellett őriznie, ennek fejében pedig olyan nevelésben részesült, amelyet szülei nem engedhettek volna meg maguknak. Megtanult írni, olvasni, számolni, és a gazdálkodásban is kiképezték. Derék fiatalemberré lett, és gazdája minden évben fontosabb feladatokat bízott rá, végül már az egész birtokot ő vezette egyedül.[4]
A gazda annyira elégedett volt Jánossal, hogy azt szerette volna, hogy feleségül vegye a lányát és ő legyen az örököse. A 22 éves fiatal ember először gondolkodási időt kért, aztán elutasította az ajánlatot. Mikor pedig gazdája erőltette a dolgot, elszökött és beállt katonának a francia-spanyol háborúban. Katonáskodás közben azonban elfeledkezett az imádságról és egyre mélyebbre süllyedt. Csak egy lelki megrázkódtatás térítette ismét jó útra: leesett a lováról, és elvesztette eszméletét. Amikor magához tért, ellenséges területen találta magát. A Szűzanyához fohászkodott, és épségben visszajutott a spanyol táborba. De ott még rosszabbul járt. Megbízták, hogy őrizzen egy hatalmas mennyiségű zsákmányt, de minden ébersége ellenére ellopták. Őt gyanúsították a tett elkövetésével, és halálra ítélték. Föl akarták akasztani, de egy magas rangú tiszt visszaadta az életét azzal a feltétellel, hogy minél előbb tűnjön el a hadseregből.[4]
Kiábrándulva a katonai életből visszatért Oropesaba és még négy évet eltöltött pásztorkodással. A pásztor élete akkor maradt abba végleg amikor Oropesa grófja és a serege elindult, hogy megütközzön a törökökkel Bécsnél. A még mindig nőtlen János, azonnal úgy döntött, hogy csatlakozik hozzájuk. A következő 18 évben katonaként szolgált Európa különböző részein.[4]
Miután a gróf és csapata segített a törökök megfutamításában visszatértek a spanyolországi La Coruña városába. Mivel János ily közel került a szülőföldjéhez úgy döntött, hogy visszatér a szülővárosába a portugáliai Montemor-o-Novóba és megpróbálja felkutatni a rég elvesztett családját. A szülei nevére már nem emlékezett, de sikerült felkutatnia egy még életben lévő nagybátyját aki még mindig a városban élt. A nagybácsi ismertette vele a szülei sorsát és így rájött, hogy nincs már semmilyen kötelék ami ehhez a régióhoz kötné, így visszatért Spanyolországba.[3]
Sevilla közelében telepedett le és újból birkapásztorkodással kezdett foglalkozni. Közben elkezdett elmélkedni az életén. Egy nap aztán az a gondolata támadt, hogy Afrikába megy és ott segítségére lesz a fogoly keresztényeknek, és talán dicsőséges vértanúságot is szenved. Csatlakozott egy portugál lovaghoz és annak családjához, akik Ceutába mentek száműzetésbe.
Amikor megérkeztek a kolóniába kirabolták őket és a család nincstelenül maradt. Ráadásul az egész család lebetegedett. Nem lévén más választása a lovag Jánoshoz fordult segítségért. Ő megígérte, hogy törődik a családdal, ápolta őket és munkát is szerzett magának, hogy az élelmezésükről is gondoskodjon.
A sok jó cselekedet ellenére János egyre elveszettebbnek érezte magát lelkileg. Bűntudat gyötörte a katonaságban eltöltött évek miatt amikor eltávolodott istentől és nem gyakorolta a hitét. Így hát elment a helyi ferences kolostorba, ahol az egyik szerzetes ráébresztette, hogy a mártíromság utáni vágya az önszeretetéből fakad és nem szolgálja a spirituális fejlődését. Azt javasolta naki, hogy térjen vissza Spanyolországba és valami szerényebb célt tűzzön ki maga elé. János meg is fogadta ezt a tanácsot és visszahajózott Gibraltárba. Andalúziában kezdett vándorolni, hogy kitalálja, mi is akarhat tőle Isten.[5]
Életének ezen időszakában történt, hogy látomásai voltak a gyermek Jézussal. A látomások Granadába irányították. János letelepedett a városban és könyvek terjesztésével kezdett foglalkozni.
.jpg)
Szent Sebestyén napján (1537. január 20.), Ávilai Szent János prédikációt tartott. A szent életű férfi szavai nagy hatást gyakoroltak Jánosra, a prédikáció hatására alapvető lelki átalakuláson ment keresztül. Őrült módjára kezdett viselkedni, kiabálva mellét verve szaladgált az utcákon, bocsánatért könyörgött mélységes bűnbánatot tanúsítva. Érthetetlen viselkedése miatt elfogták és a Királyi kórház elmegyógyintézetébe zárták. A falhoz láncolva negyven napon keresztül rendszeresen hideg vizes leöntéssel és veréssel „kezelték”. Ez a módszer általános volt abban az időben, amit a pszichés betegek esetében alkalmaztak. János nem védekezett, sőt mi több bátorította is őreit, odakiáltva nekik: „Üssétek, üssétek ezt a bűnös testet!”
Amikor Ávilai Szent János tudomására jutott milyen hatást váltott ki a prédikációja azonnal felkereste Jánost az elmegyógyintézetben, aki a látogatás hatására rögtön lenyugodott. Azt tanácsolta neki, hogy aktívabban kezdjen el segíteni másokon és hagyjon fel az önsanyargatással. Ennek hatására János megtalálta a lelki békéjét és elhagyta a kórházat és hamarosan elkezdte a munkálkodását a szegények között.[6]
Ez idő tájt zarándokolt el Guadalupei Miasszonyunk szentélybe ahol megjelent neki a Szűz Anya és arra bátorította, hogy segítsen a szegényeken. János minden energiáját abba fektette, hogy segítségére legyen a leginkább rászorulóknak. Éjszaka fát gyűjtött az erdőben, s nappal eladta. Árából élelmet és orvosságot vásárolt a vagyontalan betegeknek. Hamarosan olyan helyzetbe került, hogy házat bérelhetett. Oda hordta betegeit, és önfeláldozóan ápolta őket.[7]
Eleinte egyedül munkálkodott mert sokan még mindig elmebetegnek tartották. Esténként elment alamizsnát gyűjteni és ezt kiáltozta: ,,Ki akar jót tenni magának? Az Isten szerelméért, tegyetek magatoknak is valami jót, testvéreim!'' Idővel az adományok egyre gazdagabbakká váltak és lassan mások is kezdtek csatlakozni hozzá. Szentségének a híre terjedni kezdett és már nem volt szükség a koldulásra, a szükséges dolgokat és támogatásokat elhozták neki sőt még egy nagyobb házat is tudott bérelni. Egy alkalommal kigyulladt városi kórház, János berohant az épületbe és számos beteget kimentett a lángok közül úgy, hogy sem neki sem a betegeknek egy hajszála sem sérült.
Egyszer a püspök fülébe jutott , hogy János mindenféle csavargót és rossz nőt is befogad és eltűr különféle szabálytalanságokat a házban. Amikor kérdőre vonták, így felelt: ,,Ha csak az igazakat fogadom be – válaszolta a szent –, hamarosan üresen állnának a termeim, és akkor hogyan tudnék a bűnösökért dolgozni? De jöjjön el a házamba, Kegyelmes Uram, és lássa saját maga: úgy fogja találni, hogy nem uralkodik ott semmiféle visszásság, és csak egyetlen igazán rossz emberünk van, aki méltatlanul eszi az alamizsnában kapott kenyeret – és az én vagyok.''
Tuy püspöke nagyrabecsülése jelenként, jóváhagyta az „Istenes János'' nevet amit az emberek akasztottak rá. Egy köntöst is készíttetett, hogy megismerjék róla és a segítői is ezt viseljék.[8]
Egyre több fiatal ember gyűlt köréje, de papok és orvosok is csatlakozni szándékoztak a küldetéséhez. Az újoncokat alapos vizsgálat után vette fel. Nemsokára egy második kórház is épült ami adósságba keverte Jánost. Valladolidba ment támogatást kérni amit meg is kapott, de itt is rengeteg beteg kérte a segítségét. Amikor kísérője figyelmeztette, hogy Granadában kell elköltenie az adomány János így felelt neki: „Testvérem – válaszolta –, akár itt, akár Granadában adunk, mindig az Úrnak adunk, mert ő van mindenhol és minden szegényben.” A betegek gondozásában és szolgálatában eltöltött 13 év felemésztette erejét. Egy napon kiáradt a Genil-folyó számos fát sodorva partra. János kapva kapott az alkalmon és néhány segítőjével elment, hogy szedjék össze az értékes fákat. Munka közben az egyik fiú beleesett a vízbe, János rögtön utána ugrott, de nem tudta kihozni, alig volt képes partot érni. Ez a kaland testi lelki megrázkódtatást okozott amiből már nem tudott felépülni. Miután elrendezte a kórház ügyeit az egyik jótevője gondos ápolásban részesítette a saját házában, de a véget nem tudta megakadályozni. Miután az érsek feladta neki az utolsó kenetet Istenes János az ötvenötödik születésnapján eltávozott az élők sorából.[8]
Istenes Szent János a modern betegápolás előfutárának tekinthető. A betegeket külön termekbe osztotta nemek és betegségek szerint. Mindenkinek megvolt a saját ágya. Feljegyzéseket készített a betegekről, éjjeli ügyeletet vezetett be és ügyelt a higiéniára ami az ő korában meglehetősen nehéz feladat volt.
János sok elszánt tanítványt vonzott maga köré, akik szintén hivatásuknak érezték a betegek szolgálatát. Követőit az Irgalmasok Rendjébe szervezte és a Szentszék is elismerte működésüket. Később ezt a rendet bízták meg a pápa személyes orvosi ellátásával. Istenes Szent János és az Irgalmasok rendje az újkori betegápolás előfutárává vált. A betegeket, elsőként a világon, külön termekbe osztották nemek és betegségek szerint, kinek-kinek saját ágyat adva. Először készített írásbeli feljegyzéseket a betegekről, bevezették az éjszakai ügyeletet és gondosan ügyeltek a higiéniára, ami abban az időben rendkívüli dolognak számított.[9] Mindezeken felül a betegek lelki gondozására is figyelmet fordított, mindenki számára biztosította a lelkipásztori ellátást.
Szent János halála után Pedro Soriano vette át a rend vezetését. Jelenleg 53 országban van jelen a rend és több mint 300 kórházat, szolgálatot és központot működtet különféle gyógyászati területeken, beleértve a pszichiátriát is. Az ún. Istenes Szent János család 45 000 szerzetest és világi segítőt számlál valamint több tízezer támogatót.[10]
Istenes János 1550. március 8-án halt meg Granadában. VIII. Sándor pápa avatta szentté 1690-ben és később a kórházak, a betegek az ápolók, a tűzoltók, az alkoholisták és a könyvkereskedők védőszentjévé tették. Március 8-án van az ünnepnapja.[8]
„Istenünk, Te Istenes Szent János szívét betöltötted az irgalmasság lelkületével, hogy példáján okulva tettekkel mutassuk meg szeretetünket a hozzánk közelállóknak és általuk kiérdemeljük Országod dicsőségét. A mi Urunk Jézus Krisztus, a Te Fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.''[9]
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
