A Deadlight hadművelet (angolul Operation Deadlight, magyar fordításban Lidércfény hadművelet) egy második világháború utáni szövetséges akció volt, amelynek során 116 – korábban magát megadó – német tengeralattjárót süllyesztettek el.
1945. május 4-én a német haditengerészet arra utasította a tengeralattjárókat, hogy fejezzék be küldetésüket, és térjenek vissza a norvégiai kikötőkbe. Négy nap múlva az admiralitás azt a parancsot adta a búvárhajóknak, hogy hajózzanak meghatározott kikötőkbe, köztük a Skóciától északnyugatra található Loch Eriboll horgonyzóhelyhez, és adják meg magukat. Az utasítás nyomán 156 tengeralattjáró adta meg magát.[1]
A német kapituláció után Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió úgy határozott, hogy harminc német tengeralattjárót – kísérleti és technikai célokra – egyenlően eloszt, a többit pedig, amilyen hamar csak lehet, elsüllyeszti. A háromhatalmi haditengerészeti bizottság 1945. augusztus 15-én kezdte meg a munkát.[1]
A brit haditengerészet már 1944-ben megindította a Pledge hadművelet ((angolul Operation Pledge, magyar fordításban Biztosíték hadművelet)) kidolgozását. Ennek célja az volt, hogy a britek ellenőrizhessék a fő német tengeri kikötőket, és így a Kriegsmarine megmaradt egységei az ő kezükbe kerüljenek. Ezt könnyítette meg a német kapitulációs parancs, így a tengeralattjárók jelentős része önerőből érkezett meg az Egyesült Királyságba.[1]
Az első tengeralattjáró 1945. május 10-én érte el Loch Eribollt. Tizennyolcadikáig további 17 búvárhajó futott be. A tengeralattjárókat gyorsan átirányították Loch Alsh-ba, Skócia nyugati partjához, ahol a német legénységet őrizetbe vették, majd a hajókat Lisahallyba küldték. Május 19-én 15 U–hajó érkezett Norvégiából. A britek a következő tengeralattjárókat már Scapa Flow-ba irányították.[1]
Május 30-án megérkezett Scapa Flow-ba az első 12 hajó közvetlenül Norvégiából, ezeket később Lisahallybe vagy Loch Ryanbe utasították tovább. Június 5-éig további 52 német tengeralattjáró érkezett.[1]
Harmincöt hajózóképes tengeralattjáró adta meg magát norvég és német kikötőkben, ezeket is a brit szigetekhez irányították. Két hajó érkezett Gibraltárból, három pedig Portlandből, Anglia keleti partvidékéről. Mindössze tíz búvárhajó maradt európai kikötőkben – egy Franciaországban, kettő Németországban, hét Norvégiában –, de ezek alkalmatlanok voltak az útra.[1]
Összesen 156 tengeralattjáró adta meg, közülük 138-at küldtek Lisahallybe és Loch Ryanhez. Ezek közül öt az Egyesült Államokban, kettő Kanadában, kettő pedig Argentínában adta meg magát. Spanyolországból is érkezett egy hajót, amelyet a helyi hatóságok még 1943-ban foglalták le. Később egy hajó Hollandiába távozott, kettő pedig az Egyesült Államokba, így 135 tengeralattjáró várta a sorsát Nagy-Britanniában.[1]
A háromhatalmi bizottság 1945. október 10-én, 13. találkozóján kiválasztotta azokat a tengeralattjárókat, amelyeket nem szándékoztak elsüllyeszteni. Október 29-én megállapodtak abban, hogy a többi búvárhajót 1946. február 15-éig el kell süllyeszteni a nyílt tengeren, minimum száz méter mélyre. A brit kikötőkben végül 116 megsemmisítésre ítélt búvárhajó maradt, ugyanis Nagy-Britannia nyolc, az Egyesült Államok egy, a Szovjetunió pedig tíz hajót választott az ott horgonyzók közül.[1]
A britek az október végi döntés után azonnal megkezdték az akció végrehajtását, egyrészt szorította őket a határidő, másrészt közeledett a tél, amely viharos időt jelentett a kiszemelt, Loch Ryantől északnyugatra fekvő területen. A Deadlight hadművelet végrehajtási parancsát november 14-én adták ki. Ennek értelmében az akció november 25-én vette kezdetét. A 116 elsüllyesztett hajó közül 86 Loch Ryannél, 30 Lisahallynél horgonyzott. A terv úgy szólt, hogy a hajókat személyzet nélkül vontatják ki a nyílt tengerre, nagyjából 200 kilométerre északnyugatra Lough Foyle-tól, majd a búvárhajókat robbanószerrel lékelik meg, 36-ot viszont brit harci repülők és tengeralattjárók süllyesztenek el.[1]
Az első szállítmány november 25-én indult Loch Ryanből, az öt búvárhajó (U–2322, U–2324, U–2328, U–2345, U–2361) november 27-én érte el azt a helyet, ahol elsüllyesztették őket. Ahogy várni lehetett, a rossz időjárás megnehezítette a vontatást és az elsüllyesztést. Sok gondot okoztak a legénység nélküli tengeralattjárók is az út során. Végül csak két tengeralattjárót robbantottak fel, hetet süllyesztett el brit búvárhajó, 13-at pedig repülő. A német egységek csaknem fele magától elsüllyedt vontatás közben, még a kijelölt célterület előtt. A többit a hadihajók fedélzeti fegyverei küldték hullámsírba.[1]
A Deadlight hadműveletnek három nagyobb szakasza volt. Nyolcvanhat hajót 1945. november 27. és december 30. között, 28-at december 29. és 1946. január 9. között, kettőt pedig február 10. és 12. között süllyesztettek el. Később 11 további, a 116-os listán nem szereplő tengeralattjárót küldtek a tenger fenekére.[1]
U–143, U–145, U–149, U–150, U–155, U–170, U–218, U–244, U–245, U–249, U–255, U–278, U–281, U–291, U–293, U–294, U–295, U–298, U–299, U–312, U–313, U–318, U–328, U–363, U–368, U–369, U–427, U–481, U–483, U–485, U–516, U–532, U–539, U–541, U–637, U–668, U–680, U–716, U–720, U–739, U–760, U–764, U–773, U–775, U–776, U–778, U–779, U–802, U–806, U–825, U–826, U–861, U–868, U–874, U–875, U–883, U–901, U–907, U–928, U–930, U–956, U–968, U–975, U–978, U–991, U–992, U–994, U–997, U–1002, U–1004, U–1005, U–1009, U–1010, U–1019, U–1022, U–1023, U–1052, U–1061, U–1102, U–1103, U–1104, U–1109, U–1110, U–1163, U–1165, U–1194, U–1198, U–1203, U–1230, U–1233, U–1271, U–1272, U–1301, U–1307, U–2321, U–2322, U–2324, U–2325, U–2328, U–2329, U–2334, U–2335, U–2336, U–2337, U–2341, U–2345, U–2350, U–2351, U–2354, U–2356, U–2361, U–2363, U–2502, U–2506, U–2511, U–3514.
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
