francia pszichológus From Wikipedia, the free encyclopedia
Gustave Le Bon, régies, magyarosított formában Lebon Gusztáv[2] (Nogent-le-Rotrou, 1841. május 7. – Marnes-la-Coquette, 1931. december 13.) francia szociálpszichológus, szociológus, antropológus és amatőr fizikus, a tömegpszichológia egyik megalapozójaként tartják számon. Számos könyv szerzője, melyekben a nemzeti jellemvonással, a faji felsőbbrendűséggel, hordaviselkedéssel valamint a tömeglélektan jelenségeivel foglalkozik.
| Gustave Le Bon | |
 | |
| Született | Charles Marie Gustave Le Bon 1841. május 7. Nogent-le-Rotrou, Franciaország |
| Elhunyt | 1931. december 13. (90 évesen) Marnes-la-Coquette |
| Állampolgársága | francia |
| Nemzetisége | francia  |
| Foglalkozása | szociológus pszichológus szociálpszichológus antropológus |
| Tisztsége | igazgató (1902–1931) |
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Père-Lachaise temető (89) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gustave Le Bon témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Le Bon megélte az 1848-as februári forradalmat és az 1871-es kommünt. Mindkét esemény nyilvánvalóan központi hatással volt keletkező műveire. Az orvosi egyetem elvégzése után 1870-ben katonai orvos lett, majd 1881-től különféle utazásokon vett részt, így eljutott Észak-Afrikába és Indiába is, ahol legfőképp a néptan keltette fel érdeklődését.
1881 és 1891 között számos művet jelentetett meg, melyekben az antropológiával, régészettel és népkutatással, valamint olyan kutatásokkal foglalkozott, melyekben anyagokat és áramot alkalmazott és különböző feljegyző készülékeket állított elő. 1894 és 1903 között tanulmányokat írt a népekről, csoportokról és a tömegről. Fő művét a „A tömegek lélektana” címmel 1895-ben adta ki, mely kora legbefolyásosabb szociológusává tette. Idős korában intenzíven foglalkozott az emberek katalogizálásával, mely során hierarchiákat állított fel rasszok, nem, intelligencia és politikai irányzat szerint.
A modern pszichológia a csoportok hatásával először az organizálatlan csoportokon keresztül találkozik. A 19. és a 20. század fordulóján Le Bon, majd mások megdöbbenve találkoztak a modern nagyvárosi élet tömegmozgalmainak jelenségeivel. A tüntetésekkel, a rendőrök és a tüntetők találkozásával, és ennek kapcsán az elszemélytelenedéssel, a szélsőségekre való hajlamokkal a tömegben.
Általánosságban véve Le Bon fő művében feltűnik, milyen negatívan értékeli a tömeget és annak viselkedését. Gyakori motívum a lenézés az elitista konzervatív francia művelt polgárságával szemben, ami egy kicsit a plebejusokra és az uralkodó szocialista elképzelésekre is vonatkozik, valamint kulturálisan pesszimistának hathat, hogy szerinte a tömeg, amit ő túlnyomóan pusztítónak vél, a politikának csak egy bizonyos része lesz, nem lesznek többé arisztokraták és elitek. Ezért a tényért bevezető fejezetében: A tömeg ideje címmel kifejezetten sajnálatát fejezi ki. A modern politika és a tömegstruktúra meglétével sem tud mit kezdeni, mivel úgy véli, hogy a törvények és az intézmények a tömeg viselkedésére nem gyakorolnak számottevő befolyást.
Előszavában Le Bon kiáll amellett, hogy az emberek tettei során a tudattalan központi szerepet kap. A mű nemcsak a konformitás, az elidegenedés és a vezetés témakörökkel foglalkozik, hanem a tömeg tulajdonképpeni értelmével. Le Bon azon a véleményen van, hogy az egyén, még ha a magasan fejlett kultúra tagja is, a tömegben elveszti a kritikához való érzékét és gyakorlatilag akár primitív, barbár módon is viselkedhet. A tömegszituáció során az egyén hiszékeny és alul marad a pszichikai megfertőzéssel szemben. Ezért a vezetőknek könnyű irányítani a népet.
Le Bon mindenekelőtt azt ábrázolja, hogy a politikai vélemények, ideológiák, vallási tanok a tömegnél bemenetet és elterjedési lehetőséget találhatnak. Szerinte a tömeg könnyen befolyásolható, valamint leírja, hogy hogyan keletkeznek a nélkülözhetetlen vezetők, milyen tulajdonságokkal kell rendelkezniük, hogyan fejlődnek és mennek tönkre és hogy hol vannak a befolyásolhatóság határai. Hangsúlyozza az értelem, a tanítás és a nevelés alacsony befolyását, valamint a hajlamot a vezérszó, a gesztus és a megtévesztés használására. Művének végén Le Bon további különféle, speciális tömegeket ír le igen kritikus szempontból: esküdtek, választások, parlament.
Mindezeket az állításokat Le Bon számtalan történelmi példával támasztotta alá, mindenekelőtt az antik korból, a francia forradalomból, Napóleon idejéből, valamint a 19. századbeli Franciaország történelméből.
Le Bon műve nagy példányszámot ért el és 10 nyelvre fordították le. A 20. század első harmadában a tömeglélektan alapművének számított, és befolyással volt Weber és Sigmund Freud munkásságára is. Freud 1921-22-ben megjelent műveiben intenzíven foglalkozik a tömegpszichológia és az én-analízis jelenségeivel, habár Le Bon egyes pontjaival (például a vezető és a természet viszonyával) nem értett egyet. Alexander Mitscherlich és Margarete Mitscherlich sokat foglalkoztak a vezetőről alkotott elméletével.
A 20. század első felében munkáit felhasználták olyan médiakutatók is, mint Hadley Cantril és Herbert Blumer, az alárendelt csoportok médiára adott reakciójának elemzése során.
Közreműködött a természetes anyagokról és a természetes energia felhasználásáról szóló vitában. Az anyag evolúciója című könyve Franciaországban nagy sikereket ért el (12 átdolgozott kiadást adtak ki), pár elméletét – különösen, hogy minden anyag alapvetően instabil, folyamatosan és lassan alakulnak át nehezen megfogható anyagokká – az akkori időben élt fizikusok előszeretettel használták, konkrét megfogalmazásaira nem vetült nagy figyelem. 1896-ban felfedezte a „fekete fénynek” nevezett sugárzási formát.
A rassz Le Bon szerint nemcsak pszichológiai, hanem anatómiai sajátosságokkal is rendelkezik. Ehhez jönnek további karakterisztikus tulajdonságok, amik a környezettől függnek. Le Bon megkülönbözteti a „feljebb álló rasszokat az alacsonyabb rasszoktól” az alapján, hogy előbbiek egy bizonyos mennyiség tekintetében fejlettebb agyat tudhatnak magukénak, mialatt az alacsonyabb rasszokhoz tartozók ugyanolyanok. Minél magasabbra emelkedik egy rassz a „kultúra létráján”, annál jobban fáradoznak majd tagjai, hogy egymástól elkülönüljenek.
Mindenféle háború alapjában véve a rasszok háborúja. Egy rassz képe Le Bon szerint a „közös lelket jelenti”. Ezt csak évszázados igyekezet és egy egyhangú jelenlét ugyanabban a környezetben teszi lehetővé. A közös lélek elnyerése a népnek „nagyságának legmagasabb csúcsát” jelenti. A rasszok hosszú időn át fejlődnek, de könnyen tönkre is mehetnek. Az új környezethez való gyors alkalmazkodás csak az újabb rasszoknak lehetséges.
Az eredeti kiadások címeinek magyar nyelvű fordítását adjuk, de valójában magyar nyelvre csak néhány fontos művét fordították le.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
