Remove ads
(1900–1978) író, szociográfus, könyvtáros, újságíró From Wikipedia, the free encyclopedia
Féja Géza (Féja Géza Sándor, Léva-Szentjánospuszta, 1900. december 19. – Budapest, 1978. augusztus 14.) magyar író, újságíró, szerkesztő, állami polgári iskolai tanár.
Féja Géza | |
Született | 1900. december 19.[1] Léva |
Elhunyt | 1978. augusztus 14. (77 évesen)[1] Budapest[2] |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Házastársa | Supka Magdolna |
Foglalkozása |
|
Iskolái | Eötvös Loránd Tudományegyetem (1920–) |
Kitüntetései | József Attila-díj (1966) |
Sírhelye | Farkasréti temető (25-1-66)[3][4] |
A Wikimédia Commons tartalmaz Féja Géza témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Édesapja Féja Kálmán, édesanyja Lokota Anna. Féja Géza tízévesen vesztette el édesapját, s még három kisebb testvére volt (köztük Féja Tibor). Léván töltötte gyermekkorát, itt végezte a gimnáziumot is. 1919-ben érettségizett. 1920-tól a budapesti egyetem magyar–német szakos hallgatója, az Eötvös-kollégium tagja. 1922-ben jelent meg első verse a Nyugatban. 1923-ban Szabó Dezső vonzásába került, 1923-ban az Auróra, majd az Élet és Irodalom munkatársa.
1927-től az Esztergom-tábori Fiúnevelő Intézet igazgatóhelyettese volt, a környező szegény falvak és bányásztelepek gyerekeit tanította. Esztergomtábor fontos állomás az életében: itt ismerte meg majdani feleségét, itt lett férj, apa, majd özvegy. Esztergomi tartózkodásának emlékére a Féja Géza Közösségi Ház őrzi a nevét a városban. Kapcsolatba került a Bartha Miklós Társasággal; egyik ösztönzője lett a falukutatók mozgalmának; teoretikusa a népi írókat tömörítő Válasz című folyóiratnak. 1929-33-ban Bajcsy-Zsilinszky Endre belső köréhez tartozott, az Előörs, a Kohó (1931), a Szabadság, az Új Hang (1932–1933) munkatársa, szerkesztője volt. 1931-től egyik szervezője a Nemzeti Radikális Pártnak.
1933-37 között Pesterzsébeten tanított a Széchenyi István Polgári Fiúiskolában. A megszállt felvidéki Magyar Írás című társadalmi és irodalmi lap főmunkatársa, a Kazinczy Kiadó lektora, 1934-44 között a Magyarország című lap belső munkatársa volt. Közéleti tevékenységet vállalt: részt vett a Márciusi Front programjának kidolgozásában (Bibó Istvánnal együtt). 1937. március 15-én ő olvasta fel a Nemzeti Múzeum lépcsőjén a Front kiáltványát. 1937-ben jelent meg Viharsarok c. szociográfiája, ami után a magyar tájegység is kapta nevét. Könyvéért nemzetgyalázás címén perbe fogták, majd elítélték, tanári állásából elbocsátották.
1938. április 23-án Budapesten házasságot kötött a nála 14 évvel fiatalabb, unitárius vallású Supka Gizella Magdolnával, dr. Supka Géza és Gere Gizella lányával.[5]
1945-1956 között Békéscsabán élt, kirekesztődött az irodalmi életből, könyvtárosként dolgozott. Politikai nézetei miatt 1945-től 1957-ig nem jelenhetett meg könyve. Sokat tett a háború után elkallódó, de közgyűjteménybe tartozó könyvállomány megmentéséért. A város és a megye szellemi életében tevékenyen részt vett. Irodalmi, történelmi előadásokat tartott; az ókígyósi Mezőgazdasági Középiskola és a békéscsabai Petőfi úti Polgári Fiúiskola tanára volt.
1956. november 1-jén visszatért Budapestre, a Petőfi Párt (az újjászervezett Nemzeti Parasztpárt) Irányító Testületének tagjává választották. 1956-60 között a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban dolgozott mint tudományos főmunkatárs. 1960-ban innen ment nyugdíjba. 1966-ban József Attila-díjat kapott. Munkásságáról Békéscsaba város sem feledkezett meg. Halálának 10. évfordulóján (1988) teret neveztek el róla. Féja Géza portréja – mely Szalatnyay József alkotása – a Békés Megyei Tudásház és Könyvtárban található.
Fia Féja Endre tanár, igazgató a hagyatékának gondozója.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.