elrómaiasodott frank hadvezér From Wikipedia, the free encyclopedia
Flavius Magnus Magnentius (Samarobriva, 303 – Lyon, 353. augusztus 11.) elrómaiasodott frank hadvezér.
| Magnentius | |
| Flavius Magnus Magnentius | |
 | |
| Magnentius pénzérméje az arcképével | |
| Római Birodalom császára | |
| Uralkodási ideje | |
| 350. január 18. – 353. augusztus 11. | |
| Elődje | Constans |
| Utódja | II. Constantius |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 303 Samarobriva |
| Elhunyt | 353. augusztus 11. Mons Seleucus |
| Testvére(i) | Decencio |
| Házastársa | Iustina |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Magnentius témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
I. Constantinus római császár császár 337. május 22-én bekövetkezett halála után három fia – II. Constantinus, Constans, és II. Constantius – egymás között osztotta fel a birodalmat. Magnentius testőrparancsnok volt és Constantinus császár harmadik fiának Constans császárnak a zsoldjában állt. Constanst, mint zsarnokot és kéjencet katonái megvetették és a katonák lázadása elől, ami Galliában tört ki, menekülnie kellett, útközben azonban Magnentius, aki a testőrség vezetője volt, 350-ben meggyilkolta. Ezután Magnentiust 350. január 18-án a galliai Augustodunumban császárrá kiáltották ki. Magnentius pogány volt. Azonnal engedélyezte a betiltott éjszakai áldozatokat és gyorsan megszerezte a még túlnyomórészt pogány arisztokrácia támogatását. Ugyanakkor az érméi hátlapjára egy nagy krisztogramot veretett, amivel a keresztényeket sikerült megnyugtatnia.
Constans halálának hírére Illyricumban az illíriai csapatok parancsnoka, Constantius nővére, Constantina kérésése Vetranio császárrá kiáltotta ki magát. Constantius először elfogadta Vetraniót uralkodótársnak, ám 350. december 25-én a társuralkodók közös beszéde alkalmával a légiók előtt megfosztotta őt a császári bíbortól. Életét megkímélte, ami az ilyen aktusoknál nem jellemző.
A kedvezőtlen hírek miatt II. Constantinus félbeszakította a perzsák elleni hadműveleteit, és Illíriába sietett. Vetranio a seregével együtt csatlakozott hozzá, akit lemondatott, kárpótlásként azonban tisztes nyugdíjat adott neki. Az összecsapásra készülő ellenfelek mindketten caesart neveztek ki. Magnentius frank rokonát, Magnus Decentiust a Rajnához, II. Constantius pedig unokatestvérét, a 337. évi vérengzés egyik túlélőjét, Flavius Constantius Gallust Antiochiába, akihez Constantina nővérét is hozzáadta. Constantius ezután a trónbitorló Magnentius ellen vonult, aki közben magához ragadta a római birodalom összes tartományait, egészen az illír határig.
Magnentius a Constantius császárral folytatott harcban a Mursa (a mai Eszék) melletti véres csatát 351. szeptember 28-án[1] elvesztette.
Amikor két évre rá 353-ban a mons seleucusi csatában ismét megverték, felakasztotta magát[2] Lyonban.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
