Earl Hines

Earl Hines (Duquesne, 1903. december 28. – Oakland, 1983. április 22.), dzsesszzongorista, zenekarvezetető. Earl „Fatha” Hines a huszadik század egyik legfontosabb dzsesszzenésze volt. Az 1920-as évektől hatott szinte minden kortársára. Nagyszerű muzsikusi és zenekarvezetői pályája 1983-ban bekövetkezett haláláig terjed.

...a fiatal Louis Armstrong ­rendszeresen odahajolt hozzá a szólói végén: Köszi, öregem!

– http://nol.hu/kultura/az-ember-akinek-meg-louis-armstrong-is-halalkodott-1614475

Earl Hines
Earl Hines, 1947. Fotó: William P. Gottlieb
Életrajzi adatok
Születési név	Earl Kenneth Hines
Becenév	Earl »Fatha« Hines
Született	1903. december 28.[1][2][3][4][5] Duquesne[6][7]
Elhunyt	1983. április 22. (79 évesen)[1][2][4][3][5] Oakland[8]
Sírhely	Evergreen Cemetery
Pályafutás
Műfajok	dzsessz
Hangszer	zongora
Tevékenység	zongorista zenekarvezető dzsesszzenész zeneszerző
Kiadók	Apollo Records Columbia Records Decca Records
Earl Hines weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Earl Hines témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Pályafutása

Hines a pennsylvaniai Duquesne-ben született. Édesanyja meghalt, amikor Hines még csak hároméves volt. Ezután apja és mostohaanyja nevelte.

Hines zenész családból származott. Apja kornetten játszott, az Eureka Fúvószenekart vezette Pittsburgh-ben. Mostohaanyja orgonaművész volt az egyházban, ő adta neki az első zongoraórákat.

Hines nagyszerűen megtanult kottát olvasni. 14 éves korában Pittsburghbe költözött a nénjéhez, aki operaénekes volt. Érdéklődése a klasszikus zene felől a dzsessz felé terelődött, és 15 évesenen megalapította első trióját, amelyben mellette hegedűs és dobos szerepelt. Az együttes iskolai rendezvényeken, szórakozóhelyeken és egyházi gyülekezetekben játszott.

17 éves korában csatlakozott a Symphonian Serenaderséhez Pittsburghban. Heti 15 dollárt keresett (plusz étkezés), és elkészítette első felvételeit. 18 éves korában Benny Carter szaxofonossal létrehozta első zenekarát. Nem sokkal később Chicagóba költözött. 1925-ben Carroll Dickerson zenekarával játszott.

1926-ban megismerkedett Louis Armstronggal és együtt egy dzsessztriót hoztak össze. Hines több számot is felvett Armstronggal, köztük egy híressé vált trombita-zongora duettet („Weather Bird”) 1928-ban. Ez a duó aztán 36 kislemezt vett fel.

25. születésnapjának éjszakáján (1928. december 28-án) Hines megnyílt a Chicago Grand Terrace Café és a Hines Orchestra. A következő 12 évben a itt léptek fel hamarosan élő műsorokkal, és a rádió leghíresebb zenekarává váltak. Egy alkalommal a szpiker úgy mutatta be, hogy „Fatha” Hines. A becenév ráragadt.

A Hines iránti érdeklődés később megcsappant. A kaliforniai Oaklandben telepedett le. 1964-ben fedezték fel újra.

Pályafutása során Hines számos kitüntetésben részesült. 1965-ben bekerült az American Jazz Hall of Fame-be, és a következő évben elnyerte a Down Beat Jazz Hall of Fame kritikusainak szavazatait is. Hatszor választották meg a világ legjobb dzsesszzongoristájának.

Hines sokat tett Dizzy Gillespie és Charlie Parker karrierjének építése érdekében.

Díjak

• 1965: American Jazz Hall of Fame
• 1966: Down Beat Jazz Hall of Fame