Duccio di Buoninsegna (Siena,[1] 1255-1260 körül[2][3]– San Quirico, 1318-1319 körül) itáliai festő, a sienai iskola egyik legfőbb alakja.[4][5]
Duccio művészetében erős bizánci hatás fedezhető fel, illetve Cimabue befolyása is nyilvánvaló.[6]
A legkorábbi dokumentum, amiben Duccio neve szerepel, 1278 novemberéből maradt ránk. Ekkor Siena városa 12 darab, dokumentumok tárolására szolgáló festett láda elkészítéséért fizetett neki. Ezek a művek azonban nem maradtak fenn. 1279-ből és 1280-ból két újabb dokumentum említi Duccio nevét: az előbbi a Biccherna fedeléért járó fizetségét tartalmazza, az utóbbi pedig egy, a festőre kirótt komoly bírság összegét.[3][4]
Néhány évvel később, 1285. április 15-én megkapja első jelentős megbízását a firenzei Santa Maria Novella templom számára.[3] Ez a festmény ma a Rucellai Madonna néven ismert.[4][7] Ugyanezen év októberében Duccio már újra Sienában dolgozik a Biccherna újabb borítóján. Erre a munkára 1286 és 1295 között rendszeresen kapott megbízást Sienától, ekkor már mint elismert festő.
Miközben egyre elismertebb volt mint festő, igen lázadó polgár hírében állhatott, akit még a boszorkánysággal is kapcsolatba hoztak, és 1302-ben ezért bírság fizetésére is köteleztek.[3] Ugyanabban az évben büntették meg a Maremma elleni háborúból való dezertálásért.[3][4] Azonban a sok rá kiszabott bírság ellenére is igen tehetős polgárrá vált – egy 1304-es feljegyzés szerint Duccio már egy Siena közeli szőlőskert tulajdonosa és anyagi helyzete még stabilabb lesz, amikor 1308. október 9-én megkapja a megbízást a Maestà elkészítésére a sienai dóm számára.[3] A mű 1311-re készült el, amikor is június 9-én körmenetben szállították át a festő műhelyéből a dómba.[3][8]
Az utolsó Duccióról szóló feljegyzések 1318-ra datálhatóak, ezért feltételezhető, hogy 1319 táján a festő elhunyt.[3][4] Hét gyermeke közül legalább kettő szintén festő lett.[3]
Duccio fennmaradt művei:
- Madonna a gyermekkel – Tempera és arany, fa, Museo d'arte sacra della Val d'Arbia, Buonconvento, Siena mellett
- Gualino Madonna – Tempera és arany, fa, Galleria Sabauda, Torino
- Madonna a gyermek Jézussal és két angyallal (más néven a Crevolei Madonna) (1280 k.) – Tempera és arany, fa, Museo dell'Opera Metropolitana, Siena
- Rucellai Madonna (1285 k.) – Tempera és arany, fa, Galleria degli Uffizi, Firenze (a Santa Maria Novella templom tulajdona)
- Feszület – Tempera, fa, Odescalchi Collection, Róma, korábban a Castello Orsini tulajdona volt, Bracciano
- Feszület a grossetói San Francesco-templomban (1289), – Grosseto, San Francesco-templom
- Madonna három ferencessel[4] (1300 k.) – Tempera és arany, fa, Pinacoteca Nazionale, Siena
- A sienai dóm üvegablaka
- Maestà – Tempera és arany, fa - Kunstmuseum, Bern, Svájc
- Madonna a gyermekkel – Tempera és arany, fa, Metropolitan Museum of Art, New York (korábban a Stoclet Collection része volt, Brüsszel, Belgium)[9]
- Madonna a gyermek Jézussal és hat angyallal – Tempera és arany, fa, Galleria Nazionale dell'Umbria, Perugia, Olaszország
- poliptichon: Dossale no. 28 (1305 k.) – Tempera és arany, fa, Pinacoteca Nazionale, Siena
- poliptichon no. 47: Madonna és a gyermek Jézus szentekkel, Ágnes, János apostol, Keresztelő Szent János, Mária Magdolna; tíz pártriárka és a próféták, áldást osztó Krisztus – Tempera és arany, fa, Pinacoteca Nazionale, Siena
- Giuncarico várának feladása – Freskó, Palazzo Pubblico, Siena
- Maestà, hátoldalán Krisztus szenvedéstörténete – Tempera és arany, fa,- Massa Marittima, Olaszország
- kis triptichon: Krisztus megkorbácsolása; Keresztrefeszítés; Az asszonyok a sírnál - Tempera és arany, fa, Società di Esecutori di Pie Deposizioni, Siena
- kis triptichon: Madonna a gyermek Jézussal és négy angyallal, Szent Domonkos, Szent Ágnes és hét próféta – Tempera és arany, fa - The National Gallery, London, Egyesült Királyság
- hordozható oltár: keresztrefeszítés áldást osztó Krisztussal; Szent Miklós; Szent Gergely – Tempera és arany, fa, Museum of Fine Arts, Boston, USA[10]
- kis triptichon: Keresztrefeszítés angyalokkal; Angyali üdvözlet és Madonna a gyermek Jézussal és angyalokkal; Szent Ferenc stigmái, Madonna és trónoló Krisztus – Tempera és arany, fa, Royal Collections, Hampton Court, London mellett, Egyesült Királyság
- Maestà (Madonna a gyermek Jézussal, húsz angyallal és tizenkilenc szenttel) – Tempera és arany, fa, Museo dell'Opera Metropolitana, Siena
- Maestá (Krisztus megkísértése a hegyen) – Tempera és arany, fa – The Frick Collection, New York
Születesének és halálának pontos helye ismeretlen.
Jóllehet erre vonatkozó közvetlen adat nem maradt fenn, Bonaventurával való rokoni kapcsolata alapján 1255 és 1260 közé tehető Duccio születésének dátuma.
Lásd: Rai International online
Lásd: Az európai festészet nagy mesterei, 12. o.
„one of the greatest Italian painters of the Middle Ages and the founder of the Sienese school. In Duccio’s art the formality of the Italo-Byzantine tradition, strengthened by a clearer understanding of its evolution from classical roots, is fused with the new spirituality of the Gothic style. Greatest of all his works is the Maestà (1311), the altarpiece of the Siena cathedral.” - Encyclopedia Britannica Egyes kutatók feltételezik ebből, hogy Duccio Cimabue tanítványa lehetett.
Lásd: Az európai festészet nagy mesterei, 16. o.
Christiansen, Keith. "Recent Acquisitions, A Selection: 2004–2005." Metropolitan Museum of Art Bulletin 63 (Fall 2005), 14–15. old, borítókép és 14. old.
Boston MFA. [2013. november 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. november 11.)
- Stefano G. Casu, Elena Franchi, Andrea Franci: Az európai művészet nagy mesterei, Corvina Kiadó, Budapest, 2004, ISBN 963-13-5362-1
- Az itáliai művészet nagy mesterei, Corvina Kiadó, Budapest, 2002, ISBN 963 13 5206 4
- Giorgio Vasari: A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete. Budapest; Magyar Helikon, 1973. Duccio sienai festő élete, 123-128. o.
