Hétúr

Hétúr (románul: Hetiur, németül: Marienburg bei Schässburg, szászul Marembriχ) falu Romániában, Maros megyében, Segesvár közelében.

Hétúr (Hetiur)
A hétúri szász evangélikus templom
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Közép-romániai fejlesztési régió
Megye	Maros
Rang	falu
Községközpont	Segesvár municípium
Irányítószám	545403
SIRUTA-kód	114596
Népesség
Népesség	703 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	41 (2011)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	398 m
Terület	Hiba a kifejezésben: nem várt > operátor km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 16′ 05″, k. h. 24° 46′ 00″46.26813, 24.766801
A Wikimédia Commons tartalmaz Hétúr témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Fekvése

Segesvártól 6 km-re északra, az E60-as út mellett, egy völgykatlanban fekszik.

Története

1301-ben Hetwr néven említik először. Szász jobbágyfalu volt Küküllő vármegyében. A nagyváradi Szent Lélek-kápolnának adományozott falut 1451-ben Hunyadi János a maga számára foglalta el. Két halastavát Bethleni Miklós 1499-ben a segesvári domonkosoknak adományozta. Evangélikus egyháza 1766-ban 155 férfit és 173 asszonyt számlált. Lakói 1848 június elején megtagadták a jobbágyi szolgálatokat, és felosztottak maguk között egy allodiális kaszálót.^[2] 1876-ban Kis-Küküllő vármegye Erzsébetvárosi járásához csatolták.

1910-ben 1209 lakosa közül 606 volt német, 549 román és 53 magyar anyanyelvű; 605 evangélikus, 553 ortodox és 34 római katolikus vallású.

2002-ben 914 lakosából 733 volt román, 95 cigány, 65 magyar és 22 német nemzetiségű; 805 ortodox, 23 evangélikus, 21 református, 18 római katolikus és 17 baptista vallású.

Látnivalók

• Gótikus szász evangélikus temploma a falu feletti dombon áll. Tornya 1774–1775-ben épült. Egyik harangját a 14. század végén, a másikat 1544-ben öntötték.^[3]

Hivatkozások

• Képek a faluról
• Hétúr téli tájképe

Jegyzetek

1. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Maros megye. adatbank.ro
2. Trócsányi Zsolt: Az erdélyi parasztság története 1790–1849. Budapest, 1956, 333–334. o.
3. Benkő Elek: Erdély középkori harangjai és bronz keresztelőmedencéi. Budapest – Kolozsvár, 2002 Archiválva 2013. december 20-i dátummal a Wayback Machine-ben PDF

• Erdély-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap