Cora Vaucaire

Cora Vaucaire (Marseille, 1918. július 22. – Párizs 15. kerülete, 2011. szeptember 17.) francia sanzonénekesnő.

Cora Vaucaire
Photo: Studio Harcourt, 1946
Életrajzi adatok
Születési név	Geneviève Collin
Álnév	Cora Vaucaire
Született	1918. július 22.[1][2][3][4][5] Marseille[6]
Elhunyt	2011. szeptember 17. (93 évesen)[1][2][4][5][7] Párizs 15. kerülete[6]
Pályafutás
Műfajok	sanzon
Hangszer	énekhang
Díjak	Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének tisztje (1998. május 14.)
Tevékenység	énekes
Cora Vaucaire weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Cora Vaucaire témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Pályakép

Breton tengerésztiszt lányaként született 1918-ban Marseille-ben. Egy ideig egy színházi konzervatóriumban tanult. Tizenhat évesen színésznőként kezdte pályafutását. Aztán megnyert néhány sanzonversenyt, majd Franciaország felszabadulása után, 1945-ben a párizsi kabarék világában, a Saint-Germain-des-Prés negyedben szerepelt.

1945-től a rádióban is szerepelt néhányszor.

Az 1950-es évektől egyre sanzonénekesként ismertebb lett. Többek között Jacques Prévert és Louis Aragon dalait énekelte. Ő volt az első, aki felvette műsorába Joseph Kosma − Jacques Prévert Les Feuilles mortes című dalát.

Segített Barbara, Léo Ferré és Raymond Lévesque népszerűsítésében is.

Az 1960-as,1970-es években koncertjeivel megtöltötte a nagy koncerttermeket. 1973-ban egy hónapig vendégszerepelt a Bobinoban^[8] Külföldi turnékon is részt vett, többek között Albániába és Japánba is, ahol szintén ismert énekesnővé vált. Az 1990-es években széles körben elismert koncerteket adott az Olimpiában (1991), a Théâtre Déjazetben (1992) és a Théâtre des Bouffes du Nordban (1999).

Ugyanakkor mindig is jobban szerette a kis kabarétermekben való fellépéseket. Időnként saját kabarészínházát vezette „à la carte” dalestekkel.

2011. szeptember 17-én hunyt el 93 éves korában Párizsban, szélütés következtében. Franciaország akkori miniszterelnöke, François Fillon „a XX. század francia zenei örökség egyik legnagyobb tolmácsolójaként” méltatta. A kulturális miniszter, Frédéric Mitterrand hangsúlyozta, hogy Vaucaire a francia sanzon nagy korszakának utolsó képviselője volt. Juliette Gréco egy interjúban Vaucaire-t „rendkívüli előadónak és mindannyiunk példaképének” nevezte.

Albumok

• Cora Vaucaire Avec Philippe-Gérard Et Son Ensemble (1955)
• Chansons pour ma mélancolie (1956)
• Cora Vaucaire (1964)
• Chansons et Poèmes de Prévert Vol. 1 (1965)
• Chansons et Poèmes de Prévert Vol. 2 (1968)
• Comme Au Théatre (1969)
• Enregistrement Public Au Théâtre De La Ville (1973)
• Plaisir D'amour (1973)
• Cora Vaucaire (1976)
• Au Japon... (1981)
• Recital − Enregistrement Public À Sogetsu-Hall (1986)
• Cora Vaucaire 97 (1997)
• Cora Vaucaire Aux Bouffes Du Nord (1999)

Filmek

• Cora Vaucaire az IMDb-n

Díjak

• Becsületrend
• Az Académie Charles Cros háromszoros díjazottja.