brit természettudós, dokumentumfilmes From Wikipedia, the free encyclopedia
Sir David Frederick Attenborough OM (London, 1926. május 8. –) háromszoros Primetime Emmy-díjas angol természettudós, dokumentumfilmes, az ismeretterjesztő televízióműsorok egyik úttörője. A Cambridge-i Egyetemen végzett, illetve a London School of Economics-on, 1957 óta készít természetfilmeket és sorozatokat a brit BBC televíziócsatorna számára, amelyek közül is a legismertebb a kilenctagú Élet-sorozat, mely átfogó képet mutat be a földi élővilágról. Emellett a BBC programigazgatója volt az 1960-as és 1970-es években.
| David Attenborough | |
 | |
| Született | 1926. május 8. (98 éves)[1][2][3][4][5] Isleworth[6][7] |
| Állampolgársága | brit |
| Házastársa | Jane Elizabeth Ebsworth Oriel (1950–)[8][9] |
| Gyermekei | két gyermek |
| Szülei | Mary Clegg Frederick Attenborough |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
| Rendezői pályafutása | |
| Aktív évek | 1951- |
| Díjai | |
| BAFTA-díjak | |
| Legjobb tudományos szakember (televízió) Repülő szörnyek (2011) David Attenborough's Natural History Museum Alive (2014) Bolygónk, a Föld 2. (2017) A Virgin TV kötelező pillanata A kék bolygó II. (2018) | |
| Emmy-díjak | |
| Legjobb narrátor A kék bolygó II. (2018) Our Planet – Bolygónk csodái (2019) Seven Worlds One Planet (2020) | |
 | |
| David Attenborough aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz David Attenborough témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A természettudományok széles körű ismertetésében végzett nagy formátumú munkásságának elismeréseképpen egy 1998-ban felfedezett új hangyászsün fajt róla neveztek el, ez az Attenborough-hangyászsün (Zaglossus attenboroughi). Attenborough a magyar nézők szívébe híres-hírhedt trilógiájával lopta be magát annak idején, amelynek darabjai az Élet a Földön, Az élő bolygó és Az élet megpróbáltatásai voltak. A hátizsákos világjáró hihetetlen kalandjainak és közvetlen, sztorizós modorának köszönhetően egy csapásra Cousteau kapitány és Gerald Durrell egyenrangú társává emelkedett.
Később jött a szintén nagy sikerű Az első édenkert, majd az Antarktiszt bemutató Élet a fagyban című sorozat, de természetfilmjei mellett, más szálak is kötötték a tévéhez: a hetvenes években a BBC programigazgatójaként a csatorna az ő elnöklése alatt kezdett el például színes filmeket sugározni.
Munkájának jelentőségét maga a királynő is elismerte azzal, hogy 1985-ben lovaggá ütötte. 2005. június 10-én megkapta az Order of Merit kitüntetést is, amelyet szintén II. Erzsébet brit királynő adományoz azoknak, akik kiemelkedő tetteket hajtottak végre a művészetek vagy a tudományok területén.
Az Attenborough nyolcvanadik születésnapján tartott ünnepség több mint ötvenéves tévés munkásságáról is megemlékezett, a beszédekben többek között Anglia nemzeti kincseként emlegették a tudóst. A rendezvényen nem kevésbé híres testvére, a rendező-színész Richard Attenborough (Gandhi, Chaplin, Jurassic Park) mellett, tiszteletét tette például a Monty Pythonból ismert Michael Palin is, aki szintén készített már ismeretterjesztő sorozatot, Nyolcvan nap alatt a Föld körül címmel.
David Attenborough más híres természetvédőkkel (pl. Jane Goodall, aki szintén a Cambridge-en végzett) együtt védnöke az angliai Population Matters (A népesedés nagyon is számít – korábbi név: Optimum Population Trust) szervezetnek. Ők szervezik az European Population Alliance (Európai Népesedés Szövetség) hálózatot. Ennek magyar tagja a BOCS Alapítvány, amely elkészítette David Attenborough 2009-es How Many People Can Live on Planet Earth? (Hány ember élhet a Földön?) c. egyórás BBC filmjének magyar feliratozását.
David Attenborough Isleworth-ben született (ma már Nyugat-London része) Frederick Attenborough és Mary Clegg második gyermekeként. Három hosszú életű fiútestvére közül ő volt a középső: bátyja, Richard (1923-2014) színész, producer és rendező lett,[24] öccse, John (1928-2012) az Alfa Romeo olasz autógyártó ügyvezetőjeként tevékenykedett.[25] Fiatalkorát a College House-ban, a Leicesteri Egyetem campusán töltötte, ahol apja elöljáró volt.[26] A második világháború alatt a Refugee Children's Movement néven ismert brit önkéntes hálózaton keresztül szülei két zsidó menekült lányt is befogadtak Németországból.[27]
Attenborough gyermekkorát kövületek, ásványok és állatok gyűjtésével töltötte[28] Hét évesen komoly motivációként értékelte, amikor a fiatal régész, a később ismertté vált Jacquetta Hawkes megcsodálta a gyűjteményét. Néhány évvel később az egyik örökbefogadott lánytestvére adott neki egy borostyándarabot, amely ősi lények maradványait tartalmazta; mintegy ötven évvel később ez a darab állt az Amber Time Machine (A borostyán időgép) című műsorának középpontjában.
1936-ban David és testvére, Richard részt vett Grey Owl (Archibald Belaney) előadásán a leicesteri De Montfort Hallban, és a természetvédelem szószólója jelentős hatással volt rájuk. 1999-ben Richard rendezte meg Belaney életrajzi filmjét Grey Owl (Szürke bagoly) címmel.
Attenborough a leicesteri Wyggeston Grammar School for Boys fiúiskolában végezte tanulmányait, majd 1945-ben ösztöndíjat nyert a Cambridge-i Egyetemhez tartozóClare College-be, ahol geológiát és állattant tanult, és természettudományi diplomát szerzett.[29] 1947-ben a királyi haditengerészethez sorozták be, ezt követően két évet töltött Észak-Walesben és a Firth of Forth-nál.
1950-ben Attenborough feleségül vette Jane Elizabeth Ebsworth Orielt, akinek 1997-es haláláig együtt éltek. A házaspárnak két gyermeke született, Robert és Susan. Robert a canberrai Ausztrál Nemzeti Egyetem régész- és antropológia iskolájának bioantropológiai főelőadója lett,[30] Susan pedig egy általános iskola igazgatónője.[31]
A haditengerészettől való leszerelése után Attenborough egy kiadóvállalat gyermektudományi tankönyveinek szerkesztésével foglalkozott. Hamarosan kiábrándult a munkából, és 1950-ben rádiós producerként jelentkezett a BBC-nél. Bár jelentkezését elutasították, önéletrajza később felkeltette Mary Adams, a BBC újdonsült televíziós szolgálatának Talks (tényközvetítő) osztálya vezetőjének érdeklődését.
Attenborough-nak, mint ekkoriban a legtöbb britnek, nem volt televíziója, és egészen addig csak egyetlen tévéműsort látott életében.[32] Elfogadta azonban Adams három hónapos képzési ajánlatát, és 1952-ben teljes munkaidőben csatlakozott a BBC-hez. Kezdetben elbátortalanodott a kamera előtt való megjelenéstől, mert Adams szerint túl nagyok voltak a fogai, később aztán a Talks részleg producere lett, amely az összes nem szépirodalmi adást kezelte.[33] Korai projektjei közé tartozott az Animal, Vegetable, Mineral? és a Song Hunter, egy népzenéről szóló sorozat Alan Lomax közreműködésével.
Attenborough kapcsolata a természettudományi programokkal akkor kezdődött, amikor elkészítette és bemutatta a három részből álló Animal Patterns című sorozatot. A stúdióhoz kötött programban a Londoni Állatkert állatai szerepeltek, Julian Huxley természettudós pedig az álcázás, az apozematizmus és az udvarlás folyamatát mutatta be. Ezen a műsoron keresztül találkozott Jack Lesterrel, az állatkert hüllőházának kurátorával, és úgy döntöttek, hogy sorozatot készítenek egy állatgyűjtő expedícióról. Az eredmény a Zoo Quest lett, amelyet először 1954-ben sugároztak, ahol Attenborough rövid időn belül műsorvezetővé vált Lester megbetegedése miatt.[34]
Attenborough 1965 márciusában a BBC Two vezetője lett, de szerződésébe olyan záradékot illesztettek, amely lehetővé tette számára, hogy alkalmanként folytathassa a programok készítését. Ugyanebben az évben később elefántokról forgatott Tanzániában, 1969-ben pedig három részből álló sorozatot készített az indonéz Bali szigetének kultúrtörténetéről. Az 1971-es A Blank on the Map című film stábjához csatlakozott az első nyugati expedícióhoz, hogy Új-Guinea távoli hegyvidékének völgyeiben egy elveszett törzs után kutathasson.
A BBC Two 1964-ben indult, de eleinte a nyilvánosság érdektelenségével küzdött. Amikor Attenborough átvette a csatorna irányítását, gyorsan megszüntette a csatorna furcsa kenguru kabaláját, és felrázta az ütemterveket. Azzal a küldetéssel, hogy a BBC Two adását sokszínűvé tegye és különbözzön a többi hálózat kínálatától, elkezdte létrehozni azon programok portfólióját, amelyek az elkövetkező évtizedekre meghatározták a csatorna identitását. Hivatali ideje alatt a zene, a művészet, a szórakozás, a régészet, a kísérleti vígjáték, az utazás, a dráma, a sport, az üzleti élet, a tudomány és a természettudomány egyaránt helyet kapott a heti műsorprogramban, gyakran igen eklektikus keveréket kínáltak egy-egy estére. Az általa megrendelt programok között szerepelt a Man Alive, a Call My Bluff, a Chronicle, a The Old Grey Whistle Test, a The Money Programme, a Match of the Day, amely a világ legrégebb óta futó labdarúgással foglalkozó műsora, valamint a később nemzetközileg is legismertebbé váló Monty Python Repülő Cirkusza.[35][36]
1969-ben Attenborough-t programigazgatóvá léptették elő, és ő tették felelőssé mindkét BBC csatorna műsorsugárzásáért. Feladatai, amelyek magukban foglalták a költségvetés elkészítését, az igazgatósági üléseken való részvételt és a személyzet kirúgását, már igencsak távol álltak a filmek forgatásától. Amikor 1972-ben őt javasolták a BBC főigazgatói posztjára, telefonon felhívta testvérét, Richardot, hogy bevallja neki, hogy nincs kedve a munkához. A következő év elején otthagyta a posztját, hogy visszatérjen a teljes munkaidős műsorkészítéshez, és elég szabadideje legyen megírni a tervezett természettudományos eposzát.
Lemondása után Attenborough szabadúszó műsorkészítőként folytatta, és azonnal megkezdte következő projektje, egy előre megbeszélt indonéziai utazás munkáját a Természettudományi Egység csapatával. Ennek eredményeként mutatták be 1973-ban az Eastwards with Attenborough című sorozatot, amelynek hangvétele hasonló volt a korábbi Zoo Questhez, de állatgyűjtés nélkül.
Visszatérése után elkezdett dolgozni a Life on Earth (Élet a Földön) forgatókönyvén. Ambíciójának nagysága miatt a BBC úgy döntött, hogy együttműködik egy amerikai hálózattal a szükséges finanszírozás biztosítása érdekében. Amíg a tárgyalások folytak, számos más televíziós projekten dolgozott. Bemutatta a törzsi művészetről szóló sorozatát (The Tribal Eye, 1975), és egy másikat a felfedező utakról (The Explorers, 1975), valamint a BBC kriptozoológiáról szóló Fabulous Animals (1975) című gyermeksorozatát is, amelyben olyan mitikus lények történetének jártak utána, mint a griff és a kraken.[37] Végül a BBC koprodukciós szerződést írt alá a Turner Broadcasting céggel, és a Life on Earth munkálatai 1976-ban megkezdődhettek.
Az Élet a Földönnel kezdve 1979-től Attenborough hozzálátott egy olyan életmű létrehozásához, amely aztán a természetfilmezés minőségi mércéjévé vált, és dokumentumfilmesek generációit befolyásolta vele döntően. A sorozat megalapozta a BBC természettudományos műsorainak számos későbbi jellemzőjét is. Attenborough és stábja a téma komoly kezelésével és a legújabb felfedezések kutatásával elnyerte a tudósok bizalmát, akik válaszul lehetővé tették számára, hogy témáikat is bemutathassa műsoraiban. Ruandában például Attenborough és csapata egyedüli hozzáférést kapott Dian Fossey hegyi gorillákkal foglalkozó kutatócsoportjának filmjeihez. Az innováció volt a másik tényező a Life on Earth sikerében: új filmkészítési technikákat dolgoztak ki a kívánt felvételek megszerzésére, elsősorban az olyan eseményekhez és az állatokhoz, amelyek eddig még nem voltak filmezve. A légitársaságok által csak nemrégiben bevezetett számítógépes menetrendrendszer lehetővé tette a sorozat alapos kidolgozását úgy, hogy Attenborough minden epizódban több helyszínen járt a világ minden táján, néha akár a mondatok közepén is megváltoztatva a kontinenst, ahol tartózkodott. Noha a képernyőn műsorvezetőként jelenik meg, tudatosan korlátozta a kamerára fordított idejét, hogy az alanyai a legnagyobb figyelmet kaphassák.
A Life on Earth sikere arra késztette a BBC-t, hogy fontolja meg a folytatást, így jött létre 5 évvel később a The Living Planet (Az élő bolygó). Ezúttal Attenborough az ökológia és az élőlények környezetükhöz való alkalmazkodása köré építette sorozatát. A sorozat újabb kritikai és kereskedelmi siker lett, amely hatalmas nemzetközi eladásokat eredményezett a BBC számára. 1990-ben a The Trials of Life-fal befejezték az eredeti Élet-trilógiát, amely az állatok viselkedését vizsgálta az élet különböző szakaszaiban. A sorozat erőteljes reakciókat váltott ki a nézők részéről a patagóniai tengerparton oroszlánfókákra vadászó gyilkos bálnák, valamint a kolobuszmajomra vadászó és azt erőszakosan megölő csimpánzok miatt.
Az 1990-es években Attenborough továbbra is az Élet címet használta a dokumentumfilm-sorozata számára. 1993-ban bemutatta a Life in the Freezer című televíziós sorozatot, amely az Antarktisz természetét vizsgálta. Bár már nyugdíjaskorba lépett, ezután még számos speciálisabb kutatásba kezdett a természet világában, kezdve a növényekkel. Nehéz témának bizonyultak a producerei számára, akiknek egy olyan 5 órás televízió-műsort kellett leszállítaniuk, amely tárgya lényegében mozdulatlan. Az eredmény a The Private Life of Plants (A növények magánélete, 1995) lett, amely a növényeket dinamikus organizmusként mutatta be, gyorsított felvételekkel mutatta be növekedésüket, amelyért a sorozat később Peabody-díjat nyert.[38]
A BBC Természettudományi Egységénél dolgozó lelkes ornitológus ösztönzésére Attenborough ezután az állatvilágra és különösen a madarakra irányította a figyelmét. Mivel nem volt megszállott madármegfigyelő és madárszakértő sem volt, úgy döntött, hogy jobban képes lenne arra, hogy a The Life of Birds (A madarak élete, 1998) című filmet az etológia témájában készítse el. A dokumentumfilm a következő évben elnyerte a második Peabody-díjat.[39] A sorozat fennmaradó darabjainak sorrendjét a kameratechnika fejlődése diktálta. A The Life of Mammals (Az emlősök élete, 2002) elkészítéséhez gyenge fényű és infravörös kamerákat telepítettek az éjszaka aktív emlősök viselkedésének feltárására. A sorozat számos emlékezetes felvételt tartalmaz Attenborough-ról és alanyairól, amelyek között csimpánz, kék bálna és grizzly medve is szerepelt. A makrofotózás fejlődése lehetővé tette, hogy először ragadják meg a nagyon kicsi lények természetes viselkedését, és 2005-ben a Life in the Undergrowth bevezette a közönséget a gerinctelenek világába. Ezen a ponton Attenborough rájött, hogy 20 évet töltött tudat alatt egy programgyűjtemény összeállításával a szárazföldi állatok és növények összes fő csoportjára vonatkozóan, és már csak a hüllők és kétéltűek hiányoztak. Amikor a Life in Cold Blood 2008-ban adásba került, megelégedettséggel töltötte el a sorozat elkészülte, amelyeket egy DVD-enciklopédiába állított össze Life on Land címmel.
Munkásságát a számtalan kitüntetés mellett a tudományos világ is elismerte: több tucat állat- és növényfajt neveztek el róla, valamint Nagy-Britannia 2019-ben vízre bocsátott, 200 000 000 fontos költségvetésből készült 130 méter hosszú és 15 000 tonnás sarkvidéki kutatóhajója a legendás természetfilmes tiszteletére az RRS Sir David Attenborough nevet viseli.[40][41]
Attenborough emellett több olyan műsor producere, amelyeknek egyben műsorvezetője vagy narrátora is, elsősorban azoknak, amelyeket a BBC Utazási és Felfedezési Csoportja készített az 1950-es és '60-as években.
Attenborough számos könyv előszavát, bevezetését is írta, többek között:
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
