Iron Maiden (album)

Az Iron Maiden az Iron Maiden brit heavy metal együttes bemutatkozó nagylemeze, amelyet 1980. április 14-én adott ki az EMI az Egyesült Királyságban. Az USA-ban néhány hónappal később került kiadásra a Capitol Records alá tartozó Harvest Records gondozásában. Az amerikai változaton szerepelt a Sanctuary című dal is, ami Angliában csak kislemezen jelent meg. Az album a 4. helyen nyitott, és 17 hétig maradt a brit lemezeladási listán.^[1] Ez volt az első és utolsó album, melyen Dennis Stratton gitározott Dave Murray mellett.

Iron Maiden Iron Maiden
nagylemez
Megjelent	1980. április 14. (UK) 1980 nyara (USA)
Felvételek	1980. január Kingsway Studios, London
Stílus	Heavy metal
Nyelv	angol
Hossz	40:39
Kiadó	EMI (UK) Capitol Records (USA)
Producer	Will Malone
Kritikák
AllMusic link
Helyezések
UK Albums Chart (#4)
Iron Maiden-kronológia
The Soundhouse Tapes (1979) Iron Maiden (1980) Live!! +one (1980)
Kislemezek az albumról
Running Free Megjelent: 1980. február 8. Sanctuary Megjelent: 1980. május 23.
Sablon Wikidata Segítség

Az album dalai közül a Phantom of the Opera, a Running Free, a Sanctuary és az Iron Maiden című dalok később az együttes szinte minden koncertjén bekerültek a műsorba. Az élő fellépéseken az Iron Maiden dal közben Eddie, az együttes kabalafigurája, mindig megjelenik a színpadon, teljes életnagyságban.

A Strange World kivételével az album összes dala megjelent később a Bruce Dickinson-féle felállások előadásában, rendszerint koncertalbumokon ill. a Prowler és a Charlotte the Harlot újrafelvett változatai az 1988-as The Evil That Men Do maxi kislemez B-oldalán.

A lemezt 2017-ben a Rolling Stone magazin Minden idők 100 legjobb metalalbuma listáján a 13. helyre rangsorolta.^[2] Az album szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben.

Történet

A lemez producere Will Malone, egy veterán szakember volt, de a kezdő zenekarral végzendő munka nem igazán érdekelte, ráhagyta az együttesre és Martin Levan hangmérnökre, hogy mit csinálnak.^[3] A felvételek a Kingsway Studiosban, míg a keverés a Morgan Studiosban zajlott Londonban, 1980 elején. A felvételek megkezdése előtt a csapat megvált Tony Parsons gitárostól, és Doug Sampson dobostól. Helyükre Dennis Stratton (ex-United) és Clive Burr (ex-Samson) érkeztek.^[4]

A dalok többségét a basszusgitáros Steve Harris írta, kettőt Paul Di'Anno énekessel közösen, míg a Charlotte the Harlot című dal Dave Murray gitáros szerzeménye. Utóbbi szám az első darabja volt azoknak a daloknak, melyekben Charlotte a szajha életét dolgozták fel. Az epikus Phantom of the Opera dalt a francia író, Gaston Leroux, Az Operaház fantomja c. novellája ihlette, jóval a híres Webber musical 1986-os bemutatóját megelőzve.

Az album első kislemeze a Running Free volt, B-oldalán a nagylemezről lemaradt Burning Ambition c. dallal. 1980. február 8-án jelent meg, és felkerült a brit slágerlistára. Ennek apropóján az Iron Maident meghívták a BBC Top of the Pops c. tévéműsorába, hogy adják elő a Running Free-t . Az együttes csakis élőben volt hajlandó játszani, amire a The Who 1972-es szereplése óta nem volt példa a műsorban.^[3]

A lemezfelvétel után az album áprilisi megjelenéséig az Iron Maiden folyamatosan koncertezett az Egyesült Királyságban. Februárban önállóan, a Metal For Muthas Tour keretében koncerteztek, majd márciusban a Judas Priest előzenekara voltak annak angliai turnéján. Ez az intenzív jelenlét is hozzájárult ahhoz, hogy az április közepén megjelent első Iron Maiden album rögtön a brit lemezeladási lista 4. helyén nyitott. A lemez hangzását sokat kritizálta később az együttes (főleg Harris), de sok rajongó a dalok nyers, szinte punkos megszólalása miatt a mai napig kedveli az anyagot.

A lemezbemutató turné főzenekarként egy 42-állomásos angliai koncertsorozattal vette kezdetét.^[4] Az album májusban megjelenő második kislemeze a Sanctuary volt. A címadó szám felkerült a bemutatkozó album amerikai változatára, de az eredeti brit kiadáson nem szerepelt. Augusztus végétől október közepéig a Kiss előzenekaraként Nyugat-Európa nagyvárosaiban léptek fel. A november végi újabb angliai koncerteken azonban már Dennis Stratton helyén Adrian Smith (ex-Urchin) játszott az Iron Maiden gitárosként. Stratton a Women in Uniform kislemezen szerepelt utoljára.^[3]

Az album dalai

Eredeti angol kiadás
#	Cím	Szerző(k)	Hossz
1.	Prowler	Steve Harris	3:55
2.	Remember Tomorrow	Paul Di'Anno, Harris	5:27
3.	Running Free	Di'Anno, Harris	3:17
4.	Phantom of the Opera	Harris	7:20
5.	Transylvania (instrumentális)	Harris	4:05
6.	Strange World	Harris	5:45
7.	Charlotte the Harlot	Dave Murray	4:12
8.	Iron Maiden	Harris	3:35

Eredeti amerikai kiadás
#	Cím	Szerző(k)	Hossz
1.	Prowler	Harris	3:55
2.	Remember Tomorrow	Di'Anno, Harris	5:27
3.	Running Free	Di'Anno, Harris	3:17
4.	Phantom of the Opera	Harris	7:20
5.	Transylvania (instrumentális)	Harris	4:05
6.	Strange World	Harris	5:45
7.	Sanctuary	Di'Anno, Murray, Harris	3:14
8.	Charlotte the Harlot	Murray	4:10
9.	Iron Maiden	Harris	3:31

1995-ös újrakiadás bónusz lemeze
#	Cím	Szerző(k)	Hossz
1.	Sanctuary	Di'Anno, Murray, Harris	3:14
2.	Burning Ambition	Harris	2:42
3.	Drifter (Live at the Marquee, London 1980)	Harris	6:04
4.	I've Got the Fire (Live at the Marquee, London 1980)	Ronnie Montrose	3:14

1998-as remaszterelt újrakiadás
#	Cím	Szerző(k)	Hossz
1.	Prowler	Harris	3:55
2.	Sanctuary	Di'Anno, Murray, Harris	3:14
3.	Remember Tomorrow	Di'Anno, Harris	5:27
4.	Running Free	Di'Anno, Harris	3:17
5.	Phantom of the Opera	Harris	7:08
6.	Transylvania* (instrumentális)	Harris	4:19
7.	Strange World*	Harris	5:30
8.	Charlotte the Harlot	Murray	4:12
9.	Iron Maiden	Harris	3:35

* Az 1998-as újrakiadáson a Transylvania dal lecsengése, valamint az azt követő Strange World dal intrója a Transylvania dal sávjának végére kerültek, míg eredetileg mindkettő a Strange World sávjának kezdetén foglaltak helyet.

Közreműködők

• Paul Di'Anno – ének
• Dave Murray – gitár
• Dennis Stratton – gitár, vokál
• Steve Harris – basszusgitár, vokál
• Clive Burr † – dobok

Minősítések

Év	Ország	Minősítés	Eladott példányszám
1981	Egyesült Királyság[5]	ezüstlemez	60 000
1983	Kanada[6]	aranylemez	50 000
1985	Egyesült Királyság[5]	aranylemez	100 000
1995	Egyesült Királyság[5]	platinalemez	300 000
1996	Németország[7]	aranylemez	250 000
2006	Kanada[6]	platinalemez	100 000