Harlekinkatica

A harlekinkatica, ázsiai katicabogár, sokszínű katicabogár vagy keserűkatica^[1] (Harmonia axyridis) a katicabogarak (Coccinellidae) családjába tartozó ragadozóbogár. Kelet-Ázsiában őshonos, sok színváltozatban fordul elő. Főként levéltetvekkel táplálkozik, csakúgy, mint a hazánkban őshonos és gyakori hétpettyes katica (Coccinella septempunctata) és kétpettyes katica (Adalia bipunctata).

Harlekinkatica
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda) Osztály: Rovarok (Insecta) Rend: Bogarak (Coleoptera) Alrend: Mindenevő bogarak (Polyphaga) Alrendág: Cucujiformia Család: Katicabogár-félék (Coccinellidae) Nem: Harmonia Faj: H. axyridis
Tudományos név
Harmonia axyridis Pallas, 1773
Szinonimák
Anatis circe Mulsant, 1850 Coccinella axyridis Pallas, 1773 Coccinella bisexnotata Herbst, 1793 Leis axyridis (Pallas) Mulsant, 1850 Ptychanatis axyridis (Pallas) Crotch, 1874 Ptychanatis yedoensis Takizawa, 1917
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Harlekinkatica témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Harlekinkatica témájú médiaállományokat és Harlekinkatica témájú kategóriát.

Mivel nagyon falánk és hatékony ragadozó, a levéltetvek elleni biológiai védekezés céljából először az USA-ba, majd több nyugat-európai országba behurcolták. Nemcsak falánk, de sokkal mozgékonyabb és agresszívabb is, mint az őshonos európai katicafajok, melyeket könnyűszerrel kiszorít élőhelyükről, ezért a harlekin ma már több gondot okoz, mint amennyi hasznot hajt. Magyarországon 2008 februárjában találták először, s mára igen elterjedt. A kétpettyes katicához hasonlóan a fák lombkoronájában él, ezért erre a fajra különösen nagy veszélyt jelent.

Megjelenése

A kifejlett rovar (imágó) 5–8 mm hosszú, 4–7 mm széles, tehát általában nagyobb, mint a többi hazai katicafaj. Testalakja erősen ovális, a szárnyfedők görbülete kifejezett. Színezete és mintázata rendkívül változó. Hazánkban három színváltozata (formája) terjedt el:

1. f. succinea:

   

   f. succinea

   a szárnyfedő sötétebb-világosabb narancssárga, esetleg vörös alapszínű, 15–21 fekete ponttal. A pontok egészen nagyok is lehetnek, sőt össze is érhetnek, más egyedeknél szinte pontszerűek, illetve hiányozhatnak is. Az előtoron világos alapon sötét M (vagy fordítva nézve W) alakú minta van, esetleg a fekete foltok összeolvadásával trapézalak is keletkezhet. Mindazonáltal az előtor jellegzetes mintázata, a szárnyfedőkön látható nagyszámú pöttyel együtt elég jellegzetes elkülönítő bélyege a succinea változatnak más hasonló hazai katicához képest. Az Európában elterjedt harlekinkaticák közül messze ez a leggyakrabban előforduló színváltozat.^[2]
2. f. spectabilis:

   

   f. spectabilis

   szárnyfedői feketék, 4 vöröses folttal. Ez a forma hasonlít a kétpettyes katica némely sötét változatára, azonban a harlekinkatica piros foltjai sohasem érik el a szárnyfedők felső szegélyét, inkább kerekded formájúak (szemben a kétpettyes katica sötét változatainál előforduló, inkább szögletes alakú foltokkal) és előtorán is általában lényegesen nagyobb kiterjedésű a fehér szín. A fejen háromszögletű fehér folt van.
3. f. conspicua:

   

   f. conspicua

   szárnyfedői feketék, 2 piros folttal, melyek közepén fekete pont vagy folt lehet. Bár a harlekinkatica eredeti élőhelyén a sötét alapszínű színváltozatok gyakoribbak, Európában az itt elterjedt két fekete színváltozat (főként a f. conspicua) számít ritkábbnak, a narancsvörös alapszínű succinea változattal szemben.

a harlekinkatica lárvája

Elterjedésének története

A harlekinkaticát eredetileg a környezetkímélő technológiájú biológiai növényvédelemben való alkalmazás céljával telepítették be Észak-Amerika, majd később Európa több államába, figyelembe véve az eredeti élőhelyén tapasztalt rendkívül jó tulajdonságait, főleg azt, hogy igen hatékonyan pusztítja a levéltetveket. Ilyen alkalmazása évtizedeken keresztül sikertörténetnek tűnt, és mivel az Amerikába telepített harlekinek eredményesen segítették a mezőgazdasági kártevők elleni harcot, mind több helyen meghonosították őket. A többszöri újratelepítés ellenére az 1980-as évek végéig a harlekinállományok nem kerültek ki a termesztők kontrollja alól. Az Egyesült Államokban az első kivadult populációt 1988-ban fedezték fel, ám ezt követően alig két évtized alatt az USA leggyakoribb katicafaja lett, kiszorítva az őshonos fajokat.

Nyugat-Európában az 1980-as évek elején indult meg a harlekinkatica kísérleti felhasználása és telepítése. Először Franciaországban (1982), majd Hollandiában és Belgiumban kezdték terjeszteni, mint az intenzív termesztésű kertészeti kultúrákban és a biológiai védekezésben jól alkalmazható ragadozó fajt. Kontrollálatlan terjedése 2002-től kezdve rohamos: azóta Európa olyan országaiban is megtelepedett, ahol azelőtt soha nem fordult elő, még kísérleti állomásokon, gazdaságokban sem. Magyarországon a faj első példányát 2008 februárjában észlelte Merkl Ottó entomológus, aki Szigetszentmiklóson egy nyárfakéreg alatt áttelelő imágót talált; már abban az évben (főleg az őszi idényben) kereken 50 hazai előfordulását regisztrálták, és a bogár azóta is folyamatosan terjed. Európában megfigyelt színváltozatai közül mindhárom megtalálható hazánkban, de a succinea variáns jóval gyakoribb a másik kettőnél.

A harlekinkatica elterjesztése, korábbi életteréhez képest új élőhelyekre történő betelepítése az elhibázott biológiai védekezési módszerek iskolapéldája lett.^[2][3]

Káros gazdasági hatása a borászatban

A harlekinkatica egyik legnegatívabb gazdasági hatása a szőlő- és bortermelésben jelentkezik.^[4] A harlekinkaticák behúzódnak a szőlőfürtökbe a szemek közé, és a szüretkor is a szőlőszemek között maradnak. A must préselésekor a katicák keserű testnedvei (ezek közül is a 2-izopropil-3-metoxipirazin(IPMP) nevű vegyület)^[5] a mustba kerülve földimogyoróra, csípőspaprikára és spárgára emlékeztető íz- és illatanyagokkal rontják a must minőségét.^[6]