nyelvtani eset From Wikipedia, the free encyclopedia
Egyes agglutináló és flektáló nyelvek nyelvtanában a részes vagy részeshatározói eset (latinul dativus) a nyelvtani esetek egyike. Az a névszó, amely ennek az esetnek a morfémáját hordozza, jellegzetesen olyan élőt vagy élettelent nevez meg, amely javára vagy kárára történik vagy létezik valami. Mondattani szempontból ilyen szó főleg részeshatározói funkciót tölt be, azonban a részes eset különféle egyéb mondattani viszonyokat is kifejez, amelyek az adott nyelvtől is függnek.[1][2][3][4]
Olyan flektáló nyelvek is vannak, amelyekben nincs névszóragozás, vagy csak nyomai vannak meg. Ezek grammatikáiban nincs szó esetekről, tehát részes esetről sem. Ilyenek például az újlatin nyelvek, a román kivételével, vagy az angol nyelv. Ezekben a nyelvekben rendszerint elöljárószók fejezik ki azokat a mondattani viszonyokat, amelyeket másokban a részes eset.
A névszóragozásos nyelvekben, akár agglutinálók, akár flektálók, az eseteket általában ragok fejezik ki, egyes különbségekkel az agglutináló és a flektáló nyelvek között a ragok jellegét illetően.
Például egy olyan agglutináló nyelvben, mint a magyar, a részes esetet egyetlen rag fejezi ki, amely csak az övé, és ugyanaz mindegyik névszó esetében. A részes eset ragja -nak/-nek, változatai a magánhangzó-harmónia szabályainak megfelelően alkalmazottak.
A rag járulhat közvetlenül a szótőhöz: Kinek telefonálsz?[5]
Máskor egyéb toldalék (képző, jel) után következik utolsó toldalékként, például:
A közép-délszláv diarendszer nyelveinek (bosnyák, horvát, montenegrói, szerb), amelyek flektálóak, viszonylag fejlett névszóragozásuk van. A részes esetet több rag fejezi ki, a névszó nemétől és számától függően, és ezek a ragok nem csak a részes esetéi. Példaként íme azon ragozási osztályokban használt ragok, amelyekhez a legtöbb főnév és melléknév tartozik:[7]
A román nyelvben is van névszóragozás, de kevésbé fejlett, mint a közép-délszláv nyelvekben. A főnevek közül csak a nőneműeknek van ragja, egyeseknek -e, másoknak -i [j], megint másoknak -ele, egyes és többes számban. Ez is közös a birtokos esettel, többesben pedig az alanyesettel is: unei case ’(egy) háznak’, unor case ’házaknak’, unei flori ’(egy) virágnak’, unor flori ’virágoknak’, unei cafele ’(egy) kávénak’, unor cafele ’kávéknak’. Ugyanakkor az -e rag megvan semlegesnem többes számban is, az -i pedig hím- és semlegesnem többes számban is. A határozatlan névelőnek, a határozott végartikulusnak és egyéb determinánsoknak, valamint a névmásoknak vannak részes esetű alakjaik, bár ezek is a birtokos esettel közösek. Valójában a determinánsok fejezik ki a főnevek ezen eseteit is: unui pom ’(egy) fának’, unor pomi ’fáknak’ (hn.); unui scaun ’(egy) széknek, unor scaune ’székeknek’ (sn.); unei case ’(egy) háznak’, unor case ’házaknak’ (nn.), pomului ’a fának’, pomilor ’a fáknak’, scaunului ’a széknek’, scaunelor ’a székeknek’, casei ’a háznak’, caselor ’a házaknak’.[11]
A névmások részes esetű alakjai többé-kevésbé hasonlítanak a többi névszó alakjaihoz. Különösebb a helyzete a személyes névmásoknak. A magyarban például (kivéve a maga és az ön névmásokat) szuppletív alakjaik vannak részes esetben, az esetrag -nek változata és a birtokos személyjelek kombinációi: nekem, neked stb.[12]
Egyéb nyelvekben is vannak szuppletív alakjaik a személyes névmásoknak, olyan nyelvekben is, amelyekben egyébként nincs névszóragozás. Példák az én-nek megfelelő névmások részes esetére:
A részes eset elsősorban a részeshatározó esete. Az ilyen határozó jellegzetesen, viszonyszó nélkül vagy viszonyszóval (nyelvtől függően névutóval vagy elöljáróval) azon igéké, amelyek jelentése az általános értelemben vett „adás” fogalmához kötött. Példák:
A „valakihez szólás” fogalmához kötött jelentésű ige is alaptagja lehet részes esetű részeshatározónak:
Melléknévnek is lehet részes esetű határozója, főleg ha névszói állítmány névszói része:
A részes eset birtokviszonyt is kifejez. A magyarban ez általános és kötelező a neki van valamije/valakije típusú szerkezetben és olykor fakultatív a valaki(nek a)/valami(nek a) valamije/valakije szerkezetben: Kovácsnak új autója van,[22] a rendező(nek a) filmjei.[23]
Egyéb nyelvekben is van birtokos jelentésű részes eset, de korlátozottabb használatú. A latinban van az egyik magyar szerkezettel analóg szerkezet: Mini liber est ’Nekem van könyvem’. Ilyen részes eset nyomai megmaradtak a románban egyes igei kifejezésekben: mi-e foame ’éhes vagyok’ (szó szerint ’*nekem van éhség’), mi-e somn ’álmos vagyok’ (szó szerint ’*nekem van álmosság’).[24]
Egyes nyelvekben olyan szerkezet is van, amelyben a részes esetű személyes névmás fejezi ki a birtokost, a birtokos determinánsos szerkezet szinonimájaként:
A latinul dativus ethicus-nak nevezett részes esetű személyes névmás olyan személyre utal, aki érzelmileg érdekelt abban, amit kifejez az ige. Nincs mondattani, csak pragmatikai funkciója:
Vannak egyéb részes esetű határozók is, a magyarban az alábbiak között:[28]
A közép-délszláv diarendszerben is vannak még a részes esetnek használatai:[25]
A magyarban kevés névutóval használt részes esetű határozó van:
A közép-délszláv nyelvekben néhány elöljáró használatos a részes esettel:[25]
A románban három szinonima elöljáró vonzza a részes esetet:[31]
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.