albán labdarúgócsapat From Wikipedia, the free encyclopedia
A KS Flamurtari Vlorë egy albán labdarúgócsapat Vlorában, jelenleg az albán labdarúgó-bajnokság élvonalában szerepel.
KS Flamurtari Vlorë | |||
Csapatadatok | |||
Teljes csapatnév | Klubi Sportiv Flamurtari Vlorë | ||
Becenév | A vörös és fekete flotta | ||
Székhely | Vlora, Albánia | ||
Alapítva | 1923 | ||
Stadion | Flamurtari Stadion | ||
Vezetőedző | Eqerem Memushi | ||
Elnök | Shpëtim Gjika | ||
Bajnokság | Kategorie superiore | ||
Nemzeti sikerek | |||
Bajnok | 1 alkalommal | ||
Kupagyőztes | 3 alkalommal | ||
Szuperkupa-győztes | 2 alkalommal | ||
Csapatmezek | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz KS Flamurtari Vlorë témájú médiaállományokat. |
A KS Flamurtari Vlorë-t 1923. március 23-án alapították Shoqeria Sportive Vlorë (Vlorai Sportszervezet) néven. A klub első elnöke Milto Korcari, titkára Malo Ismaili volt. A megalakuláskor a szervezet nem csak a labdarúgással foglalkozott, de ez volt a legnépszerűbb. A pénzügyi szükségleteket a tagok adományaiból és a különböző rendezvényeken való részvételből tudták fedezni. Az első mérkőzést helyi diákok szervezték a Jeronim de Rada Shoqeria Sportive ellen, ami 2–2-es végeredménnyel ért véget. Az 1920-as években több barátságos mérkőzést is játszott albán, és más külföldi csapatok ellen.
A csapat részt vett az Albán Labdarúgó-szövetség megalapításában és az első labdarúgó-bajnokságon is. Az első hivatalos mérkőzést KS Skenderbeu Korcë ellen játszotta, a győztes a fekete-piros csapat lett. 1935-ben a csapat nevet változtatott Shoqata Sportive Ismail Qemali-ra. A háború előtti szezonokban mindössze az alsóbb osztályokban kapott helyet, szerényebb eredményekkel.
A második világháború utáni első bajnokságban, mely 1945. szeptember 16-án kezdődött, a Shoqata Sportive Ismail Qemali a negyedik helyen végzett. 1946. június 22-én a klub megváltoztatta a nevét Klubi Sportiv Flamurtari Vlorë-ra. 1946-ban és 1948-ban a csapat egészen a bajnokság döntőéig menetelt, de mindkétszer kikapott. 1954-ben elhódította a Spartak kupát, legyőzve a KS Vllaznia Shkodër-t 6–0-ra, a KS Teutát és a Ylli i Kuq Pogradec 2–0-ra.
Az 1960-ban a Flamurtari nagy küzdelmek árán bejutott az Albán labdarúgókupa döntőjébe, ahol a KS Dinamo Tirana 1–0-ra legyőzte. A következő években a csapat teljesítménye stagnált, végig a bajnokság középmezőnyben szerepelt.
Az 1980-as években a Flamurtari beírta magát az Albán labdarúgás történelemkönyvébe. Az új évtized egy jól felkészített csapattal és új célokkal indult. Az 1980-1981-es szezonban még csak a 8. helyen, egy idénnyel később már a második helyen végzett, sőt hazai pályán veretlen maradt. 1981-ben a csapat először vett részt nemzetközi kupában, mégpedig a Balkán-kupában. Az AÉK Athén elleni mérkőzésre is sor került, de 3–2-re vereséget szenvedett az athéni Olimpiai Stadionban. A csoportban a klub a második helyen végzett két győzelemmel, két vereséggel és 7–8-as gólkülönbséggel. 1983/1984-ben megint szerepelt az albán kupadöntőben, de a KF Tirana vereséget mért rájuk. A következő évadban sikerült elhódítani az albán kupát, mert a döntőben sikeresen legyőzte a KF Partizani Tirana-t. Egy remek bajnokság után, 1986/87-ben a klub bejutott az UEFA-kupába. Az első mérkőzésre az FC Barcelona ellen került sor. Mindkét mérkőzésen döntetlen eredmény született (1–1, 0–0), így a Barcelona jutott tovább idegenben lőtt több góllal. Egy újabb sikeres év után megint sikerült kiharcolni a jogot az újabb UEFA-kupa indulásra. Az első körben az ellenfél az FK Partizan volt. Az első mérkőzésen 1987. szeptember 30-án, a Partizan Stadionban 2–0-ra a Vlora nyert. A másodikon a 76. percig a Partizan vezetett 2–0-ra, amikor is Sokol Kushta megszerezte azt a gólt, amely továbbjuttatta a Flamurtarit. A második körben a Wismut Aue-t sorsolták ki. A Vlorai csapat itt is sikerrel vette az akadályt. A harmadik kör megint egy újabb ismert ellenfelet tartogatott. Az FC Barcelona első játékban nem hozta a szintet; Vasil Ruci góljával a Flamurtari 1:0-ra győzött. A lelkesedés és a rajongás hatalmas volt, a 8500 férőhelyes Flamurtari Stadionban 18500 néző zsúfolódott össze. A második felvonásban a Camp Nouba 35000 néző látta a Barcelona 4–1-es kiütéses győzelmét. Ebbe az idénybe még sikerült elnyerni az albán labdarúgókupát is, ezért az 1988–1989-es kupagyőztesek Európa-kupájában rész vehetett a Flamurtari. Első körben a Lech Poznań 4-2-es összesítéssel kiejtette. Egy évvel később egy újabb sikert könyvelhetett el. Első és eddig utolsó alkalommal a Flamurtari első lett az albán labdarúgó-bajnokság első osztályában. Még ugyanekkor az albán szuperkupa is a csapat kezébe került.
A kommunizmus évei után a Flamurtari nehéz időszakon esett át. Sok játékos hagyta el a klubot és szerződött külföldre játszani. Az 1991/1992-es szezont -6 pontról kezdte, miután a szövetség pénzügyi szabálytalanságokat tárt fel. Az elkövetkező három idényben a csapat a középmezőnyben szerepelt, nem túl jelentős, sőt néha szégyenteljes eredményekkel.[1] Az 1996/97-es szezon volt a kommunizmus bukása utáni legjobb évad. A szezon nagy lendülettel indult, nyolc győzelemmel egymás után. A téli szünet a csapatot az első helyen érte. A tavaszi idény kezdetén törtek ki az 1997-es zavargások. Az Albán labdarúgó-szövetség felfüggesztette a mérkőzéseket és úgy döntött, hogy az maradt a végeredmény, ami az idény még lejátszott pár mérkőzése után volt. A Flamurtari a harmadik helyen végzett.
A KS Flamurtari hagyományos színei a piros és a fekete, utalásul arra, hogy az Ismail Qemali vezette nemzetgyűlés 1912. november 28-án a városban kiáltotta ki Albánia függetlenségét, és ezek lettek a nemzeti lobogó színei. A csapat első logóját az első hivatalos labdarúgó-bajnokság előtt tervezték és nagyon hasonlított a városi tanács címeréhez. A második világháború után a címer is megváltozott. Pajzs alakú lett és a fekete, fehér és piros alapon egy nagy F betű szerepelt. A jelenleg is használatos címer a '80-as évek végén került használatba; rákerült az alapítási év, a címer széle pedig fekete és arany színű lett.
A Flamurtari Stadion építése alatt a csapat egy közeli mezőn, a „Varri i Halimit”-on játszotta mérkőzéseit. A „Varri i Halimit” Uji i Ftohte-ban van, ahol ma a csapat tréningezni szokott. A új stadion 1961-ben került átadásra 6500 férőhellyel, amely hamarosan kevésnek bizonyult. Az 1975-ös bővítés alkalmával további 6000 férőhellyel bővült, így már 12000 szurkoló befogadására volt alkalmas. A klub aranykorába, azonban a szűkös helyek ellenére 15000 rajongó is ellátogatott a mérkőzésekre. A maximális nézőszámot 1987-ben mérték az FC Barcelona elleni rangadón, ahol a nézőszám elérte a 18500-at. 2004-ben a stadiont átépítették az Albán labdarúgó-szövetség és a Vlora-i önkormányzat által. Hamarosan beszerelésre kerülnek az új reflektorok, így már az albán U-21-es válogatott is játszat itt.
Szezon | Kupa | Forduló | Ország | Klub | Otthon | Idegenben | Összesítés |
---|---|---|---|---|---|---|---|
1985–86 | KEK | 1. forduló | HJK Helsinki | 1–2 | 2–3 | 3–5 | |
1986–87 | UEFA-kupa | 1. forduló | FC Barcelona | 1–1 | 0–0 | 1–1 | |
1987–88 | UEFA-kupa | 1. forduló | FK Partizan | 2–0 | 1–2 | 3–2 | |
2. forduló | Wismut Aue | 2–0 | 0–1 | 2–1 | |||
3. forduló | FC Barcelona | 1–0 | 1–4 | 2–4 | |||
1988–89 | KEK | 1. forduló | Lech Poznań | 2–3 | 0–1 | 2–4 | |
1990–91 | KEK | 1. forduló | Olimbiakósz | 0–2 | 1–3 | 1–5 | |
1991–92 | BEK | 1. forduló | IFK Göteborg | 1–1 | 0–0 | 1–1 | |
1996–97 | KEK | Selejtező | Humenné | 0–2 | 0–1 | 0–3 | |
2009–10 | Európa-liga | 2. selejtezőkör | Motherwell | 1–0 | 1–8 | 2–8 | |
2011–12 | Európa-liga | 1. selejtezőkör | Budućnost Podgorica | 1–2 | 3–1 | 4–3 | |
2. selejtezőkör | Baumit Jablonec | 0–2 | 1–5 | 1–7 | |||
2012–13 | Európa-liga | 1. selejtezőkör | Budapest Honvéd | 0–1 | 0–2 | 0–3 | |
|
|
(*) A "B" csapatban is szerepel
|
|
|
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.