Dánia királya From Wikipedia, the free encyclopedia
IV. Valdemár Christoffersson vagy Pirkasztó Valdemár[1] (dánul: Valdemar Atterdag), (1321 – 1375. október 24.[2]) dán király 1340-től haláláig. Országát az idegen befolyás rövid időszaka után saját uralma alatt egyesítette.[3] Erélyes és okos uralkodó volt,[4] aki az elveszett dán birtokokat (Skåne, Halland, Blekinge) visszahódította,[4] és emellett még az egyház és nemesség támogatását is élvezte.[5] Erőszakos külpolitikája miatt azonban konfliktusba került Svédországgal, az északnémet fejedelemségekkel és a Hanza-szövetség északnémet kereskedelmi központjaival.[3]
| IV. Valdemár | |
 | |
| Dánia királya | |
| Uralkodási ideje | |
| 1340 – 1375 | |
| Elődje | Gerhárd |
| Utódja | II. Olaf |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | House of Estridsen |
| Született | 1321 Tikøb |
| Elhunyt | 1375. október 24. (54 évesen) Gurre Castle |
| Nyughelye | Sorø monostor |
| Édesapja | II. Kristóf |
| Édesanyja | Pomerániai Euphemia |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | Helvig of Schleswig |
| Gyermekei |
|
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz IV. Valdemár témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
II. Kristóf legifjabb fiaként született. 1328-tól Bajor Lajos udvarában nevelkedett.[3] 1338-ban elhagyta a császári udvart,[3] majd a császár és Brandenburgi Lajos őrgróf segítségével diplomáciai konfliktusba kezdett, hogy kiragadja a Dánia fölötti uralmat Gerhard és Szelíd János holsteini grófok kezéből.[3] Miután Gerhradot 1340-ben meggyilkolták,[3] Valdemár egyezségre jutott Jánossal,[3] és elismertette magát Dánia királyának.[3] Hedviggel, Schleswig hercegének nővérével kötött házasságot,[3] amellyel megszerezte Észak-Jütlandot,[3] és hatalmát kiterjesztette a fennmaradt szövetséges dán vidékekre is.[3] Az adók emeléséből és Észtország eladásából (1346) befolyó pénzt arra használta fel, hogy felügyelete alá vonja Sjællandot, valamint Fyn szigete és Jütland nagy részét.[3] 1349-ben beavatkozott az északnémet politikába, szembeszállt IV. Károly német király (majd császár) kísérletével, hogy elmozdítsa Valdemár szövetségesét, Brandenburgi Lajost,[3] és Rügent és Rostockot kivonja dán fennhatóság alól.[3] Miután felszabadította Lajosnak még oly távoli birtokait is, mint Berlin,[3] Valdemár megbékítette Lajost Károllyal (1350)[3] és helyreállította Rügenben és Rostockban a dán uralmat.[3] Dániába visszatérve felkelés fogadta (1350),[3] az első azoknak a lázadásoknak a sorában, amelyeket az uralkodó személyében összpontosuló óriási hatalom váltott ki.[3] A forrongások lecsillapodtával 1360-ban összeült az országgyűlés,[3] hogy megszilárdítsa békét,[3] és kölcsönösen meghatározza az uralkodó és az alattvalói jogait és kötelességeit.[3]
Valdemár azzal fejezte be édesapja királyságának újraegyesítését, hogy 1360-ban visszanyerte Skånét a svédektől.[3] A következő évben meghódította Gotlandot, a szigeten fekvő gazdag várossal, Visbyvel együtt[3] és Dániához csatolta Ölandot is.[4] Ezzel szilárdan megvetette a lábát a balti-tengeri kereskedelemben,[3] és kivívta maga ellen a Hanza-szövetség, Svédország Mecklenburg, Holstein és a függetlenedni vágyó jüt nemesség erős szövetségét,[3] amely 1368-ban komoly vereséget mért rá[3] Valdemárt pedig menekülésre kényszerítette.[4] Mialatt a király hosszabb ideig külföldön időzött, a távolmaradását zokon vevő rendek saját felelősségükre megkötötték a Hanzával a Dánia számára kedvezőtlen, sőt megalázó stralsundi békeszerződést (1370),[4] amely előjogokat biztosított a Hanzának, de a Dán Királyságot érintetlenül hagyta.[3] Valdemár leánya, Margit 1363-ban hozzáment VI. Haakon norvég királyhoz,[3] s ezzel lehetővé vált Dánia és Norvégia egyesítése,[3] ami 1380-tól egészen 1814-ig fennmaradt.[3] Valdemárt halála után, Olaf Haakonsson (Margitnak és VI. Haakonnak a fia) követte a trónon, aki édesapja halála (1380) után Norvégiát is Dániához csatolta.
Valdemár 1340. június 4-én házasodott össze Schleswigi Heilwiggel (? – 1374), aki hat gyermeket szült férjének:
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
