Remove ads
Hegyi-Karabah Köztársaság, más néven Arcah Köztársaság,[1][2] kevésbé elterjedt fonetikus formában Artszak[3] (örményül: Լեռնային Ղարաբաղի Հանրապետություն Lernajin Garabagi Hanrapetutjun vagy örményül: Արցախի Հանրապետություն Arcahi Hanrapetutjun), egy 1994 és 2024 között létezett de facto ország[4][5] a Kaukázus déli részén, amely az első hegyi-karabahi háborút követően jött létre. Államiságát csak három másik korlátozottan elismert állam ismerte el. A terület de facto Örményország, de jure Azerbajdzsán része volt. A második háborúig Örményország is határolta, onnantól csak a Laçıni-folyosó kötötte össze, melyet az azeriek 2022-ben lezártak, így onnantól Azerbajdzsán teljesen körbevette.[6] A fegyveres harcok 2023 szeptemberében újultak ki, majd a 2023-as hegyi-karabahi offenzívát követően a köztársaság vezetése megadta magát, 2024. január 1-én pedig újraegyesült Azerbajdzsánnal.[7] Örmény lakosságának túlnyomó része Örményországba menekült.
| Hegyi-Karabah Köztársaság | |||
| 1991. szeptember 2. – 2024. január 1. | |||
| |||
.svg) | |||
| Nemzeti himnusz: Azat ou Ankakh Artsakh | |||
| Általános adatok | |||
| Fővárosa | Sztepanakert | ||
| Terület | 11 500 km² | ||
| Pénznem | arcahi dram (de jure) és örmény dram (de facto) (AMD) | ||
| Kormányzat | |||
| Államforma | köztársaság | ||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hegyi-Karabah Köztársaság témájú médiaállományokat. | |||
Remove ads
Hegyi-Karabah a Kis-Kaukázus délkeleti részén, az északkeleti lejtőn helyezkedett el.[4][8]
- Legmagasabb pont: Mrаv, 3340 m
- Legfőbb folyók: Terter, Hacsen
Az egykori kánság az 1813-as orosz–perzsa béke nyomán került az Orosz Birodalom fennhatósága alá.
A Szovjetunió részeként
A Szovjetunió létrejötte után a Kaukázuson Túli Ügyek Szovjet Irodája javasolta, hogy az Örmény Szovjetköztársaságot és Hegyi-Karabahot egyesítsék. Azonban Ivan Vracsov, az azerbajdzsáni főkomisszár várományosával Szergej Mironovics Kirovval azt javasolták, hogy Azerbajdzsán része legyen ez a terület. "A bakui munkásosztállyal szerettük volna elegyíteni a kispolgári, kisárutermelő karabahiakat. A megoldatlan nemzeti kérdést a proletár eszmeiségnek rendeltük alá." - Ivan Vracsov.[9] Ezt az ötletet Sztálin, mint nemzetiségi népbiztos is támogatta, és 1921. július 5-től beolvasztották Azerbajdzsánba.[10] A 2000-es évek eleji levéltári kutatások alapján a tényleges indok az volt, hogy Törökországnak tegyenek gesztust, azaz egy örmény többségű területet, egy többségi türk államhoz csatolják, ezzel gyengítve előbbieket.[9] 1923. július 7-én utóbbin belül autonóm státust kapott Hegyi-Karabah Autonóm Terület néven. A későbbiekben a szovjet vezetés minden, az Örményországgal való egyesülést célzó kezdeményezést elutasított.[4]
1988-ban az addig elnyomott feszültség felszínre tört. Februárban a hegyi-karabahi örmények tüntetéseken követelték az Örményországgal való egyesülést, amit február 20-án a terület tanácsa hivatalosan is kezdeményezett az azeri és az örmény törvényhozásnál. A kezdeményezés zavargásokhoz vezetett: február 28-án a Bakuhoz közeli Sumqayıtban örmények tucatjait ölték meg, majd véres tüntetések törtek ki több azerbajdzsáni városban – Bakuban, Kirovabádban, Saumjánban – és Jerevánban is. Emberek tízezrei hagyták el lakóhelyüket a biztonság reményében.[4]
1989-ben elhatározták az Egyesült Örmény Köztársaság megalapítását, amelyet a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa alkotmányellenesnek minősített és elutasított.
A de facto független állam időszaka
.jpg)
1991 szeptemberében Hegyi-Karabah kivált Azerbajdzsánból, amit az katonai erővel próbált meg megakadályozni, így kitört a hegyi-karabahi háború. A folytatódó háborúban fokozatosan fölénybe kerültek az örmények, akiket Örményország támogatott, majd a terület csaknem egésze örmény ellenőrzés alá került. 1993 áprilisában Törökország embargót vezetett be Örményországgal szemben.
1994-ben Oroszország sikertelenül közvetített az Örményország és Azerbajdzsán közötti béke létrehozásának ügyében. Hegyi-Karabah parlamentje 1996-ban függetlenné nyilvánította az országot.
Örményország igényt tart az Azerbajdzsán nemzetközileg elismert területén lévő, többségében örmények lakta Hegyi-Karabah tartományra. Emiatt az örmény-azeri határ zárva van, nem ritkán fegyveres összecsapásokra is sor kerül. Az Örményország és Azerbajdzsán között Hegyi-Karabah helyzetéről folyó vita egyik érve, hogy ez volt az utolsó örmény hercegség, amely autonómiával rendelkezett.
„Soha nem fogunk engedményeket tenni országunk területi egységét illetően. Azerbajdzsán területi egysége sérthetetlen. Hegyi-Karabah soha nem kap függetlenséget” – mondta İlham Əliyev azeri elnök 2008 januárjában.
„Hegyi-Karabah függetlensége visszafordíthatatlan, a terület sohasem lesz újra Azerbajdzsáné” – jelentette ki Szerzs Szargszján örmény elnök 2008 tavaszán.
2020. július közepén határvillongások törtek ki Hegyi-Karabah és Örményország, valamint Azerbajdzsán között. Az összecsapások során a konfliktus eszkalálódott, Azerbajdzsán általános támadásba ment át, szeptember 27-én az örmény kormány szükségállapotot hirdetett, így a konfliktus háborúvá változott. A háborúskodás további eszkalációjától egy ideig tartani lehetett, különösen Törökország okán, miután az intenzíven Azerbajdzsán mellett foglalt állást.[11] Szeptember 29-én az örmények meg is vádolták a törököket, hogy azerbajdzsáni légtérben lelőttek egy örmény vadászgépet, mindezt viszont az ankarai kormány tagadta.[12]
Az azeri hadsereg, folyamatosan foglalta vissza de jure területeit, ezzel párhuzamosan az örmények visszavonulásra kényszerültek. A harcok november 10-én véget értek a területen, az örmények vesztettek. Hegyi-Karabah területének 35%-a azeri ellenőrzés alá került, így elfoglalták a stratégiai fontosságú Şuşa városát is, amivel viszont közvetlen fenyegetésnek lett kitéve az állam fővárosa, Sztepanakert.[13] Az azeriek által elfoglalt területekről az örmények tömegével menekültek el, főleg Örményország területére, atrocitásoktól és vérengzésektől tartva.[14] Oroszország közvetítésével ugyan elvileg fegyvernyugvás született Azerbajdzsán és Örményország között és Karabahba orosz békefenntartó erőket vezényeltek,[15] ám a vereség miatt Örményországban belpolitikai válság alakult ki, s várható volt, hogy hosszabb távon az örmények nem fogadják el a vereségüket.[16]
Átmeneti időszak és Hegyi-Karabah Köztársaság megszűnése
2022-ben a fegyverszüneti megállapodás alapján itt szolgáló orosz békefenntartók nem tudták szavatolni a megállapodás pontjait, így az azeri hadsereg lezárta a Laçıni-folyosót, ezzel megszakadt a szabad átjárás Hegyi-Karabah és Örményország között.[6]
2023. szeptemberében Hegyi-Karabah határán az azeri hadsereg ismét támadásba kezdett, amit hivatalosan a kormány „terrorellenes” akciónak nevezett, és célja az örmény hadi eszközök harcképtelenné tétele volt.[17] Az azeri hadseregnek egyetlen napra volt szüksége, hogy térdre kényszerítse a karabahi örmény fegyveres erőket, amelyek oldalán ezúttal nem avatkozott be Örményország, és Oroszország sem lépett fel az érdekében.[18] Az újabb azeri offenzíva eredményeként a karabahi örmény vezetés megadta magát és elfogadta a reintegrációt Azerbajdzsánba.[19] Az azerbajdzsáni Jevlakhban tartott kétórás egyeztetést követően már megbeszéléseket tartott az örmény és azeri fél a Hegyi-Karabah reintegrációjáról és egyéb ezt érintő kérdésekről.[20]
A villámháború után Szamvel Sahramanján, a régió elnöke aláírta a rendeletet, amelynek értelmében 2024. január 1-jével a köztársaságban minden állami intézmény feloszlik, Hegyi-Karabah pedig megszűnik létezni.[21] Az azeri támadás miatt néhány napon belül a köztársaság lakosságának túlnyomó része, – az örmény kormány állítása szerint több mint százezer ember – menekült el lakóhelyéről Örményországba.[22] Október 1-jére szinte az egész ország lakossága elmenekült.[23] Sztepanakert gyakorlatilag kihalt, szellemvárossá vált, néhány száz lakosa maradt.[24]
İlham Əliyev azeri elnök 2023. október 15-én látogatást tett Sztepanakertben. Ott megtaposta a hegyi-karabahi zászlót illetve felhúzta az azeri zászlót, jelképezve, hogy legyőzték az örményeket.[25]
Remove ads
Alkotmány, államforma
Államiságát csak három másik korlátozottan elismert állam, Abházia, Dél-Oszétia és a Dnyeszter Menti Köztársaság ismerte el, továbbá Ausztrália Új-Dél-Wales állama.[26] Hivatalosan Azerbajdzsán részének minősült a nemzetközi jogban.
Az államfő az elnök volt, akit ötéves időtartamra választottak; ugyanaz a személy legfeljebb kétszer tölthette be a posztot.[27] A törvényhozó testület a Nemzetgyűlés volt; 33 tagja közül 16-ot egyéni választókörzetben, 17-et pártlistán választottak.[27] A végrehajtó hatalom legfontosabb szerve, a kormány a miniszterelnökből,a helyetteséből és a miniszterekből állt.[27] Az igazságszolgáltatást a független bíróságok végezték.[27]
Politikai pártok
A három, parlamenti frakcióval rendelkező párt a következő volt:
- Arcahi Demokrata Párt;
- Szabad Haza Párt;
- Örmény Forradalmi Szövetség.
Ezen kívül független képviselők is voltak a Nemzetgyűlésben.[27]
Közigazgatási beosztás
.png)
A köztársaság területe a fővárosra és 7 régióra oszlott 1994 és 2020 között. Helyi szinten 10 város és 322 falu alkotta.[27]
Remove ads
A köztársaság teljes népessége 141 400 fő volt 2009-ben. A férfiak aránya 48,1, a nőké 51,9%.[27] A városi népesség aránya 52,5%, a legnépesebb település Sztepanakert volt, 52 310 fős lakossággal.[27]
A népesség alakulása 2006 és 2012 között
| Lakosok száma | 137 700 | 138 800 | 139 900 | 141 400 | 143 600 | 144 700 | 146 600 |
| 2006 | 2007 | 2008 | 2009 | 2010 | 2011 | 2012 |
Adatok: Wikidata
Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás
A háború előtt még a lakosság több mint 20%-a azeri volt, később azonban csaknem kizárólag örmények lakták.[4] Akkor már a lakosság túlnyomó többsége, 95%-a volt örmény. A maradék 5%-ot az azeriek mellett kisebb népcsoportok: asszírok, kurdok és görögök alkották. Az asszírok a Közel-Kelet több országában élnek. A kurdok a Közel-Kelet legnagyobb saját ország nélküli népe. Legnagyobb csoportjaik Törökország, Irak és Irán területén élnek.[28]
Remove ads
A lakosság többsége állattenyésztésből és növénytermesztésből él, de jelentős a kézművesipar is. Az országban számos gyógyforrás található.[4]
Karabah hivatalos fizetőeszköze az arcahi dram volt, amelyet 2005-ben vezettek be, alacsony vásárlóértéke miatt azonban a tényleges forgalomban helyette az örmény dramot használták, a hegyi-karabahi dramot főleg szuvenírként árusították.[29] Az Osztrák Állami Nyomda által nyomott első két bankjegy 2004-ben jelent meg, ami tovább fokozta a feszültséget Hegyi-Karabah és Azerbajdzsán között.[30]
A 2020-as háború nagy csapást mért a terület gazdasági életére, amely 1988-tól kezdve jelentős növekedést mutatott.[31] Önállóvá válását követően a legtöbb beruházás a távközlés, az aranybányászat, a gyémántcsiszolás, az ékszerekkészítés és a mezőgazdaság területén történt.
Energiaellátás
Karabah energiatermelésének egy részét a martakerti vízierőmű adta, amelyet még a szovjet időkben építettek, utána a kormány 70-80 millió dollárból bővítette. Az energiaellátás 60%-a továbbra is Örményországból érkezett.[31] 2010-ben új villamosenergiával foglalkozó céget alapítottak (Arcah HEK) örményországi támogatással és átadtak egy újabb vízierőművet is. Tervben volt még két kisebb erőmű létesítése.[32] A létesítményekkel nemcsak az önellátás növekedését remélték Karabahban, hanem a villamosenergia exportálását is.
Infrastruktúra
Az első karabahi háború után 1991-ben jelentős infrastrukturális fejlesztést végeztek az országban, amelynek költségvetése 15 millió dollár volt és részben az örmény diaszpóra finanszírozta.[31] Ezáltal egy keskeny szakaszon Karabah össze lett kötve Örményországgal. 2011-ben egy észak-déli irányú autópályát adtak át Martakert, Sztepanakert és Martuni között.[31]
Segélyezés
Karabah legfőképp Örményországtól kapott pénzügyi segítséget, 2010-ben pl. harmincmillió dollárt, az USA-tól pedig nyolcmilliót.[33] Jelentős mértékben támogatták az örmény diaszpórából is a de facto köztársaságot, melynek 1996-tól kezdve saját bankja volt, az ArcahBank, ugyanakkor a fiókok zömét a nagyobb örmény bankok birtokolták.
Remove ads
Turizmusát a 2020-as háború megrengette. Korábban az ágazat jelentős növekedést mutatott, a területre főleg örményországi és diaszpórabeli örmények látogattak el. Sztepanakertben a háború előtt kilenc szálloda üzemelt, később már csak öt.[34] 2005-ben négyezer, 2010-ben már nyolcezer turista látogatta meg Karabahot.[35]
A régió látnivalói közé számos régi kolostor tartozik. Az iszlám vallási helyszínek többsége lepusztult, azokat nem igazán állították helyre.[36] A frontvonalak és az azeri határon fekvő szellemvárosok a katasztrófaturizmust vonzották. Nem vallási jellegű látnivaló a 10. században épült és a 18. századig folyamatosan bővített majraberdi vár, Sztepanakerttől keletre. A természeti szépségek látogathatósága azonban korlátozott volt a magas biztonsági kockázat, a gyakori határincidensek és az Azerbajdzsánnal újból fellángolt ellenségeskedés miatt.
Karabahnak saját turizmusfejlesztési ügynöksége volt, amely nem-kormányzati szervként Jerevánban üzemelt. Segítségével nemcsak a turisták, hanem újságírók és vásárlók is felkészülhettek a Karabahba történő útra. 2014-től évente borfesztiválokat tartottak Karabahban, hogy felélesszék a nagymúltú borkészítési hagyományokat. A fesztivált 2020-ig minden szeptember harmadik szombatján tartották, és igen gyorsan az egyik nemzeti ünneppé fejlődött.[37]
Karabah megközelítése csak Örményországon át volt lehetséges. Azerbajdzsán kormánya szigorúan tiltotta, hogy területéről bárki a szakadár régióba lépjen, sőt kész volt nyilvánosságra is hozni azon külföldiek adatait, akik előzetes hozzájárulása nélkül léptek Karabah területére Örményország felől.[38]
Remove ads
Gasztronómia
Ahogy az örmény, úgy a karabahi konyha sem különül el jelentős mértékben az azeritől. A karabahi ételkészítésnél nagy szerepe van a friss hozzávalóknak.[39] A vidéki lakosság körében megszokott, hogy saját maguk termelik meg az élelmiszert és állítanak elő bort.[39] Még a városokban is, mint Sztepanakert vagy Şuşa jellemző, hogy a háztartásoknak saját kertjeik vannak, ahol a friss anyagokat állítják elő.[39]
Karabah ételkülönlegessége a csingyalov hatsz nevű kovásztalan, többrétegű tésztaféle, melynek töltelékje apróra vágott friss fűszer-, valamint gyógynövényekből áll.[39] Elterjedt fogás a mediterrán területeken is jól ismert dolma. Ez Karabahban padlizsánból, darálthúsból, paprikából, paradicsomból és rizsből készül, amit szőlő- vagy káposzta levélbe göngyölnek,[39] akárcsak a töltött káposztát.
A borokat itt még mindig általában kőkorsókba töltik. A városoknak mind megvan a maguk pincészete.[39]
Remove ads
Szeptember 2. - Nemzeti ünnep (a függetlenség napja 1991)
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
Remove ads