Édesapja Féja Kálmán, édesanyja Lokota Anna. Féja Géza tízévesen vesztette el édesapját, s még három kisebb testvére volt (köztük Féja Tibor). Léván töltötte gyermekkorát, itt végezte a gimnáziumot is. 1919-ben érettségizett. 1920-tól a budapesti egyetem magyar–német szakos hallgatója, az Eötvös-kollégium tagja. 1922-ben jelent meg első verse a Nyugatban. 1923-ban Szabó Dezső vonzásába került, 1923-ban az Auróra, majd az Élet és Irodalom munkatársa.
1927-től az Esztergom-tábori Fiúnevelő Intézet igazgatóhelyettese volt, a környező szegény falvak és bányásztelepek gyerekeit tanította. Esztergomtábor fontos állomás az életében: itt ismerte meg majdani feleségét, itt lett férj, apa, majd özvegy. Esztergomi tartózkodásának emlékére a Féja Géza Közösségi Ház őrzi a nevét a városban. Kapcsolatba került a Bartha Miklós Társasággal; egyik ösztönzője lett a falukutatók mozgalmának; teoretikusa a népi írókat tömörítő Válasz című folyóiratnak. 1929-33-ban Bajcsy-Zsilinszky Endre belső köréhez tartozott, az Előörs, a Kohó (1931), a Szabadság, az Új Hang (1932–1933) munkatársa, szerkesztője volt. 1931-től egyik szervezője a Nemzeti Radikális Pártnak.
1933-37 között Pesterzsébeten tanított a Széchenyi István Polgári Fiúiskolában. A megszállt felvidéki Magyar Írás című társadalmi és irodalmi lap főmunkatársa, a Kazinczy Kiadó lektora, 1934-44 között a Magyarország című lap belső munkatársa volt. Közéleti tevékenységet vállalt: részt vett a Márciusi Front programjának kidolgozásában (Bibó Istvánnal együtt). 1937. március 15-én ő olvasta fel a Nemzeti Múzeum lépcsőjén a Front kiáltványát. 1937-ben jelent meg Viharsarok c. szociográfiája, ami után a magyar tájegység is kapta nevét. Könyvéért nemzetgyalázás címén perbe fogták, majd elítélték, tanári állásából elbocsátották.
1938. április 23-án Budapesten házasságot kötött a nála 14 évvel fiatalabb, unitárius vallású Supka Gizella Magdolnával, dr. Supka Géza és Gere Gizella lányával.[5]
1945-1956 között Békéscsabán élt, kirekesztődött az irodalmi életből, könyvtárosként dolgozott. Politikai nézetei miatt 1945-től 1957-ig nem jelenhetett meg könyve. Sokat tett a háború után elkallódó, de közgyűjteménybe tartozó könyvállomány megmentéséért. A város és a megye szellemi életében tevékenyen részt vett. Irodalmi, történelmi előadásokat tartott; az ókígyósi Mezőgazdasági Középiskola és a békéscsabai Petőfi úti Polgári Fiúiskola tanára volt.
Féja Géza levelezése; vál., összeáll. Féja Endre; Nap, Bp., 2003
Márciusi Front. Írások, dokumentumok és emlékezések; sajtó alá rend. Féja Endre; Mundus, Bp., 2003 (Mundus – új irodalom)
Egy barátság emléke. Erdei Ferenc és Féja Géza leveleiből; sajtó alá rend. Féja Endre; Erdei Ferenc Társaság, Makó, 2004 (Az Erdei Ferenc Társaság füzetei)
A "Viharsarok" a bíróság előtt. Féja Géza pere. A budapesti kir. büntetőtörvényszék 1937. október 14-én tartott főtárgyalásának gyorsírói feljegyzések alapján készült teljes szövege; Márciusi Front, Bp., 1937
Zimonyi Zoltán: Öt közelkép. Tanulmányok Féja Gézáról, Németh Lászlóról és az irodalmi folyóiratszerkezetről; BAZ Megyei Tanács Művelődésügyi Osztálya–Magyar Írók Szövetségének Észak-magyarországi Csoportja, Miskolc, 1989
Féja Géza, a népkönyvtárőr; összeáll. Balogh Ferentz; Békés Megyei Könyvtár, Békéscsaba, 1991
Péterfi Gábor: Szabó Dezső és Féja Géza Trianon-reflexiója és külpolitikai nézetei; L'Harmattan, Bp., 2011