énekesnő, színésznő From Wikipedia, the free encyclopedia
Freda Payne (Detroit, 1942. szeptember 19. –) amerikai énekesnő, színésznő.
Payne az 1960-as évek közepétől az 1980-as évek közepéig zenei pályafutásáról lett ismert. Legjelsikeresebb lemeze az 1970-es „Band of Gold” című sláger volt. Payne musical- és filmszínésznő is volt, valamint egy tévés talkshowkat is vezetett.
Freda Payne | |
Életrajzi adatok | |
Születési név | Freda Charcilia Payne |
Született | 1942. szeptember 19. (82 éves)[1][2] Detroit |
Házastársa | Gregory Abbott (1976-1979) |
Élettárs | Edmund Sylvers(1979-1983) |
Gyermekei | 1 |
Szülei | Frederick és Charsilee Payne |
Iskolái | Central High School |
Pályafutás | |
Műfajok | |
Hangszer | énekhang |
Tevékenység | |
Kiadók |
|
Freda Payne weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Freda Payne témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Az iskolában modellkedett, balettet és afro-cuban táncot tanult. 1956-ban szerepelt az országosan sugárzott Ted Mack The Original Amateur Hour című műsorban, énekelt a WJR rádió Make Way for Youth című műsorában, számos más helyi televíziós és rádióműsorban. Amikor 1959-ben végzett a Central High Schoolban, turnézni kezdett és a énekelt Duke Ellington együttesével.
Első albuma, az „After the Lights Go Down” az Impulse! Records-nál jelent meg 1962-ben.
1963-ban New Yorkba költözött, és fellépett a The Tonight Show-ban Johnny Carsonnal, a Merv Griffin Show-ban és a Dick Cavette Show-ban. 1964-ben csatlakozott a Four Tops vokálegyütteshez, Billy Eckstine-hez és Nipsey Russellhez a Quincy Jones Touron. Aztán Payne játszott a Hallelujah Baby című filmben (1967), fellépett az Equity Theatre „Lost in the Stars” című produkciójában is.
1969-ben leszerződött az Invictus Records kiadóval, amelyet régi detroiti barátai − Brian Holland, Edward Holland, Jr. és Lamont Dozier − vezettek.
A Band of Gold című albuma 1970-ben jelent meg, az Egyesült Királyságban az 1., az Egyesült Államokban pedig a 3. helyen végzett: ez volt az első aranylemeze. Sláger lett a Deeper and Deeper, a You Brought Me Joy, és a háborúellenes Bring the Boys Home.
Ahogy sikerei egyre nőttek, elkezdett szerepelni különböző tévéműsorokban, és turnézott az Egyesült Királyságban, Németországban és Japánban. Payne 1980-ban és 1981-ben vezette a „Today's Black Woman” című talkshow-t, aztán beszállt Duke Ellington „Sophisticated Ladies” című revűjébe 1982-ben.
Payne filmjei között van a „Private Obsessionin”, 1995; „Sprungin”, 1997; „Ragdollin”, 1999; „The Nutty Professor II: The Klumpsin,” 2000; „Fire and Icein, 2001” is.
Huszonegy albumot adott ki.
1982: In Motion
1977: Love Magnet
1975: It's Yours To Have
1973: Two Wrongs Don't Make A Right
1972: The Road We Didn't Take
1971: Bring The Boys Home
1971: Cherish What Is Dear To You
1971: You Brought The Joy
1970: Band Of Gold
1970: Deeper & Deeper
1970: The Unhooked Generation
1982: In Motion
1977: Love Magnet
1975: It's Yours To Have
1973: Two Wrongs Don't Make A Right
1972: The Road We Didn't Take
1971: Bring The Boys Home
1971: Cherish What Is Dear To You
1971: You Brought The Joy
1970: Band Of Gold
1970: Deeper & Deeper
1970: The Unhooked Generation
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.