Ghatam
From Wikipedia, the free encyclopedia
From Wikipedia, the free encyclopedia
A ghatam (vagy ghattam, esetleg gatam) az udu hangszercsalád egyik tagja, melynek legrégibb és legáltalánosabb használata Dél-India és a Bodzsák (Kam-, Raj-bodzsa stb.) birodalmaiban lelhető föl. A hangszer eredetileg üreges vízgyűjtő-, folyadéktároló-, zárt terménygyűjtő, rendszerint agyagból formázott edény. Lehetnek teknős-, hal-, virágtartó-, labda alakúak és -nevűek; egy- és kétgömb formájúak, lapítottak és nyújtottak. A két test természetes kötésben összefügg egymással.
 |
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
| Ghatam | |
 | |
| Egy ghatam | |
| Más nyelveken | |
| घट (szanszkrit) கடம் (tamil) ಘಟ (kannada) | |
| Hangszerjátékos | ghatamos |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ghatam témájú médiaállományokat. | |
A legrégebbi domborművi ábrázolásban valószínűsíthetően kézzel formált, későbbiekben korongozással készült. A ma használatos szertartás-, illetve tánckíséreti-, vagy szólószerepű változatok vékony falú, nagyon finom, úgynevezett fehér-, vagy szürke agyag anyagú, lassan kiégetett hangszertestek. A legtöbb vidéken használt mai egy-, két gömb formájukban a tetőn, az úgynevezett kiöntő (nagyobb kör alakú) nyíláson kívül a test oldalán is található egy kisebb, kör alakú nyílás. E két levegőáramló hely egymással váltó, vagyis nem egyszerre történő ütése, vagy ütéssel lezárása adja a jellegzetes mély, basszus zengést. A gömb(ök) oldalának tenyérrel vagy ujjakkal való pergő játéka többféle hangszínt játszik és használ, biztosítván legalább két nagyon megkülönböztethető hangmagasságot. Így vált ez a hangszer a nagyobb testű és bőrrel ellátott, bonyolultabban elkészíthető mrdangánál, a thalnál általánosabbá. Indián kívül a Balkánon és Mezopotámia mai területén, valamint Afganisztánban ma is használják, főleg a cigányok.
Jellegzetes, tánckíséretekben gyakori hangzását az európai cigányok és vándorcigány táncosok víz- és tejtartó kanna alakú, egyszájú alumínium tárolóedénnyel helyettesítik – gyakori kísérő hangszerei az összeütött kanalak, melyeket térdükre is ütnek.
Több hangszer esetén a mély hangzása miatt használatos, de önmagában is legalább két nagyon jól megkülönböztethető hangmagasságot hallató ütőhangszer. Nevében is hordozza hangzását. Általános gyűjtő neve, az udu is a mély hangra utal. Nálunk és egész Keleten ismerik; az egy kiöntőnyílásnál többet használó víztartó agyagedényre hasonlít, melyet a magyar nyelvterületen használati-, vagy dísztárgyként készíttetnek a nádudvari, döri, zalai és székelyföldi fazekasokkal, gölöncsérekkel, gerencsérekkel. Nincs adatunk, hogy ezeket az edényeket üres állapotban hangszeres kíséretben használták volna.
A nem nagy hangú, de érzékeny hangszer általánosan használt, nélkülözhetetlen tánckísérő hangszer ma is. A cigánytáncok legtöbbjében szerepel vagy legalább helyettesítik hangszínét. Valahol a bőgő brummogása és tovazengésének basszusa, kettősségében egy, ezzel ellentétes magas hangszínnel ellentétpárban az úgynevezett párosdobok szerepével rokonítható.
Ütéstechnikájáról elmondható, hogy nem jellemző rá tenyérrel való ütés.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
