Carlo Levi

Carlo Levi (Torino, 1902. november 29. – Róma, 1975. január 4.) olasz festő, író és antifasiszta ellenálló, később baloldali politikus volt.

Carlo Levi
Carlo Levi 1947-ben
Született	1902. november 29. Torino, Olaszország
Elhunyt	1975. január 4. (72 évesen) Róma, Olaszország
Állampolgársága	olasz (1946. június 18. – 1975. január 4.)[1] olasz (1902. november 29. – 1946. június 18.)
Foglalkozása	orvos-író festőművész politikus forgatókönyvíró újságíró orvos író
Tisztsége	az olasz szenátus tagja (1963–1972) az olasz szenátus tagja (1963. május 16. – 1968. június 4.)
Iskolái	Torinói Egyetem
Kitüntetései	Viareggio Prize (1956)
Halál oka	tüdőgyulladás
Sírhelye	Aliano
Carlo Levi aláírása
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Carlo Levi témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Élete

Polgári zsidó családba született Torinóban. Nővére, Luisa Levi, híres gyermekpszichiáter.

Carlo Levi is orvosi egyetemet végzett Torinóban, és egy klinikán is dolgozott 1928-ig. Ugyanakkor már kamaszkora óta festett. 1923-ban Párizsba utazott, ahol nagy hatással volt rá a Fauvizmus, illetve Amadeo Modigliani és Chaim Soutine művészete.^[2]

Az 1920-as évek végén tagja volt a "torinoi hatoknak". Szemben állt a futurizmus szerinte képmutató modernizmusával.

1931-ben csatlakozott az antifasiszta "Giustizia e liberta" (Igazságosság és szabadság) csoporthoz. 1934-ben antifasiszta felforgatás gyanújával letartóztatták. 1935-ben ismét letartóztatták és száműzték Grassano, majd Aliano faluba.^[3] Az antifasiszták kis, elszigetelt dél-olaszországi településekre száműzése a fasiszta rendszer sajátos büntetési formája volt. A száműzött (confinato) emberek a településen belül szabadon mozoghattak, de azt nem hagyták el és hatósági ellenőrzés alatt álltak. Alianoi tartózkodása ihlette Levit a "Krisztus megállt Ebolinál" (A regény első magyar nyelvű kiadása 'Ahol a madár se jár' címmel jelent meg) című regénye megírására, amely Illyés Gyula "Puszták népe" című könyvéhez hasonlóan megrázóan ír a parasztság szegénységéről.

1936-ban kegyelmet kapott és megengedték neki, hogy külföldre menjen. Franciaországba költözött, ahol folytatta politikai tevékenységét. 1943-ban tért haza és csatlakozott az antifasiszta felszabadítási bizottsághoz csatlakozva harcolt a fasiszták és a náci megszállók ellen.

1945-ben jelent meg Krisztus megállt Ebolinál című regénye és 1979-ben filmadaptáció készült belőle. 1945-ben találkozott Linuccia Saba-val, akivel harminc évig voltak kapcsolatban. 1945 után folytatta újságírói és festői tevékenységét. Kétszer is szenátor lett az Olasz Kommunista Párt képviselőjeként.

Az 1930-as években megígérte Aliano lakóinak, hogy visszatér, így végakarata nyomán ebben a községben temették el.

Magyarul megjelent művei

• Ahol a madár se jár. Regény; (a 'Krisztus megállt Ebolinál' című regény első magyar kiadása)ford. Mária Béla; Szikra, Bp., 1948
• Az óra; ford. Szabolcsi Éva; Magvető, Bp., 1966 (Világkönyvtár)
• Krisztus megállott Ebolinál; ford. Mária Béla, utószó Lőrinczi László; Kriterion, Bukarest, 1974 (Horizont könyvek)