(1937–2022) magyar jogász, alkotmánybíró From Wikipedia, the free encyclopedia
Harmathy Attila (Budapest, 1937. április 20. – 2022. augusztus 30.) Széchenyi-díjas magyar jogtudós, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. 1993 és 1995 között az MTA főtitkár-helyettese, majd 1999-ig alelnöke. A polgári jog, ezen belül az összehasonlító polgári jog neves kutatója. 1990 és 1993 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar dékánja. 1998 és 2007 között az Alkotmánybíróság tagja.
| Harmathy Attila | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1937. április 20. Budapest |
| Elhunyt | 2022. augusztus 30. (85 évesen) |
| Ismeretes mint | jogtudós |
| Házastárs | Horváth Anna |
| Iskolái | |
| Felsőoktatási intézmény | Eötvös Loránd Tudományegyetem |
| Pályafutása | |
| Szakterület | jogtudomány |
| Kutatási terület | polgári jog, összehasonlító polgári jog |
| Tudományos fokozat | állam- és jogtudományok doktora (1981) |
| Munkahelyek | |
| Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Budapest | egyetemi tanár (1982–2007), professor emeritus (2007–) |
| MTA Állam- és Jogtudományi Intézet | 1962–1992 |
| Más munkahelyek | Alkotmánybíróság (1999–2007) |
| Szakmai kitüntetések | |
| Széchenyi-díj (2012) | |
| Akadémiai tagság | MTA levelező tag (1993), rendes tag (1998) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Harmathy Attila témájú médiaállományokat. | |
1955-ben érettségizett, majd felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kára, ahol 1959-ben szerzett állam- és jogtudományi doktorátust. Ezenkívül Strasbourg-ban összehasonlító polgári jogot hallgatott a Faculté internationale de droit comparé-n 1964 és 1967 között.
1959 és 1960 között a Magyar Külkereskedelmi Bank, majd 1960 és 1962 között a Malév jogtanácsosa volt, de már ekkor óraadó tanárként is dolgozott az ELTE római jogi, majd polgári jogi tanszékén. Tanársegédi és adjunktusi kinevezése után 1974-ben a polgári jogi tanszék egyetemi docense lett, 1982-ben megkapta egyetemi tanári kinevezését. 2007-ben emeritálták. 1990-ben a kar dékánjává választották, mely posztot 1993-ig viselt. A kar posztgraduális képzésének kari vezetője volt utána 2003-ig és tagja a Doktori Iskola tanácsának. Egyetemi oktatói pályafutása mellett az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének munkatársa lett 1962-ben, ahol harminc évig dolgozott. Vendégkutató volt a cambridge-i Clare College-ban (1975), illetve vendégprofesszor a berkeleyi Kaliforniai Egyetemen (1988), az Aix-Marseille-i Egyetemen (1993, 1996), a Párizsi II. Egyetemen (2002), az Iowai Egyetemen (2003) és a Louisianai Állami Egyetemen (2007).
1972-ben védte meg az állam- és jogtudományok kandidátusi, 1981-ben az akadémiai doktori értekezését. 1993-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává, ugyanekkor főtitkár-helyettesévé is megválasztották. 1998-ban felvették a rendes tagok közé. 1996 és 1999 között a tudományos köztestület alelnöke is volt. Korábban, 1985-től több cikluson át az MTA Állam- és Jogtudományi Bizottságának alelnöke volt, 2015-ben a bizottság elnökévé választották. 1990-től 1993-ig a Tudományetikai Bizottság munkájában is részt vett. Ugyanebben a periódusban a Tudományos Minősítő Bizottság titkára volt. 1995 és 1998 között az MTA Doktori Tanácsának elnöke. 1994 és 1995 között a Magyar Akkreditációs Bizottság tagja volt. Akadémiai tisztségei mellett a Nemzetközi Összehasonlító Jogi Akadémia tagja, 1998-ban annak alelnökévé választották, emellett a Nemzetközi Kereskedelmi és Fogyasztói Akadémia, valamint az Európai Akadémia tagja. 2003-ban a Nemzetközi Intézet a Magánjog Egységesítéséért (UNIDROIT) nevű független kormányközi szervezet igazgatótanácsának tagjává választották.
1990-ben a polgári jogi kodifikációs bizottság társelnöke, majd 1998-ban új Polgári Törvénykönyv kidolgozására létrehozott kodifikációs bizottság elnöke lett, amely tisztséget 1999-ig viselt. Utódja Vékás Lajos egyetemi tanár, akadémikus lett. Lemondása azért vált szükségessé, mert 1998 decemberében az Alkotmánybíróság tagjává választották. A testületnek 2007 áprilisáig volt tagja, amikor hetvenedik életéve betöltése miatt törvényileg megszűnt a megbízatása.
Fő kutatási területe a polgári jog és az összehasonlító polgári jog, ezen belül a kötelmi jog szerződésekkel kapcsolatos része.
Nemzetközileg is elismert eredményeket ért el a szerződési jog és a szerződések elmélete területén, elsősorban a szerződések gazdasági és gazdaságirányítási folyamatokban betöltött különös szerepét kutatta. Kiterjedten foglalkozott a polgári és a kereskedelmi jog rendszerváltás utáni átalakulásával. Egyik vezetője volt a polgári törvénykönyv rekodifikációjának. Alkotmánybíróvá történt megválasztása után kezdett el részletesebben foglalkozni a polgári jog és az Alkotmány viszonyával. Több jogtudományi szakkönyv szerzője vagy társszerzője. Munkáit elsősorban magyar, angol és német nyelven adja közre, de több publikációja jelent meg francia nyelven is.
1966-ban vette feleségül Horváth Anna jogászt, aki később az állam- és jogtudományok kandidátusa lett. 2012-ben hunyt el. Házasságukból egy fiú-, illetve egy lánygyermekük született.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
