Führer

A Führer német szó, jelentése magyarul vezér/vezető. Adolf Hitler vezetői címeként és megszólításaként vált nemzetközileg ismertté, mintája Benito Mussolini duce címe volt. Először a Völkischer Beobachter használta a szót Hitlerre egyik 1921-es számában.^[1] A címet azonban mások is használták ebben az időben, például Ernst Thälmann 1926-tól.^[2] A Thälmann életéről készített 1955-ös film alcímében is megjelenik a Führer kifejezés (Führer seiner Klasse, osztályának vezére).^[3]

A Német Birodalom führere és kancellárja
Der Führer und Kanzler des Deutschen Reiches
Adolf Hitler 1934. augusztus 2. – 1945. április 30.
Adatok
Ország	Német Birodalom
Megszólítás	Mein Führer
Első	Adolf Hitler
Utolsó	Adolf Hitler
Örökös	Hermann Göring (kijelölt utód) Karl Dönitz (mint államfő) Joseph Goebbels (mint kormányfő)
Rezidencia	Lista Adlerhorst (A Sasfészek) Anlage Mitte Anlage Riese Anlage Süd Berghof (A Farkasodú) Bärenhöhle Felsennest Frühlingssturm Führerbunker Olga Tannenberg Wasserburg Werwolf (A Vérfarkas) Wolfsschlucht
Helyettese	Führer-helyettes
Típus	Államfő Kormányfő Főparancsnok
Hivatal kezdete	1934. augusztus 2.
Hivatal vége	1945. április 30.
Előd	Birodalmi elnök (mint államfő) Kancellár (mint kormányfő)
Utód	Birodalmi elnök (mint államfő) Kancellár (mint kormányfő)
Sablon Wikidata Segítség

A nemzetiszocialista hatalomátvétel és Paul von Hindenburg elnök halála után, 1934. augusztus 2-án Hitler Vezér és birodalmi kancellárként egyesítette az államfői és kormányfői posztot. Egyúttal ő lett a Harmadik Birodalom legfőbb bírója, a hadsereg főparancsnoka, és az ő kezében összpontosult mind a törvényhozó, mind a végrehajtó hatalom. Az összes miniszter és hivatalnok neki tartozott felelősséggel, valamint a hadsereg rá esküdött fel. Mindezek ellenére a propaganda igyekezett úgy beállítani, hogy a Führer csupán első az egyenlők között, és a korlátlan hatalmat csakis a népért gyakorolja. A nagy hatalommal együtt megvalósult a Führerprinzip, vagyis a vezérelv elmélete is, és mindent Hitler akaratának rendeltek alá.^[4]

Változatai

A náci párt Führere

Adolf Hitler a címet a náci párt fejeként vette föl, és 1921-ben de jure szerezte meg, amikor feldühödött a pártalapító, Anton Drexler azon terve miatt, hogy egyesüljön egy másik antiszemita szélsőjobboldali nacionalista párttal, és kilépett a pártból. Drexler és a párt Végrehajtó Bizottsága ezután elfogadta Hitler azon követelését, hogy visszatérésének feltételéül tegyék őt a párt "diktatórikus jogkörrel" rendelkező elnökévé.^[5]

Führer és kancellár

1933-ban Paul von Hindenburg birodalmi elnök kinevezte Hitlert Reichskanzlernek (a birodalom kancellárjának).

Egy hónappal később a Katolikus Középpárt képviselőinek a náci párttal való szavazásról szóló döntése lehetővé tette a nácik uralta Reichstag számára, hogy megszerezze a felhatalmazási törvény elfogadásához szükséges minősített (kétharmados) többséget, amely lehetővé tette a kormány számára a törvények kihirdetését. A törvény a későbbiekben rendszeresen maga Hitler által kiadott személyes rendeletek hivatalos jogi indoka lett.

Führer és a Német Birodalom kancellárja

Egy nappal Hindenburg halála előtt Hitler és kormánya kiadta a „Német Birodalom államfőjéről szóló törvényt”, amely kimondta, hogy Hindenburg halálakor az elnöki tisztséget össze kell vonni a kancellári tisztséggel.^[5] Így Hindenburg halála után Hitler Führer und Reichskanzler (Führer és birodalmi kancellár) lett – bár végül a Reichskanzlert kihagyták a mindennapi használatból, és csak a hivatalos dokumentumokban őrizték meg. Hitler ezért anélkül vette át az elnöki hatalmat, hogy magát a hivatalt elvállalta volna – látszólag azért, mert tiszteletben tartotta Hindenburgnak, mint az első világháború hősies személyének eredményeit. A felhatalmazási törvény kifejezetten tiltotta a birodalmi elnök pozícióját vagy jogkörét érintő jogszabályokat, de az első, 1933 novemberében megválasztott egypárti Reichstag Hitler kancellári kinevezésének első évfordulóján, 1934. január 30-án törvényt fogadott el, amely eltörölte azokat. Ezt követően augusztus 19-én népszavazás erősítette meg a törvényt.^[5]

Führer és a Nagynémet Birodalom kancellárja

A címet 1942. július 28-án „der Führer und Reichskanzler des Großdeutschen Reiches”-re (a Nagynémet Birodalom Führere és kancellárja) változtatták.

Führer és a Wehrmacht legfelsőbb parancsnoka

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

A Német Birodalom és a Nemzet Führere

A katonáknak hűséget kellett esküdniük Hitlernek, mint „Führer des deutschen Reiches und Volkes” (a Német Birodalom és a Nemzet vezetője).^[6] Politikai testamentumában Hitler Führer der Nation-ként (a nemzet vezetőjeként) is emlegette magát.

Hasonló címek

Sok politikus akadt a történelem során, aki a Führerhez hasonló címet vett fel, hogy kifejezze hatalmát. A második világháború idején ez főleg fasiszta államokban és jobboldali diktatúrákban volt jellemző, ám a hidegháború idején több kommunista politikus is használta ezeket.

• Oswald Mosley, a Brit Fasiszta Unió vezetője a The Leader címet használta.
• Benito Mussolini olasz fasiszta vezető az Il Duce nevet vette fel, ami kb annyit tesz: A vezér.
• Francisco Franco spanyol diktátor a Caudillo címet vette fel.
• Jozef Tiso szlovák államfő címe Vodca lett 1942-ben.
• Ion Antonescu román diktátor Conducătornak nevezte magát. Később Nicolae Ceaușescu is használta a címet.
• Ante Pavelić, a Független Horvát Állam diktátora felvette a Poglavnik címet.
• Szálasi Ferenc a Nemzetvezető titulust használta.
• Vidkun Quisling Førernek nevezte magát.
• Rafael Trujillo Molina az El Jefe megnevezést használta.
• Kim Dzsongil (Észak-Korea): Nagy Vezető (위대한 령도자)