frank király From Wikipedia, the free encyclopedia
I. Sigebert, más írásmóddal Siegbert, Siegebert (535[1] – 575 novembere) frank király Austrasiában 561-től haláláig.
| I. Sigebert | |
 | |
| Sigebert pénzérméje | |
| Frank király | |
| Uralkodási ideje | |
| 561 – 575 | |
| Elődje | I. Chlothar |
| Utódja | II. Childebert |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Merovingok |
| Született | 535 nem ismert |
| Elhunyt | 575 novembere (40 évesen) Vitry |
| Édesapja | I. Chlothar |
| Édesanyja | Ingunda |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | Brünhilde frank királynő |
| Gyermekei |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz I. Sigebert témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
I. Chlothar gyermekeként született, és édesapja halála után a területi osztozkodásban Austrasiát kapta.[2] Ez egyesítette Északkelet-Galliát, Türingiát és az auvergne-i területeket.[2] Az osztozkodás után fivéreivel megesküdött a szentek ereklyéire, hogy megelégszik részével, sem erővel, sem ravaszsággal nem foglalja el a másikét.[2] Az egyezség megtörése azonban nem sokat késett: 564-ben fivére, Chilperich kihasználva, hogy Sigebert Germániában hadakozott, részéből elfoglalta Reimst és még néhány várost.[2] A hadjáratból győztesen visszatérő Sigebert nemcsak városait vette vissza, de egészen Soissons faláig üldözte Chilperichet, ahol csatára kényszerítve megverte őt és bevonult a városba.[2] Sigebert ugyan erőszakos, hirtelen haragú ember volt, de lobbanékony természete igen hamar vált békülékennyé.[2] Így újabb esküvel és ígéretekkel a két fivér összebékült, megfogadva, nem sértik meg többé egymás birtokát.[2]
Sigebertet kivéve a három testvér, édesapjukhoz hasonlóan, nem elégedett meg egyetlen feleséggel.[2] Szeszélyeik szerint házasodtak és hagyták el asszonyaikat.[2] Miközben fivérei kicsapongó életet éltek, Sigebert elhatározta, hogy egyetlen feleséget vesz, méghozzá előkelő származásút.[2] Követséget küldött tehát gazdag ajándékokkal Hispániába, hogy Athanagild nyugati gót király szépségéről híres leányának, Brünhildének a kezét megkérje.[2] A követséget művelt, diplomáciai ügyességgel bíró férfi, Gogon, Sigebert háznagya vezette.[2] Megbízatását siker koronázta, s magával hozta a gót királyleányt jegyeséhez a frankok országába.[3] 566-ban, Metz városában tartották az esküvőt, fényes ünnepségek keretében.[4] Austrasia minden előkelő személye meghívást kapott Galliából.[4] A városok grófjai, a provinciák kormányzói, a Rajnán túlról érkeztek, a régi frank törzsek vezérei, alemanniai és türingiai duxok, gőgös barbárok és művelt rómaiak egyaránt ott voltak.[4][5]
Sigebert előkelő házassága kiváltotta Chilperich féltékenységét.[4] Ezért az feleségül vette Brünhilde testvérét, Galswinthát.[6] Ám később visszavette korábbi szeretőjét, Fredegundát, Galswinthát pedig álmában megfojtották.[7] A frankoknál éppúgy, mint a többi germán népnél, a legközelebbi rokon feladata volt, hogy a többi rokont fegyverbe hívja.[7] Sigebert, Galswintha nővérének férje feladatának tekintette a bosszú végrehajtását[7] és küldötteket menesztett Guntramhoz, hogy csatlakozásra kérje Chilperich ellen.[7] Mivel a frank szokásjog lehetővé tette a választást a magánháború és a nyilvános ítélkezés között: kihirdették mindhárom királyságban, hogy Guntram király negyven éjszaka elteltével nagygyűlést tart a Sigebert és Chilperich közti békesség helyreállítására.[7] A gyűlésen Guntram egy magasabb emelvényen elnökölt, míg a többiek egyszerű padokon helyezkedtek ell.[7] A résztvevők mindegyike oldalán kard volt, s mögöttük egy-egy szolga állt pajzssal és dárdával a kezében.[7] Sigebert előlépett és felesége, Brünhilde nevében vádolta Chilperichet, hogy tudatosan része volt Galswintha meggyilkolásában.[7] A vádlott negyven éjszaka haladékot kapott, hogy megjelenjen a bíróság előtt és tisztázza magát.[7] Sem a történetírók, sem más feljegyzés nem szól arról, hogyan zajlott le a bírósági gyűlés Sigebert és Chilperich ügyében.[7] Csak annyit tudunk, hogy a határozat kimondta: Brünhilde és örökösei birtokolják Bordeaux, Limoges, Cahors Béarn és Bigorre városait, amelyeket Galswintha férjétől házasságkötése másnapján kapott.[7] Sigebert és Chilperich között pedig álljon helyre a béke.[7]
573-ban mégis kitört a háborúskodás, amelyik megszakítás nélkül majdnem negyven évig tartott.[7] A viszálykodást Chilperich kezdte: legidősebb fiát Tours elfoglalására küldte.[7] Ez meg is történt, mivel Sigebert nem tartott katonaságot a városokban, csak ott, ahol éppen tartózkodott.[7] Poitiers-t pedig maga Chilperich király vette be, hasonlóan minden nehézség nélkül.[7] Sigebert értesülve az eseményekről, hírvivőket küldött Guntramhoz az eskü megszegéséről.[8] Mummolus, Guntram kiváló hadvezére visszavette Tours városát, ahonnét elmenekült Chilperich fia, és a lakosságot megeskette Sigebert király hűségre.[9] Ezután hasonlóan cselekedett Poitiers-ben is.[9] Miután megverte a frank sereget, feladatát teljesítve visszatért Guntram királyhoz anélkül, hogy a neustriai menekülőket üldözőbe vette volna.[9]
Chlodvig, Chilperich fia, megmaradt kisszámú csapatával birtokba vette Bordeaux városát, ahol egy hónapig uralkodott.[9] A pireneusi határ védője, az austrasiai Sigulf ekkor a terület lakosait felkelésre bírta.[9] A vadászattal és pásztorkodással foglalkozó nép Sigulf gróf vezetésével rajtaütésszerűen rátámadt a városban tartózkodó neustriaiakra.[9] Chlodvig és kísérete lóháton menekültek, Sigulf emberei pedig utánuk vetették magukat.[9] Fújták a kürtjeiket, s Chlodvig szüntelen hallotta maga mögött üldözőinek kiáltását, akik egész nap a nyomában voltak.[9] Mint az űzött szarvas, úgy vetette be magát az erdőbe.[9] Csak az este leszállta után halkult el a kürt s a zaj, vált szabaddá a menekülők útja, akiknek végül sikerült eljutniuk Angers-ba.[9] A vállalkozás nevetségességbe fulladt, ami csak jobban ingerelte Chilperichet.[9] Ezúttal második fiát, Theudebertet küldte jóval nagyobb sereggel a városok ellen.[9] Theudebert birtokba vette Tours, Poitiers, Limoges és Cahors városokat, akik hűségesküjük ellenére megadták magukat.[9] A hódító útját kifosztott templomok, felégetett falvak s a püspökök és a szenátori rend tagjainak Bibliai átka kísérték.[9]
Sigebert összegyűjtötte királysága haderejét.[9] Seregébe hívta a hatalmát elismerő Rajnán túli germán törzseket.[9] A még pogány alemannok, türingek, és bajorok, a frankok régi ellenségei indultak meg Gallia földjére.[9] Chilperich nem mert vállalkozni az ütközetre, békét kért, megígérte a városok visszaadását, kérve Sigebertet, ne büntesse azok esküszegő lakóit.[9] Az austrasiai és neustriai király tehát ismét békét kötött, de Sigebert zsákmányra éhes katonái elégedetlenkedtek emiatt.[9] A király szelíd szavakkal és ígéretekkel lecsendesítette ugyan őket, de azt nem tudta megakadályozni, hogy visszaútjukon végigdúlják, fosztogassák a vidéket.[9]
575-ben Chilperich ismét behatolt Austrasia területére, felgyújtva a falvakat, elvíve minden elvihetőt.[9] Sigebert, aki ellenállt felesége sürgetésének, mivel az nem akart sem békét, sem fegyverszünetet nővére gyilkosaival, most rádöbbent, hogy kijátszották jóhiszeműségét.[9] Brünhilde biztatása így elszánttá tette a királyt a halálos párviadalra.[9] Újra visszahívta barbár szövetségeseit, s Chilperichet Párizsig szorította vissza.[9] Itt megszegvén egy korábban kötött egyezséget, fivérei jóváhagyása nélkül lépett be a városba.[9] Chilperich Tournaiba menekült, ahol az austrasiai csapatoktól körülzárva tehetetlenül várta az elkövetkezőket.[9] Ezalatt Brünhilde, hogy férjét egy újabb megegyezéstől visszatartsa, elhagyta Metz városát és Párizsba ment.[9] Annyira biztos volt férje győzelmében, hogy két leánya és négyéves kisfia mellett nagy mennyiségű aranykincset is magával vitt.[9] A királynőt egyháziak és világiak nagy tisztelettel üdvözölték, csak Párizs püspöke nem sietett eléje.[9] Szent Germanus, betegen levelet írt neki, amelyben megbocsátásra és megbékélésre intette.[10] Arra figyelmeztette a királynőt, hogy a testvérháború az egész királyság romlását okozza és nem hoz dicsőséget sem reá, sem fiaira.[11]
Amikor Sigebert seregével elindult Tournai ostromára, a szent püspök felkelt betegágyából, hogy megkísérelje visszatartani.[11] "Siegebert király – szólott hozzá – , ha fivéred megölésének szándéka nélkül mész, élve és győztesen térsz meg, de ha másféle gondolataid vannak, meg fogsz halni. Mert az Úr így szólt Salamon szájával: »Az árokba, amelyet azért ástál, hogy fivéred beleessen, te magad fogsz beleesni.«".[11] Miként Brünhildét, úgy Sigebertet sem ingatták meg a püspök szavai.[11] Erősen hitt győzelmében és szó nélkül folytatta útját.[11] Nemsokára eltűntek a szeme elől a város kapui, ahol felesége és három gyermeke várta visszatértét.[11]
Neustrián átvezető útja diadalmenet volt.[11] A városok gall lakói és a papság körmenetben jöttek eléje, a frankok lovaikkal érkeztek, hogy seregéhez csatlakozzanak.[11] Latin és frank nyelvű éltetések hangzottak mindenfelől.[11] Vitry mellett a terület lakói összegyűltek, hogy királyukká válasszák.[11] A szertartás a nyílt mezőn zajlott le.[11] A fegyveres frankok széles kört alkotva helyezkedtek el, amelynek közepén állt Sigebert fő hivatalnokaival és magas rangú előkelőkkel.[11] Négy robusztus termetű katona hatalmas pajzsot hozott, amire ráültették a királyt és vállukra emelve háromszor körülvitték nemesei kíséretében, a sokaság pedig éltette.[12] Hogy felkiáltásuk még hangosabb legyen, kardjuk lapjával ütögették vassal ellátott pajzsukat.[13] A harmadik kör után Sigebert királysága törvényessé lett, s ettől kezdve joggal nevezhette magát Austrasia és Neustria királyának.[13] Az elkövetkező napokat vidám mulatságokkal, harci játékokkal, ragyogó ünneplésekkel töltötték.[13]
Ezalatt a körülzárt Tournai-ban a trónjavesztett és hívei által elhagyott Chilperich reménytelen helyzetében tétlenül maradt.[13] Azonban felesége, Fredegunda gyilkos tervet szőtt[13] Két fiatal katonát, odaadó híveit megbízta Sigebert megölésével[13] A két ifjú megérkezve a király szállására, kihallgatást kért az uralkodótól, mint mondták, az üdvözlésre jöttek.[13] Miközben a király jóindulatúan hallgatta őket, két oldalról egyszerre szúrtak az oldalába mérgezett késükkel.[13] Sigebert halálhírére a Tournai-t körülzáró austrasiai katonák sietve visszatértek országukba[13] Az ünneplő Vitryt is elhagyták a neustriaiak.[13] Csak néhány hű ember őrizte a holttestet.[13] Chilperich előtt szabad lett az út.[13] Vitryben lekiismeretfurdalás és talán gyűlölet nélkül nézte halott fivérét.[13] Elrendelte, hogy királyhoz méltó módon temessék el.[13] Germán szokás szerint díszes ruhába öltöztették, értékes fegyverével együtt nagy pompával hantolták el Lambres falu mellett.[13] Chilperich Párizsba ment, ahol Brünhilde a kincset őrizte.[13] A özvegyet Rouenba küldte.[13] A gyermek Childebertet sikerült Metzbe menekíteni, ahol még ez év karácsonyán királlyá kiáltották ki.[13]
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
