From Wikipedia, the free encyclopedia
Az Il–28 (NATO-kódja: Beagle) a szovjet Iljusin tervezőiroda sugárhajtású bombázó repülőgépe, melyet a második világháborút követően kezdtek el gyártani a Szovjet Légierő számára. Kínában és Csehszlovákiában is gyártották. A Magyar Néphadseregben az 1950-es évek közepétől 1970-ig állt hadrendben. Egy példánya a szolnoki repüléstörténeti múzeumban van kiállítva. Egy másik, igen lepusztult állapotú példánya pedig a Szentgyörgyi Dezső légibázis északi végében látható, több MiG-15 társaságában.(Kép)
| Il-28 | |
 | |
| lengyel Il-28-as | |
| Funkció | frontbombázó |
| Gyártó | 1. sz., 18. sz., 30. sz., 64. sz. és 166. sz. repülőgépgyárak |
| Tervező | OKB–240 (főkonstruktőr: Szergej Iljusin) |
| Gyártási darabszám | 6316 |
| Első felszállás | 1948. július 8. |
| Szolgálatba állítás | 1949 |
| Szolgálatból kivonva | 1980-as évek (Szovjetunió) |
| Hatótávolság | 1930 km |
| Háromnézeti rajz | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Il–28 témájú médiaállományokat. | |
Az Il–28 tervezése 1947-ben kezdődött. A három legnagyobb szovjet repülőtervező iroda, a Tupoljev, Szuhoj és az Iljusin között azért folyt a verseny, hogy melyik cég tudja előállítani az első sugárhajtású repülőgépet a Szovjet Légierő számára. Végül az Iljusin cég által tervezett Il–28 nyert.
A hazai gyártású hajtómű csúszása miatt az első prototípusba a Nagy-Britanniából beszerzett Rolls-Royce Nene gázturbinás sugárhajtóművet építették. A gép 1948. június 8-án emelkedett először a levegőbe Vlagyimir Konsztantyinovics Kokkinaki berepülőpilótával a fedélzetén. A második, már szovjet gyártású, RD–45F hajtóművekkel felszerelt prototípussal 1948. december 30-án hajtották végre az első felszállást. 1949 májusában összehasonlító teszteket végeztek az Il–28-cal és a Tu–14-el, melynek során az Iljusin-tervezőiroda gépe mutatott jobb harcászati-műszaki paramétereket, így ennek a sorozatgyártásáról és rendszeresítéséről döntöttek. A sorozatgépekbe azonban már a megbízhatóbb és nagyobb tolóerejű Klimov VK–1 gázturbinás sugárhajtóműveket építették. A sorozatgyártás Moszkvában, Omszkban és Voronyezsben folyt. A szovjet légierő 1950 márciusában vette át az első Il–28-as bombázókat.
Hamarosan szükségessé vált az UIl–28 kiképző típus megépítése is.
Az Il–28 személyzete három főből állt: a pilóta, a navigátor és egy lövész.
A típus a Szovjetunió haderejében az 1980-as évekig szolgált. Jelenleg Algéria, Egyiptom, Nigéria, Észak-Korea, Szomália és Jemen hadereje használja. 1955–1967 között a Magyar Néphadsereg is használta, de 1970-ben kivonták a hadrendből.
A gép beépített fegyverzetét négy darab 23 mm-es gépágyú alkotja. Az orr-részében, a törzs két oldalán egy-egy gépágyú mereven van beépítve, míg a farokrészben a két gépágyút az Il–K6 típusú forgatható toronyban helyezték el. A gépágyúk típusa az első sorozatoknál NSZ–23 volt, ezt a későbbi építésű gépeken NR–23-ra cserélték. Az elülső gépágyú lőszer-javadalmazása egyenként 100 darab, míg az Il–K6 toronyba 450 darab lőszer málházható.
A bombázó változat normál bombaterhelése 1000 kg volt, de a maximális terhelhetősége elérte a 3000 kg-ot, így a gép képes volt egy darab 3000 kg-os KAB–3000-es légibomba szállítására is.
A haditengerészeti változat légibombák helyett torpedót hordozhatott.
Afganisztán – 32 darab gépet állítottak üzembe, melyek a 335-ös Vegyes Repülőezred állományába tartoztak és Sindandban állomásoztak. A gépeket a kormányerők 1985-ig bevetették az afganisztáni háborúban. 1985 januárjában a felkelők rajtaütöttek a sindandi repülőtéren és az ott állomásozó Il–28-asokat megsemmisítették.
Albánia – 1957-ben állítottak rendszerbe egy darab szovjet gyártmányú Il–28-ast, melyet 1971-ben elcseréltek egy kínai gyártású H–5-ösre, ezt 1992-ig üzemeltették. A gépeket kizárólag légicél vontatására használták.
Algéria – 12 darab gépet állított hadrendbe az algériai légierő 1964-ben.
Bulgária – A Bolgár Légierő 1955–1974 között 14 darab Il–28R felderítő repülőgépet és egy darab Il–28U kiképző-gyakorló repülőgépet üzemeltetett.
Kína
Kuba
Csehszlovákia – A Csehszlovákiában licenc alapján gyártott gépek álltak hadrendben.
NDK – Az NDK 12 darab Il–28-ast és egy Il–28U-t üzemeltetett, melyeket légicél-vontatóként alkalmaztak. Egyes Il–28-asokat repülőgép-berendezések és hajtóművek, mint pl. a Baade B–152 utasszállító repülőgépnél használt Pirna 014 gázturbinás sugárhajtómű légi tesztjeinél használtak.
Egyiptom – 30 darab szovjet gyártmányú Il–28-ast és két Il–28U-t szereztek be az 1950-es évek közepétől. Az első 10 gép 1955-ben érkezett meg Egyiptomba. A szovjet gépeken kívül kb. 50 darab csehszlovák gyártású változatot, B–228 harci és CB–228 gyakorló változatú gépeket állítottak szolgálatba. Az 1960-as évek közepén hatvan darab bombázót vontak ki a hadrendből. A hatnapos háború kitörésekor négy bombázószázad és egy felderítőszázad volt felszerelve Il–28-asokkal.
Finnország – 1960-ban állítottak hadrendbe négy darab Il–28R felderítő változatot, melyeket 1966-tól légicél-vontatóként használtak.
Magyarország
Indonézia
Irak
Nigéria
Észak-Korea
Lengyelország – 1951-ben döntöttek a típus rendszeresítéséről. Az első gépek 1952-ben érkeztek meg a Lengyel Légierőhöz. Lengyelország 80 darab Il–28 harci változatot, 16 darab Il–28U-t, valamint néhány Il–28R felderítő gépet állított szolgálatba. A típust 1953-ban rendszeresítették. Lengyelországban saját erőből néhány példányt átépítettek a szovjet Il–28RTR-hez hasonló rádióelektronikai felderítő géppé. A gépek egy részét légicél-vontatóként, valamint hajtóművek, pl. a SO–1 légi teszteléséhez repülő laboratóriumként is használták. A típust Lengyelországban 1977-ben vonták ki a hadrendből.[4]
Románia – 1955-ben rendszeresítették a típust, ekkor szovjet gyártmányú Il–28 bombázókat és Il–28U kiképző-gyakorló gépeket rendszeresítettek. Később kínai gyártmányú H–5 és HJ–5-ös gépeket is vásároltak. Az utolsó példányokat 2001-ben vonták ki a hadrendből.
Jemen
Szovjetunió – A katonai mellett polgári változatokat is üzemeltetett.
Szíria
Vietnám – 1966–1968 között állítottak szolgálatba 12 darab Il–28-as, két Il–28R felderítő gépet, valamint két Il–28U-t. 1979. január 7-én, a kambodzsai Pocsentong repülőtér elfoglalásakor két kínai H–5-öst zsákmányoltak, melyeket később szolgálatba állítottak.Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
