Oscar Wilde regénye From Wikipedia, the free encyclopedia
A Dorian Gray arcképe Oscar Wilde egyetlen regénye. Fausti motívumokat feldolgozó, gótikus, filozófiai regény,[1] erőteljes dekadens és homoerotikus kicsengéssel.[2] A regény először 1890-ben jelent meg a Lippincott's Monthly Magazine-ben.[3][4] A folyóirat szerkesztői Joseph Marshall Stoddart irányítása alatt jelentős mértékben belenyúltak az eredeti szövegbe, mert az szerintük „túl erkölcstelen volt a kiadáshoz”. A cenzúra ellenére is nagy felháborodást okozott, volt olyan kritikus, aki „mérgezőnek” bélyegezte. 1891-ben a londoni Ward, Lock & Co. 20 fejezetes változatban jelentette meg, mely tartalmazta Stoddart változtatásait is. 2011-ben a Harvard University Press kiadta a cenzúrázatlan, eredeti változatot The Picture of Dorian Gray: An Annotated, Uncensored Edition címmel.[5] Magyarul Kosztolányi Dezső és Schöpflin Aladár fordításában is megjelent.[6]
| Dorian Gray arcképe | |
 | |
| Szerző | Oscar Wilde |
| Eredeti cím | The Picture of Dorian Gray |
| Nyelv | angol |
| Műfaj | gótikus regény |
| Kiadás | |
| Kiadó | Lippincott's Monthly Magazine |
| Kiadás dátuma | 1890 |
| Magyar kiadó | Genius Kiadás |
| Magyar kiadás dátuma | 1922 |
| Fordító | Kosztolányi Dezső, Schöpflin Aladár |
| Külső hivatkozások | |
| A könyv a MEK-ben | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Dorian Gray arcképe témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Dorian Gray szépsége annyira lenyűgözi Basil Hallward festőt, hogy portrét fest a fiatalemberről, aki miközben modellt ül a képhez, Lord Henry Wotton elméleteit hallgatja a hedonista életről. Ennek hatására arra az álláspontra jut, hogy az egyetlen, amiért érdemes élni, az a szépség. Azt kívánja, bárcsak inkább a festmény öregedne helyette.
Dorian megismerkedik Sibyl Vane színésznővel, akinek udvarolni kezd és feleségül is kéri. A nőt teljesen elvarázsolja a gyönyörű fiatalember, olyannyira, hogy nem tud az előadásra koncentrálni és rossz játékát követően Lord Henry és Basil azt gondolják, Doriant csak a nő szépsége érdekli, nem a tehetsége. A szégyenkező Dorian szakít a nővel, azt mondja neki, hogy a tehetsége nélkül már nem tartja szépnek és érdektelenné vált a számára. A nő öngyilkosságot követ el. Dorian arcképe pedig megváltozik: minden tette hatással van a portréra, gúnyos mosoly jelenik meg rajta.
Dorian elzárja a portrét és a következő 18 évben a bűn minden formáját végigpróbálja, annak a dekadens francia regénynek a hatására, amit Lord Henrytől kapott. Egyik nap Basil kérdőre vonja őt életmódja miatt. Dorian nem tagadja a történteket. Megmutatja az immáron teljesen eltorzult portrét a festőnek, aki csak az aláírásról ismeri fel saját alkotását. A rémült férfi könyörög Doriannek, hogy imádkozzon a megváltásért, mire a feldühödött Dorian leszúrja egy késsel.
Dorian egy ópiumbarlangba menekül a bűntudat elől, ahol tudtán kívül James Vane, Sybil bátyja is tartózkodik. James emlékszik, hogy a testvére „Mesebeli Hercegnek” nevezte hódolóját, aki miatt öngyilkos lett. Miután valaki így hívja Doriant az ópiumbarlangban, Vane kérdőre vonja, de Dorian meggyőzi, hogy nem lehet ő a keresett személy, hiszen ő fiatal, Sybil pedig 18 éve halt meg. Vane elengedi Doriant, ám egy nő az ópiumbarlangból megerősíti, hogy bizony ez a férfi Dorian Gray és nem öregszik. Vane követni kezdi Doriant, aki rettegni kezd az életéért. Egy vadászat során azonban véletlenül lelövik a bozótosban bujkáló Vane-t.
Hazatérve Londonba Dorian elhatározza, hogy ezentúl erkölcsösen fog élni, és azzal kezdi, hogy nem töri össze a naiv Hetty Merton szívét. Dorian reméli, hogy újdonsült jótékonykodása visszafordítja a portré torzulását, ám amikor előveszi a képet, az még torzabb. Dorian rádöbben, hogy „erkölcsösségét” valójában a képmutatás, a kíváncsiság és a hiúság vezérelte. Úgy találja, hogy az egyetlen, ami múltbéli bűneihez köti, a festmény. Arra gondol, hogy „ez a kép az ő lelkiismerete volt. Igen, a lelkiismerete. Hát most majd megsemmisíti.”[7] Felkapja a kést, amivel megölte Basilt és a festménybe vágja. A szolgálók sikolyt hallanak a szobából, és egy vén, torz ember testét találják a földön Dorian Gray gyűrűjével az ujján, miközben a festményen a férfi újra fiatal és szép.
.jpg)
A regényt Goethe Faustja ihlette,[2] a két mű között számos párhuzam fedezhető fel azon túl is, hogy mindkét főszereplő eladja a lelkét, és mindkettejüket valaki más bujtja fel: Faustot az ördög, Doriant pedig a mások manipulálását élvező Lord Henry. Akárcsak az ördög teszi Fausttal, Lord Henry is tanulmányozza Dorian viselkedését, ám úgy tűnik, hogy Lord Henry nincs tudatában annak, hogy ő vezette rossz útra a fiatalembert, saját elmondása szerint ő csak kihozza belőle az „igazi énjét”. A fiatalság mindkét műben fontos szerepet kap: Faust egy boszorkány bájitalában keresi a fiatalság kulcsát, Dorian a festményből kölcsönzi. Dorian és Sybil kapcsolata hasonló Faust és Margit (Gretchen) kapcsolatához. A két lány anyját is hasonlóan a pénz motiválja, és mindkettőnek van egy bátyja, aki meg akarja bosszulni a húgát, de elbukik.[12][13]
A mű több utalást is tartalmaz William Shakespeare műveire. A regény előszavában Wilde A vihar Calibanjára utal: „A tizenkilencedik század ellenszenve a realizmus ellen Caliban dühe, mikor meglátja saját arczát a tükörben. A tizenkilencedik század ellenszenve a romantika ellen Caliban dühe, mikor nem látja saját arczát a tükörben” (Schöpflin Aladár fordításában).[14] Dorian Sybillre Shakespeare-drámák főszereplőnőinek nevén hivatkozik, mely darabokban a színésznő játszott, később pedig a Hamletből idéz.
Wilde nem nevezi meg azt a dekadens francia regényt, melyet Lord Henry ad Doriannek, Richard Ellmann irodalomkritikus azonban azt írja, hogy a tárgyalásán bevallotta, hogy a könyv „majdnem” Joris-Karl Huysmans A különc (À rebours) című műve. Egy levelezőpartnerének azt írta, hogy „fantasztikus variációt” hozott létre és egy nap majd leírja. A Dorian Gray arcképében a regény egyes fejezeteire való utalások szándékosan pontatlanok.[15]
Elképzelhető, hogy a regényre Benjamin Disraeli Vivian Grey (1826) című munkája is hatással volt. Wilde köztudottan kedvelte Disraeli műveit, Sibyl Vane neve Disraeli Sybil című regénye főhősnőjének és Vivian Grey tragikus sorsú szerelmének, Violet Fane nevének a módosított változata lehet.[16][17][18] A Vivian Greyben van egy olyan jelenet is, amikor egy „gyönyörű teremtmény” festményén a szemek megmozdulnak, amikor a festmény alanya meghal.[19]
.jpg)
A Dorian Gray arcképe eredetileg sorozatos kiadásra tervezett kisregény volt, melyet a Lippincott’s Monthly Magazine felkérésére írt Wilde. 1889-ben a Lippincott egyik szerkesztője, J. M. Stoddart Londonba látogatott, hogy kisregényeket hajtson fel a folyóirat számára. 1889. augusztus 30-án Stoddart Oscar Wilde-dal, Arthur Conan Doyle-lal és T. P. Gill-lel vacsorázott[20] a Langham Hotelben, ahol kisregényeket rendelt az íróktól.[21] Conan Doyle A négyek jele (The Sign of the Four)[22] című második Sherlock Holmes-regényét küldte be, mely 1890 februárjában jelent meg a folyóiratban, Wilde azonban csak 1890 áprilisában küldte el a kéziratot a kiadónak, kilenc hónappal a felkérés után.[21]
Stoddartot lenyűgözte az írás, de egy levélben megírta a kiadónak, George Lippincottnak, hogy a szövegen változtatásokat kell eszközölni, mert nyers formájában nem megfelelő kiadásra: „jelen állapotában számos dolog van benne, melyet egy ártatlan hölgy nehezményezne”. A szerkesztő ígéretet tett, hogy minden megtesz annak érdekében, hogy a „legkényesebb ízlésnek” is megfelelő legyen a mű.[21] Stoddart és a többi szerkesztő számos dolgot eltávolított Wilde eredeti szövegéből, többek között a homoszexualitásra és a homoerotikus vágyakra tett utalásokat, a fiktív író Catulle Sarrazinre és Le Secret de Raoul című könyvére tett minden utalást, valamint azt is, hogy Sybil Vane és Hetty Merton Gray szeretői voltak.[21]
A The Picture of Dorian Gray 1890. június 20-án jelent meg a Lippincott’s Monthly Magazine júliusi számában. A britek felháborodtak a kisregényen, erkölcstelennek bélyegezték, és olyan nagy negatív visszhangja lett, hogy a W H Smith minden példányt visszavont a vasútállomásokon található könyvesbódéikból. A felháborodás megértéséhez fontos tudni, hogy a viktoriánus Angliában a homoszexualitást nem nézték jó szemmel, 1885-ben törvény is megtiltotta a férfiak közötti nemi kapcsolatot.[21] A negatív fogadtatás hatására Wilde visszavett a homoerotikus utalásokból, hogy egyszerűbbé tegye a történet morális üzenetét.[21] Az 1890-es folyóiratos kiadásban Basil azt mondja Henrynek, hogy rajong Dorianért és könyörög neki, hogy ne vegye el tőle a személyt, aki megédesíti az életét.[23] Ezzel szemben az 1891-es könyvváltozatban Basil már nem az érzelmekre koncentrál, hanem a művészetre: „Ne vedd el tőlem azt az egyet, aki művészetem minden varázsát adja: az életem, a művészetem függ tőle”.[7]
A könyvverzió a korábbi 13 helyett 20 fejezettel jelent meg, a folyóiratban megjelent utolsó fejezetet két fejezetre választották szét. Wilde kiegészítette a szöveget, Dorian karakterét dolgozta ki jobban és származásáról adott több információt, amivel „meggyőzőbbé” vált pszichológiai összeomlása.[24]
A Dorian Gray arcképét számos alkalommal adaptálták, több film, színmű és musical is született belőle. A teljesség igénye nélkül:
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
