Chieti

Chieti város (közigazgatásilag comune) Olaszország Abruzzo régiójában, Chieti megyében.

Chieti
Chieti látképe
Chieti címere Chieti zászlaja
Közigazgatás
Ország	Olaszország
Régió	Abruzzo
Megye	Chieti (CH)
Frazionék	Bascelli, Brecciarola, Buonconsiglio-Fontanella, Carabba, Cerratina, Chieti Scalo, Colle dell'ara, Colle Marcone, Crocifisso, De Laurentis Vallelunga, Filippone, Fonte Cruciani, Iachini, La Torre, Madonna del Freddo, Madonna della Vittoria, Madonna delle Piane, San Martino, San Salvatore, Santa Filomena, Selvaiezzi, Tricalle, Vacrone Cascini, Vacrone Colle San Paolo, Vacrone Villa Cisterna, Vallepara, Villa Obletter, Villa Reale.
Védőszent	Justin of Chieti
Irányítószám	66100
Körzethívószám	0871
Forgalmi rendszám	CH
Testvérvárosok	Lista Trento Minamisimabara Makaó
Népesség
Teljes népesség	48 455 fő (2023. jan. 1.)[1]
Népsűrűség	896,4 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	330 m
Terület	58,55 km²
Időzóna	CET (UTC+01:00)
Elhelyezkedése
é. sz. 42° 21′ 04″, k. h. 14° 10′ 03″42.351113888889, 14.167427777778
Elhelyezkedése Chieti térképén
Chieti weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Chieti témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Fekvése

A város egy, az Aterno-Pescara folyóra néző domb tetején épült fel, alig néhány kilométer távolságra az Adriai-tengertől. Határai: Bucchianico, Casalincontrada, Cepagatti, Francavilla al Mare, Manoppello, Pescara, Ripa Teatina, Rosciano, San Giovanni Teatino és Torrevecchia Teatina.

Története

Theate Marrucinorum néven Chieti volt egykoron a marrucinusok fő települése. Sztrabón szerint árkádiai görög telepesek alapították Tegeate néven. Miután a rómaiak legyőzték őket, a marrucinusok fő szövetségeseikké váltak. A polgárháborúk után municipiumi rangot kapott. A birodalom idején lakossága kb. 60 000 fő volt. A Nyugatrómai Birodalom bukása után előbb a vizigótok majd a herulok pusztították el. A longobárd időkben külön gastaldus állt az élén, majd miután Pipin seregei feldúlták, a Beneventói Hercegség része lett. A normann uralom idején jelentős politikai és gazdasági szerepre tett szert, s ezt a következő századokban is sikerült megtartania. Virágkorát a 17. században, az ellenreformáció idején élte. Az 1656-os pestisjárvány jelentősen megtizedelte lakosságát. 1806-ban a Nápolyi Királyságot uralmuk alatt tartó franciák erődvárossá alakították át. A második világháború során elkerülte a bombatámadásokat, hiszen Rómához hasonlóan nyitott városként számos menekültet fogadott be.

Politika

A város hagyományosan jobboldali vezetésű. A város polgármesterét 1945 és 1993 között közvetve, a város képviselőtestülete választotta meg. Ekkor a városnak végig kereszténydemokrata polgármesterei voltak.

1993 óta közvetlenül választják meg a polgármestereket Olaszországban:

• 1993 - 2004: Niccola Cucullo - Olasz Szociális Mozgalom / Háromszínű Láng
• 2005 - 2010: Francesco Ricci - pártfüggetlen, Balközép koalíció
• 2010 - 2020: Umberto Di Primio - Szabadság Népe / Forza Italia / Olaszország Fivérei
• 2020 óta : Diego Ferrara - Demokrata Párt

Népessége

A népesség számának alakulása:

Főbb látnivalói

• A székesegyházat 1069-ben I. Attone püspök építette újjá. Az eredeti katedrálisból mindössze a román stílusú kripta maradt fenn. A 14. században alakították át gótikus stílusban, ekkor bővítették ki harangtornyát. A 17-18. században, sorozatos földrengések miatt részlegesen újjáépítették barokk stílusban. A katedrális és a környező épületek alatt számos az i. e. 1 századból származó romot találtak, többek között egy víztartály maradványait.
• Sacro Monte dei Morti-oratórium
• San Francesco al Corso-templom - 1239-ben alapították. Homlokzata barokk stílusú.
• Santa Chiara-templom

Jegyzetek

1. https://demo.istat.it/?l=it

Források

• Blanchard, Paul. Southern Italy (angol nyelven). London: Somerset Books Company (2007). ISBN 9781905131181
• Di Gregorio, Luciano. Abruzzo. Bradt (2010). ISBN 9781841622705
• Comuni-Italiani
• Italy World Club

További információk

• A Wikimédia Commons tartalmaz Chieti témájú kategóriát.