francia énekesnő, színésznő, írónő From Wikipedia, the free encyclopedia
Brigitte Fontaine (Morlaix, 1939. június 24. –), francia sanzonénekesnő, dalszerző, színésznő, költő, drámaíró, regényíró.
| Brigitte Fontaine | |
 | |
| Brigitte Fontaine 1974-ben | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1939. június 24. (85 éves)[1][2][3] Morlaix |
| Házastársa | Areski Belkacem |
| Pályafutás | |
| Műfajok | sanzon |
| Hangszer | énekhang |
| Díjak |
|
| Tevékenység |
|
| IPI-névazonosító | 00010481235 |
| Brigitte Fontaine weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Brigitte Fontaine témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Avantgárdista előadóművész. Számos szokatlan zenei formát alkalmazott, ötvözve a rock and rollt, a folkot, a dzsesszt, az elektronikát, a költészetet. Fellépett a Stereolabban, Michel Colombier-vel, Jean-Claude Vannier-vel, Areski Belkacemmel, a Gotan Projecttel, a Sonic Youth-szal, Antoine Duhamellel, Grace Jonesszal, a Noir Désirrel, Archie Sheppel, Arnoval és a The Art Ensemble of Chicago együttessel.
Egy tanár lányaként született. Gyermekkorát egy kis faluban töltötte Bretagne-ban. Tizenhét évesen Párizsba költözött, hogy színésznő legyen. Hamarosan ismert lett a párizsi színházi világban Eugène Ionesco Kahler Singer című darabjában.
Ugyanakkor énekesként kezdett dolgozni. Saját dalaival szerepelt ismert sanzonénekesek segítségével (Barbara és Georges Brassens). Közben színdarabot írt Jacques Higelinnel és Rufusszal és eljátszotta a sikeresnek bizonyult darabot,[4] amely két évadot ért meg Párizsban.
1965-ben és 1968-ban kiadott Jacques Higelinnel két albumot Boris Vian sanzonjaival. 1969-ben kezdődött mindmáig tartó együttműködése Areski Belkacem zenésszel. Areski Belkacemmel és Higelinnel előadta a Niok című zenés színházi revüt a Petit Théâtre du Lucernaire-ben.
A következő – saját verseire és lírai prózáira épülő − revü darabjai kerültek be a Comme à la radio című albumba, ami sanzon és dzsessz közötti hídnak tekinthető. Az ezen a lemezen található „Lettre à monsieur le chef de gare de La Tour de Carol” című sanzon sláger lett.
A következő években Areskivel kísérletezett különböző zenei formákkal, sanzonnal, dzsesszzel és afrikai zenével, továbbá színházi és dalszövegekkel.
A nyolcvanas években elsősorban elsősorban a színház foglalkoztatta, valamint regényeket és novellákat publikált. Mindamellett zenészek fiatalabb generációja is megismerte munkásságát, és kapcsolatba került a zenei újhullámmal, és 1995-ben megjelent a Genre Humain című albuma. 1996-ban megkapta a Grands du Disque de la Chanson Française és Grand Prix National de la Chanson díjakat.
Fontaine az angolszász országokban is ismertté vált, olyan jelentős alternatív zenekaroknak köszönhetően, mint például a Sonic Youth, akiknek az albumáról átvett két dalt (2001), az aranylemez is lett, és a másikkal együtt (Rue Saint Louis en l'île, 2004) kereskedelmi sikert hozott. Ezt követően számos sikeres koncerten és turnén vett részt. 2006 októberében tagja volt annak az együttesnek, amelyben szerepelt Jarvis Cocker, Badly Drawn Boy és mások, akik Serge Gainsbourg „Histoire de Melody Nelson” című albumának színházi változatát vitték színpadra Londonban.
Brigitte Fontaine az IMDb-n
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
