olasz színésznő From Wikipedia, the free encyclopedia
Carla Romanelli (Arezzo, 1949. augusztus 23.–) olasz színésznő.
Carla Romanelli | |
A Radiocorriere folyóiratban (1973) | |
Született | 1949. augusztus 23. (75 éves)[1] Arezzo |
Állampolgársága | olasz |
Nemzetisége | olasz |
Házastársa | John Crowther (1970) |
Foglalkozása | színész |
Színészi pályafutása | |
Aktív évek | 1967 óta |
Tevékenység | színész |
A Wikimédia Commons tartalmaz Carla Romanelli témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Carla Romanelli művészek és költők fémjelezte családban született,[2][3] 1949-ben, az olaszországi Arezzóban.
A parlamenti tolmácsképző iskolában idegen nyelveket tanult, és humán tudományokból szerzett oklevelet.[4]
Első televíziós fellépésére a RAI promóciós műsorában, a Carosellóban került sor, 1968-ban, amikor Luciano Emmer rendezésében Hófehérkét alakította.[5]
Színházi pályája ugyanabban az évben Alessandro Fersen Ördöngösségek című darabjában indult.[forrás?]
Filmkarrierje – még színészi képesítés nélkül[* 1] – az 1960-as évek végén néhány olyan erotikus filmben játszott meztelen szereppel indult, mint a Leszbosz – a szerelem magasiskolája,[6][7] vagy a görög Szerelem határok nélkül erotikus vígjáték.[8]
1970-ben Amerikában férjhez ment John Crowther író-filmrendezőhöz,[9] akinek a The Martlet's Tale című filmjében is szerepelt.[10] [11] Apósa Bosley Crowther, a New York Times filmkritikusa,[12] akinek köszönhető, hogy az olasz neorealizmus meghódította az Egyesült Államokat.[nincs a forrásban]
Színjátszást 1970-től 1975-ig Fersen római színitanodájában[* 2] tanult.[13]
Az első igazi nagy szerepe a buja Pampinea a Tök pucér kanca szexkomédiában, ahol Don Backy, Renzo Montagnani, Pietro Torrisi és Barbara Bouchet mellett játszott.[14] Az A nevem Shangai Joe spagettiwesternben Chen Lee és Klaus Kinski partnereként először játszott felöltözve.[15] A Hermann Hesse-féle Prérifarkas című filmben Mariát alakította Max von Sydow, Dominique Sanda, Pierre Clémenti társaságában.[16]
Az első művészileg lényeges filmje Az érzéki ápolónő szexkomédia 1975-ben Ursula Andress és Duilio del Prete társaságában,[17] illetve volt egy kisebb szerepe Tony Curtisszel a Casanova & Co.-ban.[18]
1975-től 1978-ig a Los Angeles-i Actor’s Studióban színművészeti ismereteit tökéletesítette.[13]
Tevékenysége során folyamatosan váltogatta a színészetet az írásművészettel[forrás?], előadásokat, koncerteket és egyéb kulturális eseményeket hozott létre, a művészet és a tudomány sajátos szintézisét teremtve meg.[forrás?]
Az 1970-es években sok időt töltött Magyarországon, előbb Ragályi Elemér operatőrrel került szerelmi kapcsolatba,[19] később közel két éven át Lukács Sándorral ápolt meghitt viszonyt, aki a hírekkel ellentétben soha nem vette el feleségül.[20][21]
Több magyar filmben is szerepet kapott:
A magyarországi vendégszereplések után több színházi és filmszerepet játszott még el, Olaszországon kívül például az Amerikai Egyesült Államokban és Franciaországban, többek között Jean-Paul Belmondo oldalán.
A televízióban 1979-ben Mercédès szerepében debütált Jacques Weber négyrészes A Monte Cristo grófjában, 1980-ban a leginkább ismert Gina, Belmondo egyik szobalányaként A bábjátékos című vígjátékában. Az utolsó nagy filmje 1983-ban a The Lonley Lady volt Pia Zadora társaságában, amely tizenegy jelölést kapott az Arany Málna díjra, és „elnyerte” a minden idők az év legrosszabb filmje díjat.
1981-ben a bolzanói állandó színházban (Teatro Stabile di Bolzano) a Fersen rendezte Szégyentelen igazság című vígjáték női főszerepét alakította,[13] ahol Giusi Raspani Dandolo színművésznő ragyogó komikai stílusát tanulmányozta.[13]
Georg Büchner Woyzeckjének olasz tévéváltozatában lépett fel, szerepelt színpadon Csehov Három nővérében és a bolzanói fesztiválon Müller Péter Szemenszedett igazság című darabjában. Elkezdett foglalkozni a művészet különféle egyéb vonatkozásaival; a nemzetközi kapcsolatokat intéző felelőse lett a FIA (a művészek nemzetközi uniója) olaszországi szervezetének. Kiállítások kurátoraként is közreműködött, s lassan a kultúra, művészet, tudomány támogatásának hostesse lett.
Producer volt a spoletói fesztiválon, ahol koncerteket, költői esteket szervezett. Kapcsolatba került az 1950-es években Amerikában alapított Aspen Intézettel, amely az emberiség jövőjével és a kultúrák közötti nyílt eszmecserével foglalkozik. Hamarosan bevonták az intézet sajtómunkájába, így olyan hírességekkel is találkozott, mint a fizikai Nobel-díjas Carlo Rubbia. Közben egyre több szervezettel került kapcsolatba, és hazájából már az ESOF 2004-es stockholmi rendezvényéhez is jelentős támogatókat nyert meg. 2006-ban Berlinben az ESOF (Európai Tudományos Nyílt Fórum) Olaszországból érkező finanszírozások felhajtójaként működött közre.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.