angol zenész, énekes, zeneszerző From Wikipedia, the free encyclopedia
Florence Leontine Mary Welch[1] (1986. augusztus 28.–)[2][3][4] angol zenész, énekes és zeneszerző, aki a Florence and the Machine nevű angol indierock-zenekar énekeseként vált híressé. A zenekar bemutatkozó albuma, a Lungs, 2009-ben jelent meg. 2010. január 17-én a lemez első helyre került az Egyesült Királyság lemezlistáján, miután 28 egymást követő héten is szerepelt rajta. A zenekar második albuma, a Ceremonials, 2011 októberében jelent meg, és az első helyen debütált az Egyesült Királyságban, míg az Egyesült Államokban a 6. helyen.
| Florence Welch | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Florence Leontine Mary Welch |
| Született | 1986. augusztus 28. (38 éves) Camberwell, London, England |
| Szülei | Evelyn Welch |
| Iskolái |
|
| Pályafutás | |
| Műfajok | Indie rock, barokk pop, art rock, indie pop, Soul |
| Aktív évek | 2007-jelen |
| Híres dal | Shake It Out, Dog Days Are Over |
| Együttes | Florence and the Machine |
| Hangszer | ének, zongora, dob, hárfa, gitár |
| Hang | alt |
| Tevékenység | Zenész, énekes, zeneszerző |
| Kiadók | Island |
| Florence Welch weboldala | |
| Együttesének weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Florence Welch témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Camberwellben született a szatíraíró Craig Brown[5] unokahúgaként, és a The Daily Telegraph egykori szerkesztő helyettesének, illetve a Daily Mail karcolatírójának, Colin Welchnek unokájaként.[6] Édesanyja Evelyn Welch, amerikai professzor, akinek a reneszánsz művészet a fő tárgya, és a londoni King's College Művészet és Tudományok karának aligazgatója.[7] Édesapja Nick Welch, egy hirdetési cég igazgatója.[5] A brit apától eredeztethető a rock and roll szeretete a családban: húszas éveiben London nyugati végében élt, ahol gyakran eljárt a Heathcote Williams által szervezett Squatters’ Ballra, ahol a The 101ers rendszeresen fellépett.[8] Apja hatására Florence is inkább Ramones-t hallgatott, mint Green Day-t.[8] Evelyn ugyanakkora hatással volt rá, de ő teljesen másképpen. Tinédzser korában egyszer ellátogatott édesanyja egyik órájára, ami mély benyomást gyakorolt rá. „Arra törekszem, hogy valami hasonlót hozzak össze, csak zenében. Remélem, hogy a zenéimben feltűnő nagy témák – szex, halál, szerelem, erőszak – még mindig az emberiség történelméhez fognak tartozni 200 év múlva” – magyarázta.[8]
Florence a Thomas's London Day Schoolban tanult, majd az Alleyn's Schoolban, Délkelet-Londonban, ahol jó tanuló volt.[1] Welch gyakran került bajba az iskolában rögtönzött éneklései miatt.[1] Welchet diszlexiával és dyspraxiával diagnosztizálták.[9] Később híressé válásának hatására meg kellett küzdenie a depresszióval is.[10] Florence a Camberwell College of Arts főiskolán tanult, mielőtt még abbahagyta a tanulást, hogy zenei pályafutására koncentrálhasson.[1] Tízéves korában Welch tanúja volt nagyapja és anyai nagyanyja (aki szintén művészettörténész volt) egészségének leromlásának; nagyanyja öngyilkos lett, amikor Florence 14 éves volt.[1] Nagyszülei halála után Florence elragadtatása erősödött a terror és végzet iránt. Amikor Welch 13 éves volt, ő és az anyja átköltözött a szomszédhoz, akinek három tizenéves gyereke volt. Welch a következőt nyilatkozta erről: „Briliánsan kijöttünk egymással, de valójában egy rémálom volt. Általában a szobámban maradtam, és táncoltam.”[11]
Welch állítása szerint „A Florence and the Machine úgy indult, mint egy személyes vicc, ami kicsúszott a kezünkből. Zenéket írtunk a barátommal, akit Isabella Machine-nek neveztem, számára pedig Florence Robot voltam. Még akkor sem volt nevünk, amikor már csak fél óra volt hátra az első fellépésünkig, szóval azt mondtam: »Oké, akkor mi leszünk Florence Robot/Isa Machine«. Ekkor még nem tudtam, hogy a név hosszúsága később az őrületbe fog kergetni.”[1][12] 2006-ban Welch kis londoni helyeken lépett fel Summersszel Florence Robot/Isa Machine néven, és lassan felkeltették az emberek figyelmét.
2007-ben Welch egy Ashok nevű zenekarral készített felvételeket, és meg is jelent egy albumuk Plans címmel a Filthy Lucre/About Records kiadónál. Ez az album tartalmazta a későbbi sikerszámot a „Kiss with a Fist”-et, aminek ekkor még „Happy Slap” volt a címe.[13] Aláírt egy szerződést az Ashokkal, de úgy érezte, hogy ez nem a megfelelő együttes számára, így felmondta a megállapodást.[1] A Florence and the Machine-t Mairead Nash kezdte menedzselni (a Queens of Noize nevű DJ-duó tagja), aki úgy döntött, hogy felkarolja Florence-et, amikor találkozott egy klub vécéjében a részeg énekesnővel,[1][9] aki épp Etta James 1962-es dalát, a „Something's Got a Hold on Me”-t énekelte.[5]
A Florence and the Machine bemutatkozó albuma, a Lungs, 2009. július 6-án jelent meg az Egyesült Királyságban. Az album hivatalosan egy fellépés keretében jelent meg a Rivoli Ballroomban, Délkelet-Londonban. Az album első lett az Egyesült Királyságban és második Írországban. 2009. augusztus 6-ig több mint 100 000 lemezt adtak el csak az Egyesült Királyságban, és augusztus 10-ig már öt hete volt második az eladási listákon.[14][15] Miután 2009. július 25-én letölthetővé tették az Egyesült Államokban, az album a 17. helyre került a Billboard „Heatseekers Albums” listáján,[16] és végül az első helyet is elérte.[17] Az album fizikailag október 20-án jelent meg az Egyesült Államokban, az Universal Republic kiadásában.[18] Az album producerei James Ford, Paul Epworth, Steve Mackes és Charlie Hugall voltak.[19]
Welch énekelt David Byrne és a Fatboy Slim 2010-es albumán, a Here Lies Love-on, ami Imelda Marcos tiszteletére készült.[20] 2011 januárjában Welch Drake-kel dolgozott együtt.[21]
Az együttes második albuma, a Ceremonials, 2011. október 31-én jelent meg. Első helyen debütált a UK Albums Charton, és második helyen az amerikai Billboard 200 listán.[22][23] 2012 január 12-én a Florence and the Machine-t két Brit Awards-díjra is jelölték. A díjátadót 2012. február 12-én tartották a londoni O2 Arénában.[24] 2012. április 26-án az együttes kiadta a „Breath of Life” című számot, amit a Hófehér és a vadász filmzenéjének készítettek.[25][26] 2012. július 5-én megjelent az ötödik kislemez a lemezről, ami a „Spectrum (Say My Name)” remixe volt. A skót Calvin Harris feldolgozása az együttes első dala volt, ami az Egyesült Királyságban listavezető lett.[27] Florence azt nyilatkozta akkor, hogy izgalommal várja a harmadik album felvételét, amit valószínűleg 2012 szeptemberének végén kezdenek el rögzíteni, amint az együttes befejezi a turnézást.[28]
2012. október 12-én megjelent Harris „Sweet Nothing” című kislemeze, amit Florence közreműködésével rögzített, és rákerült a 18 Months című albumra is. A dal első helyen debütált a Brit kislemezlistán, ezzel ez lett a második közös listavezető daluk.[29] A „Sweet Nothing” Írországban szintén első, míg Ausztráliában és Új-Zélandon második lett. A „Sweet Nothing” Ausztráliában platina minősítést kapott.
Welch mezzoszoprán hanggal bír. Hangterjedelme C♯3-B6 közötti, azaz összesen 3 oktáv és 6 hang.[30][31] Florence Welchet olyan énekesekhez hasonlítják, mint Kate Bush,[32][33] Siouxsie Sioux,[32][33] PJ Harvey,[32] és Björk.[33] Egy interjúban Florence azt nyilatkozta, hogy Grace Slick van rá legnagyobb hatással.[34] A Florence and the Machine stílusát „sötétnek, robusztusnak és romantikusnak” jellemezték.[32] A zenéjük a „klasszikus soul és a letisztult angol art rock keveréke”.[32] Welch állítása szerint a dalszövegei leginkább reneszánsz művészekhez köthetők: „Mi ugyanazokkal a dolgokkal foglalkozunk, mint amivel ők foglalkoztak – szerelem és halál, idő és fájdalom, pokol és mennyország”.[35] 2008-tól Welch Stuart Hammonddal járt, egy irodalmi szerkesztővel; átmeneti szakításuk inspirálta a Lungs dalainak nagy részét.[36]
Öltözködési stílusáról azt nyilatkozta Florence, hogy „Színpadon olyan a megjelenésem, mintha Lady Shalott és Ophelia találkozna... egy rémisztő gót denevérnővel keverve. De a való életben pedáns vagyok”.[37] Welch névjegyévé vált vörös haja (bár eredeti hajszíne barna)[38][39] és a stílusa, amit merésznek, de egyben hanyagnak jellemeznek. Tizenéves korában gyakrabban olvasott divatmagazinokat, mint zenei magazinokat. Zenei karrierjének kezdetén fiúsan öltözködött. 2011-ben a Gucci öltöztette őt a nyári turnéján és a Chanel divatbemutatján a Párizsi Divatheteken.[40] Welch stílusának mentoraiként az 1970-es transzvesztita színtársulatot, a The Cockettest és a francia énekest, Françoise Hardy-t nevezte meg.[41] Welchre a Fleetwood Mac énekese, Stevie Nicks is hatással volt mind zeneileg, mind a divatot illetőleg. A Huffington Post az alábbiakat idézte tőle: „Egészen a megszállottja vagyok Stevie Nicksnek, a stílusától kezdve a hangjáig. Szeretem nézni őt és régi fellépéseit a YouTube-on; ahogy mozog, és úgy általában mindent”. Welch-et néha látni lehet koncertjein a Nicks által elhíresült hullámos ruhákban. A Sweet Nothing című dal klipjének elején Florence férfinek van öltözve, és később, ahogy leveszi a ruhákat, női megjelenése lesz.[42]
2008-tól Welch Stuart Hammonddal járt, egy irodalmi szerkesztővel; átmeneti szakításuk inspirálta a Lungs dalainak nagy részét.[36] Florence azt nyilatkozta erről, hogy „Kérte, lehetőleg ne beszéljek az esetről. Vicces ezután erről énekelni.”[14] 2011-ben a pár hírül adta, hogy közös megállapodás alapján szakítottak, mivel sok konfliktusuk volt karrierjüket illetőleg. Ez a szakítás szolgált alapanyagul a Florence and the Machine második albumához, a Ceremonials-hoz.[43]
| Kislemez | Év | Elért listahely | Minősítés | Album | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| UK | AUS | BEL (FL) | CAN | DEN | GER | IRL | NZ | SWE | SWI | US | ||||
| "Here Lies Love" (David Byrne & Fatboy Slim, közreműködik Florence Welch) |
2010 | — | — | — | — | — | — | — | — | — | — | — | Here Lies Love | |
| "Sweet Nothing" (Calvin Harris, közreműködik Florence Welch) |
2012 | 1 | 2 | 80 | 15 | 10 | 19 | 1 | 2 | 53 | 36 | 10 | 18 Months | |
| Cím | Év | Album |
|---|---|---|
| "I Come Apart" (ASAP Rocky, közreműködik Florence Welch) |
2013 | Long. Live. ASAP |
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
