Heinrich Brunner

Heinrich Brunner (magyarosan Brunner Henrik^[11]) (Wels, Felső-Ausztria, 1840. június 21. – Bad Kissingen, (Unterfranken) 1915. augusztus 11.) osztrák jogtörténész, egyetemi tanár.

Heinrich Brunner
Heinrich Brunner
Született	1840. június 21.[1][2][3][4][5] Wels[6][7]
Elhunyt	1915. augusztus 11. (75 évesen)[1][2][3][4][8] Bad Kissingen[9]
Állampolgársága	német[10]
Foglalkozása	történész jogtörténész egyetemi tanár politikus
Tisztsége	a porosz felsőház tagja
Iskolái	Göttingeni Egyetem Bécsi Egyetem Humboldt Egyetem
Kitüntetései	A művészetek és a tudományok érdemrendje Maximilian Érdemrend a Tudományért és Művészetért (1896)
Sírhelye	Berlin
Heinrich Brunner aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Heinrich Brunner témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Életpályája

Apja, Wenzel Brunner, korán meghalt és Heinrich Brunner özvegyen maradt édesanyjának 10 gyermekről kellett gondoskodnia. Brunner 1851 és 1858 között Linzben járt középiskolába, majd a bécsi egyetem jogi karán szerzett diplomát 1864-ben.

Brunner 1866-ban kapta egyetemi tanári kinevezését. Lembergben, Prágában, Straßburgban tanított. 1872-től a berlini Humboldt Egyetem tanára, 1896 - 1897-ben az egyetem rektora volt. 1896-ban ő lett a Deutsches Rechtswörterbuch (DRW) szerkesztőbizottságának elnöke. Idősebb korában számos kitüntetést és elismerést kapott.(A porosz akadémia tagja, Wels díszpolgára stb.)

1876-ban kötött házasságot Anna von Tiedemann-nal^[12] Hat fiúgyermekük és két leányuk született, közülük a legfiatalabb fiú és a két lány már gyermekkorukban meghaltak.

Kutatási területe

Főleg a német, francia, normann és az anglo-normann jogtörténettel foglalkozott.

Főbb művei

• Die Entstehung der Schwurgerichte (Berlin, 1872)
• Rechtsgesch. d. röm. und germ. Urkunde (1880)
• Deutsche Rechtsgeschichte

Források

• A Pallas nagy lexikona