Gherasim Emil (költő, 1931–2005)

Gherasim Emil, írói álneve: Görgényi Endre (Marosvásárhely, 1931. augusztus 8. – Temesvár, 2005. szeptember 12.^[1]) erdélyi magyar költő, író, újságíró, műfordító. Id. Gherasim Emil fia.

A „Gherasim Emil” lehetséges további jelentéseiről lásd: Gherasim Emil (egyértelműsítő lap).

Gherasim Emil
Élete
Született	1931. augusztus 8. Marosvásárhely
Elhunyt	2005. szeptember 12. (74 évesen) Temesvár
Szülei	Id. Gherasim Emil
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	vers

Életútja

Középiskoláit szülővárosában végezte, a Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar nyelv- és irodalom szakos tanári képesítést (1954), majd a Ştefan Gheorghiu Politikai és Társadalomtudományi Akadémián nyert továbbképzést a filozófia szakon (1964–66). Temesvárt kezdte pályáját mint a Szabad Szó belső munkatársa, 1967-től a lap főszerkesztője. Cikkeit, verseit, műfordításait itt s a Vörös Lobogó, Jóbarát, Fáklya, illetve a Drapelul Roşu és Orizont hasábjain közölte. Főbb költői motívuma az erkölcsi szilárdság, a helytállás, a haza- és természetszeretet; rendszeresen tolmácsolta a kortárs román költők műveit.

Köteteiből

• Emelt fővel (versek és műfordítások, Temesvár, 1973)
• Himnusz a román földhöz (jelenkori román költők hazafias versei, Temervár. 1977)
• Zaharia Stancu: Homokra, vízre... (versfordítások, Temesvár, 1979)
• Zsebfilozófia avagy 1001 igaz(nak vélt) mondás; Facla, Temesvár, 1984
• Zönge-Bönge. Verses gondűző kicsinyeknek és nagyoknak; Tinivár, Kolozsvár, 1998
• Valeriu Butulescu: Homokvárak. Aforizmák; vál., ford. Emil Gherasim; Corvin, Déva, 1999

Jegyzetek

1. PIM.hu

Források

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés II. (G–Ke). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1991. ISBN 973-26-0212-0

• Irodalomportál
• Erdély-portál