Norvégia királya From Wikipedia, the free encyclopedia
I. Sigurd Magnusson vagy Jeruzsálemjáró Sigurd (1089[2] – 1130. március 26.[3]) norvég király 1103-tól haláláig, az első skandináv uralkodó, aki részt vett a keresztes hadjáratokban.[1] Katedrálisok és kolostorok építésével erősítette meg a norvég egyházat, és a tized bevezetésével biztos jövedelemforrást teremtett a papság számára.[1]
| I. Sigurd | |
 | |
| Norvégia királya | |
| Uralkodási ideje | |
| 1103 – 1130 | |
| Elődje | III. Magnus |
| Utódja | IV. Magnus, IV. Harald |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Yngling-ház |
| Született | 1089 Norvégia |
| Elhunyt | 1130. március 26. (41 évesen) Oslo[1] |
| Nyughelye | Hallvardskatedralen |
| Édesapja | III. Magnus |
| Édesanyja | nem ismert |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa |
|
| Gyermekei |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz I. Sigurd témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
III. Magnus norvég király második, törvénytelen[1] fiaként született és édesapja halála után bátyjával, I. Eysteinnel és öccsével, (IV.) Olaffal együtt lépett a trónra,[1] bár az utóbbi fiatalon meghalt anélkül, hogy ténylegesen részt vett volna az uralkodásban.[1] Mikor Norvégiába érkezett a kereszteshadjáratok híre, Sigurd is útnak indult Palesztinába nagy sereggel[4] és 60 hajóval[1] 1107-ben.[1] norvégia kormányzását bátyjára, Eysteinre hagyta.[1] Tizenegy évig kalandozott, járta Európa nagy részét és Ázsia nyugati részeit és csak kevesedmagával tért vissza.[4] Útközben megállt Angliában, Franciaországban, Spanyolországban és Szicilíában,[1] s a Baleár-szigeteknél megütközött a mór kalózokkal.[1] Királyi címet adományozott Szicília normann uralkodójának, II. Rogernek.[1] 1110-ben érkezett meg Palesztinába, ahol Jeruzsálem királya, I. Balduin örömmel fogadta,[1] Sigurd pedig segített a frankoknak elfoglalni Szidón városát.[1] Katonáit és teljes hajóhadát Konstantinápolyban hagyta ajándékul I. Alexiosz bizánci császárnak,[1] és szárazföldön tért vissza Norvégiába, 1111-ben.[1] Tizenegy éves (?) vállalkozásából nem vitt haza mást, mint ezt a melléknevet: Jarsalafar, ami annyit jelent, mint "Jeruzsálemjáró" és egy forgácsot abból a szent keresztből, amelyről maguk Balduin király és a pátriárka tanúsították esküvel, hogy az valóban abból a keresztfából való, amelyen Krisztus kínozták halálra.[4] Hazájába való visszaérkezésekor, fivérei halála után Sigurd Norvégia egyeduralkodója lett.[4] Legszívesebben az ország déli részében tartózkodott, Kongehelle városában, ahol megerősített vár közepén királyi kastélyt építtetett magának, mellé pedig szép templomot, de az utóbbit csak fából, mert ez volt akkor a legolcsóbb építőanyag Norvégiában és a királynak többre nem tellett.[4] Eystein halála (1122) után egyedüli uralkodóként több helyen is székesegyházat építtetett, köztük Stavangerben, ahol egyben püspökséget is alapított, nagyban hozzájárulva a város fejlődéséhez.[1] Bár Sigurd egyike volt Norvégia legjobb királyainak, de uralkodása utolsó éveiben – valószínűleg a mértéktelen alkoholfogyasztástól – időnként a téboly jelei mutatkoztak rajta és ilyenkor igen sokat kegyetlenkedett.[4] Ám amikor eszméletére tért, igyekezett jóvátenni mindazokat a hibákat, amiket ilyenkor tett, sőt megjutalmazta azokat, akik vagy rábeszéléssel vagy erőszakkal megakadályozták abban, hogy kegyetlenkedjék.[4] 27 évnyi uralkodás után elborult elmével[1] halt meg, egyes nézeteknek köszönhetően a retsina jellegű borok fogyasztása miatt.[5]
Sigurd kétszer nősült meg:
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
