ókori római padlófűtés From Wikipedia, the free encyclopedia
A hypocaustum az ókori római lakóépületek és fürdők központi fűtési rendszere volt, amely kemencével felmelegített levegőt áramoltatva a padló alatt és a falak üregei között, felmelegítette a helyiségek légterét. A caldarium volt a legforróbb helyiség egy római fürdőben. A legnagyobb ilyen rendszer a caracalla termái nevű fürdőkomplexumban volt Rómában, amelynek caldariuma 115 méter széles volt.[1][2] A fürdés ideje a délutáni órákra esett. Pompejiben még este is fürödtek, Rómában a fürdőket 2 órakor nyitották ki s naplementekor csukták be. A balneumok neve alatt ismeretes fürdők terve lényegében mindenütt ugyanaz volt.[3]
A rendszer meleg levegő áramoltatásával fűtötte ki az épületet. Három részből állt:
A hypocaustum a Római Birodalom északi provinciáiban terjedt el. Ilyen fűtőrendszer maradványok láthatók például Magyarországon is Aquincum, Ulcisia Castra, Intercisa romjai között. Leginkább a fürdőkben (therma) használták. Két napig fűtötték megállás nélkül a fürdő épülete alá süllyesztett kemencét, mire a hypocaustum rendszerének segítségével a megfelelő hőmérséklet kialakult a különféle fürdőhelyiségekben. Ilyenkor a csarnok padlója olyan meleg lett, hogy a fürdőzőknek speciális cipőt kellett viselniük, hogy a lábuk meg ne égjen.
A hypocaustumok használata még jóideig a Római Birodalom bukása után is fennmaradt. A kályhák elterjedése előtt így próbálták fűteni a középkori Európa kolostorait, királyi palotáit is.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
