Dosztojevszkij regénye, 1864 From Wikipedia, the free encyclopedia
A Feljegyzések az egérlyukból (oroszul Записки из подполья) Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij 1864-ben megjelent műve, melynek alapkérdéseiben az író már megelőzi nagyregényeit.
| Feljegyzések az egérlyukból | |
_обложка.jpg) | |
| Szerző | Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij |
| Eredeti cím | Записки из подполья |
| Ország | Oroszország |
| Nyelv | orosz |
| Téma | Orosz irodalom |
| Műfaj | kisregény |
| Kiadás | |
| Kiadás dátuma | 1864 |
| Fordító | Makai Imre |
| Média típusa | könyv |
| ISBN | 9630723743 |
| Külső hivatkozások | |
| A könyv a MEK-ben | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Feljegyzések az egérlyukból témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Az író felesége betegágyánál alkotta meg e furcsa művét, melyet csak értetlen kritika fogadott, egyébként pedig visszhangtalanul maradt. Közvetlenül ezt követően keletkezett azonban másik igen jelentősnek bizonyuló alkotása, a Bűn és bűnhődés.
A kisregény eredetileg vitairatnak készült alkotás. Azt a társadalomképet kérdőjelezi meg, melyet Nyikolaj Gavrilovics Csernisevszkij Mi a teendő? című esszéregénye mutatott be. Csernisevszkij a társadalmat kristálypalotának ábrázolja utópisztikus művében, s a jövőt Rousseau Társadalmi szerződés című munkájának fényében az egyén és társadalom megállapodásának eredményeként mutatja be. Dosztojevszkij nem ért egyet a felvilágosodás e tézisével:
"Önök hisznek a kristálypalotában, amely örök időkre szól, lerombolhatatlan, tehát amelyre nem lehet majd titokban nyelvet ölteni, és nem lehet zsebben fügét mutatni neki. Nos, hát én talán épp azért félek ettől az épülettől, mert kristályból van, örökre szól, lerombolhatatlan, és most még titokban sem lehet nyelvet ölteni rá. Mert nézzék: ha palota helyett csak tyúkólat találok, és megered az eső, én esetleg bebújok a tyúkólba, hogy ne ázzak meg, de nem tekintem palotának a tyúkólat csupán hálából azért, mert megvédett az esőtől. Önök nevetnek, sőt azt mondják, hogy ebben az esetben tyúkól vagy palota – egyre megy. Igen – felelem én –, ha csupán azért élnénk, hogy ne ázzunk meg". (1. rész, 10. fejezet, részlete)
Orosz eredeti címe több jelentéssel bír:
 |
Alább a cselekmény részletei következnek! |
Az író egyes szám első személyben fogalmaz, de nem azonos főhősével: „Az emberek mindenütt az író arcát látják a regényeimben – írja Dosztojevszkij –, de én sohasem mutattam meg arcomat ezekben a művekben.”[1]
A főszereplő egy negyvenéves, nyugállományba vonult kishivatalnok, ki megfigyeli a világot, s magára vállalja a bíráskodást e világ felett. Ennek a közegnek azonban maga is része, csak lemaradt a tolakodásban. Ez a gogoli figura, kinek prototípusa Gogol hőseiben bukkan fel, odújából kikukucskálva szemléli és utasítja el a kegyetlen világot. Szemlélődő magatartása révén helyzete megalázottságán változtatni nem tud. Már a mű első soraiban, mintegy védekezésként a beteg ember önigazolásával ír:
Dosztojevszkij főhőse ellentmondásoktól nem mentes alak, s ezzel szimbolizálja egyúttal az ember összetettségét. Önmagáról közöl megállapításokat, majd ezeket sokszor vissza is vonja, módosítja, s ezzel az olvasó egy önmagában bizonytalan alakot ismer meg:
A mű utóhatása a kedvezőtlen fogadtatás ellenére mégis jelentős volt, s később követőkre akadt többek között Kafka, Camus és Sartre személyében.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
