Günter Behnisch

Günter Behnisch (Lockwitz bei Dresden, 1922. június 12. – Stuttgart, 2010. július 12.) német építész az építészet professzora. Nemzetközi szakmai hírnevét a müncheni olimpiára tervezett Olimpiapark és az olimpiai játékok sportépítményeivel érte el (1967–1972).

Günter Behnisch
Született	1922. június 12.[1][2][3][4][5] Drezda[6] Lockwitz[7]
Elhunyt	2010. július 12. (88 évesen)[1][2][8][3][9] Stuttgart[10][7]
Állampolgársága	német nemzetiszocialista Németország (1933 – 1945. május 8.)[6]
Foglalkozása	építész katona egyetemi oktató tengeralattjárós német tengerésztiszt
Iskolái	Stuttgarti Egyetem
Kitüntetései	Verdienstkreuz 1. Klasse des Verdienstordens der Bundesrepublik Deutschland honorary doctorate from the University of Stuttgart Iron Cross 2nd Class Perret-díj (1981)
weboldal
A Wikimédia Commons tartalmaz Günter Behnisch témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életrajza

Günter Behnisch Drezdában született. Családja Günther 12 éves korában 1934-ben Chemnitz-be költöztek át. Még alig volt 18 éves 1939-ben, amikor jelentkezett a Wehrmacht soraiba. A második világháború során Behnisch tengeralattjáró (U-2337)-parancsnok volt, s ilyenképpen került angol hadifogságba. 1947-ben került vissza Angliából Németországba, ahol 1947 és 1951 között a Technischen Hochschule Stuttgart építész - szakán tanult. Végül 1951 és 1952 között Stuttgartban Rolf Gutbrod építészeti műtermében dolgozott.

Benisch 1952-ben alapított Stuttgartban saját építészirodát, ahol 1956-ig Bruno Lambarttel működtek együtt. 1966-ban alapították a Behnisch & Partner építész-csoportot, amelyben Benisch ismertségének növekedése során több munkatárssal dolgoztak együtt. Az iroda ma is működik. Fia, Stefan Behnisch 1989-ben létesített egy ikerműtermet (Zweigbüro) ugyanitt, Stuttgartban, ami aztán 1991-től önállóvá vált, Behnisch Architektennéven, s így vált nemzetközi hírűvé. 1967-1987 között Günter Behnisch a Technischen Universität Darmstadt tervezés, iparépítészet és építéstechnika (Entwerfen, Industriebau und Baugestaltung) rendes professzorává, továbbá ugyanakkor az itt működő szabványosítási intézet (Instituts für Normgebung) igazgatói tisztségét is betöltötte.

Díjai, elismerései

• 1981-ben Perret-díj az Union Internationale des Architectes (Építészek Nemzetközi Szövetsége) elismerése^[11]
• 1982-ben Behnisch az Akademie der Künste in Berlin akadémus tagja lett.
• 1984-ben az Universität Stuttgart díszdoktori címét kapta.
• 1996-ban alapozó tagja volt a Sächsischen Akademie der Künste-nak ahol aztán az építészeti (Baukunst) osztályát vezette, 2000-ig.

Günter Behnisch nős családapa volt, két lányt és egy fiút nevelt. Hosszan tartó betegségben, 88 évesen hunyt el, Stuttgartban.

Építményei

• 
  Stuttgart, Hysolar-Ház
• 
  Sonnensegel, Dortmund (1972)
• 
  Müncheni Olimpiai Stadion (1972)
• 
  Neues Plenarsaal Bonn (1992)
• 
  Kontrolltorony, Nürnberg Flughafen

Jegyzetek

1. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
2. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
3. Behnisch, Günter, Günter Behnisch
4. Structurae (angol, francia és német nyelven)
5. Artists of the World Online (német és angol nyelven). K. G. Saur Verlag, 2009
6. Der U-Boot-Krieg, 1939–1945, 26
7. Artists + Artworks (angol nyelven). (Hozzáférés: 2021. szeptember 10.)
8. https://www.spiegel.de/international/0,1518,706359,00.html
9. Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia
10. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
11. James P. Cramer, Jennifer Evans Yankopolus: Almanac of Architecture & Design 2006. Belmond: Greenway Communications. 2006. 76. o.

Források

• A szócikk kezdő-adataig a német nyelvű változat szolgáltatta.
• Jürgen Joedicke: Modern építészettörténet - Bp. 1961. Műszaki K. ETO

• Művészetportál
• Németország-portál