olasz fizikus és villamosmérnök From Wikipedia, the free encyclopedia
Galileo Ferraris (Livorno Ferraris, 1847. október 31. – Torino, 1897. február 7.) olasz egyetemi tanár, fizikus és villamosmérnök, a váltóáramú áramellátás egyik úttörője és az indukciós motor feltalálója, annak ellenére, hogy bár munkáját soha nem szabadalmaztatta, mégis a világon elsőként publikálta a háromfázisú motor működési elvét.[12][13][14][15]
| Galileo Ferraris | |
 | |
| Született | 1847. október 30.[1][2][3][4][5] |
| Elhunyt | 1897. február 7. (49 évesen)[1][2][8][9][10] Torino[11][6] |
| Állampolgársága | olasz (1861. március 17. – 1897. február 7.) |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | Olasz Királyság szenátora |
| Iskolái | Torinói Egyetem |
| Sírhelye | Monumental Cemetery of Turin |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Galileo Ferraris témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Livorno Vercellese-ben (Szardíniai Királyság) született, majd mérnöki diplomát szerzett, és az Olasz Királyi Iparmúzeumnál lett műszaki fizika asszisztens. Ferraris már 1885-ben önállóan kutatta a forgó mágneses mezőt. Ferraris különböző típusú aszinkron elektromos motorokkal kísérletezett. A kutatások és tanulmányai eredményeként kifejlesztette a generátort, amelyet úgy lehet elképzelni, mint egy fordított irányban működő váltakozó áramú motort, amely a mechanikus (forgó) teljesítményt elektromos teljesítményre (váltakozó áramként) alakítja át. 1886-ban a Leopoldina Német Természettudományos Akadémia tagjává választották.[16]
1885-től fogva kísérletezett asszinkron motorokkal. Ferraris egy olyan motort dolgozott ki, amely derékszögben elektromágneseket használ, és 90°-os fáziseltolásos elven váltakozó árammal működtetett, így forgó mágneses teret állított elő. A motor iránya megfordítható az egyik áram polaritásának megfordításával. Az elv tette lehetővé a ma már széles körben használt aszinkron, önindító indukciós motor kifejlesztését.
Abban a hitben élt, hogy az új fejlesztések tudományos és szellemi értékei messze felülmúlják az anyagi értékeket, így szándékosan nem szabadalmaztatta találmányát. Újfajta indukciós motorjainak működését a kezdetektől (1885) fogva szabadon bemutatta minden érdeklődőnek a torinói egyetemi laboratóriumában.[17]
1888. március 11-én Ferraris a torinói Királyi Tudományos Akadémián publikálta kutatásait.
Két hónappal később Nikola Tesla benyújtotta 381,968-as amerikai szabadalmat, amelyet 1887. október 12-én nyújtottak be. Sorszám: 252,132). Ezek a váltakozó áramú generátorok úgy működtek, hogy egymástól meghatározott mértékben fázisban eltolt váltakozó áramok rendszerét hozták létre, és működésük a forgó mágneses mezőtől függött. Az így létrejött többfázisú áramforrás hamarosan széles körben elterjedt. A többfázisú generátor feltalálása kulcsfontosságú a villamosítás történetében, akárcsak a teljesítménytranszformátoré. Ezek a találmányok lehetővé tették, hogy az áramot vezetékeken keresztül gazdaságosan lehessen jelentős távolságokra továbbítani. A többfázisú villamos energia lehetővé tette a vízenergia felhasználását (nagy gátakon lévő vízerőműveken keresztül) távoli helyeken, lehetővé téve ezáltal a lezúduló víz mechanikai energiájának villamos energiává történő átalakítását, amelyet aztán egy villanymotorba lehetett táplálni bármely olyan helyen, ahol mechanikai munkát kellett végezni. Ez a sokoldalúság indította el az energiaátviteli hálózati hálózatok növekedését a világ minden táján.
1889-ben Ferraris az Olasz Ipari Intézetben, egy villamosmérnöki iskolában dolgozott (ez volt az első ilyen jellegű iskola Olaszországban, amelyet később a Politecnico di Torinóba integráltak). 1896-ban Ferraris belépett az Olasz Elektrotechnikai Egyesületbe, és ő lett a szervezet első országos elnöke.
Nem korlátozta kutatási érdeklődését az elektromosságra. A dioptriás műszerek alapvető tulajdonságait is kutatta, és elemi ábrázolást készített az elméletről és annak alkalmazásairól. Munkája tartalmazza a geometriai dioptriák részletes leírását a nem centrikus rendszerek esetében. Nagyobb általánosságot nyújtott, mint korábban a távcsőrendszerekkel kapcsolatos feldolgozásokban, és kevésbé hangsúlyozta az alkalmazásokat.
A második fő fejezetekben a kapott eredményeket optikai eszközökre alkalmazza. Részletesen foglalkozott a nagyítással, a látómezővel és a műszer fényerejével. A kúp nyitási szögének szerzőjeként megnevezett látómező, a lencse első főpontjainak csúcsa és a látott tárgy részei által alkotott bázisa azonos fényerővel fog rendelkezni.[18]
Torino városa megemlékezett Ferrarisnak a tudományhoz való hozzájárulásáról:[6] Egy általános bizottság javasolta, hogy a torinói Királyi Iparmúzeumot egészítsék ki egy állandó emlékművel, amely Ferraris tudományos és ipari eredményeinek állít emléket,[7] emellett egy sugárutat is elneveztek Ferraris tiszteletére.[19]
2021 januárjában Ferrarist az IEEE Milestones programja kitüntette az "emberiség javára történő technológiai innovációhoz és kiválósághoz való hozzájárulásáért", nevezetesen a "Forgómezők és korai indukciós motorok, 1885-1888"[1] című munkájáért. Az ennek megfelelő plakett a feliratot viseli:
„Galileo Ferraris, a torinói Olasz Iparmúzeum (ma Politechnikai Múzeum) professzora, aki feltalálta és bemutatta a forgó mágneses mező elvét. Ferraris mezőjét, amelyet két egymásra merőleges tengelyű, álló tekercs állított elő, 90 fokkal eltolt fázisú váltakozó áram hajtotta. Ferraris kétfázisú váltakozó áramú motorok prototípusait is megépítette. A forgó mezőknek, a többfázisú áramoknak és indukciós motorokban való alkalmazásuknak alapvető szerepe volt a világ villamosításában.”
– IEEE.org
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
