Borbély István (irodalomtörténész)

Borbély István (Torockó, 1886. november 23. – Kolozsvár, 1932. március 20.) magyar irodalomtörténész, unitárius egyháztörténeti és magyar irodalomtörténeti kérdésekkel foglalkozott.

Ez a szócikk egy magyar irodalomtörténészről szól. Hasonló címmel lásd még: Borbély István (polgármester).

Borbély István
Született	1886. november 23. Torockó, Magyarország
Elhunyt	1932. március 20. (45 évesen) Kolozsvár, Románia
Állampolgársága	magyar román
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	irodalomtörténész
Sablon Wikidata Segítség

Életútja

Vasbányász családból származott, elemi iskolát Marosújváron, középiskolai tanulmányokat Budapesten, Nagyenyeden és a kolozsvári Református Kollégiumban végzett 1900-ban,^[1] majd a kolozsvári tudományegyetemen tett doktori szigorlatot (1909) magyar irodalomtörténetből, s tanári oklevelet szerzett magyar- és német nyelvből és irodalomból. 1905-től a kolozsvári unitárius kollégiumban tanított. Az I. világháborúban frontszolgálatot teljesített, 1919 januárjában foglalta el ismét állását. 1925-től 1928-ig a kollégium igazgatója, majd a kolozsvári unitárius teológia rendes tanára.

Sokoldalú irodalomszervezői és tudományos munkásságot fejtett ki az 1920-as években, egyfajta pozitivista irodalomszemlélet képviselője volt. Viszont magyar irodalomtörténetének bevezetésében Taine elméletére hivatkozva hangsúlyozta a társadalomtudományi szempontok figyelembevételét az irodalmi jelenségek vizsgálatakor, a magyar irodalom periodizálásában szellemtörténeti kategóriákat vett alapul; a reformáció és ellenreformáció után a nemzeti szellem pihenése, diadalra jutása és fénykora jelenti számára az irodalomtörténet határköveit, míg a 20. századot már a nemzetközi áramlatok felülkerekedésével jellemzi. A materializmus jogosultságát csupán a természettudományok területén ismeri el, a szocializmus térhódításában a konzervatív nemzeti alap veszélyeztetését látta.

Tevékeny munkásságot fejtett ki az Erdélyi Irodalmi Társaságban, amelyben egy évtizeden át (1920-29) főtitkári teendőket látott el; s tagja a Kemény Zsigmond Társaságnak. Mint irodalomszervező szerkesztette a Keresztény Magvetőt (1919–28), az Unitárius Közlönyt (1919–21), az Irodalmi Kis Könyvtárt (1926), az Unitárius Irodalmi Társaság kiadásában megjelenő Unitárius Könyvtárt és az Unitárius Irodalmi Társaság Szakkönyvtárát (1928-ig).^[2] Közben Kovács Kálmánnal megalapította és két évig vezette az Erdélyi Irodalmi Szemlét (1924-25). Mellette megindította a Tudományos Értekezések című füzetes vállalkozást (1924). Cikkeit és tanulmányait közölte a budapesti Egyetemes Philologiai Közlöny, az Irodalomtörténet, az Irodalomtörténeti Közlemények, a Magyar Nyelvőr és a Századok, Romániában a Napkelet, a Pásztortűz, az Ifjú Erdély s a kolozsvári napisajtó.

Munkái (válogatás)

• Heltai Gáspár (Budapest, 1907)
• Dávid Ferenc és kora. (Kolozsvár, 1910)
• Toroczkó története 1848-49-ben (Kolozsvár, 1920)
• Bevezetés a modern szépirodalom tanulmányozásába (Kolozsvár, 1920)
• Petőfi költészetének korszakai (Kolozsvár, 1921)
• Erdélyi magyar szépprózaírók és költők. I. Sebesi Samu. II. Kovács Dezső. (Kolozsvár, 1921)
• A magyar irodalom története I-II. (Kolozsvár, 1924-25)
• Jókai emlékezete (Unitárius Könyvtár 1. Kolozsvár, 1925)
• Molière (Kolozsvár, 1926)
• A régi Torockó (Kolozsvár, 1927)
• Az Erdélyi Irodalmi Társaság alapszabálya, ügyrendje és tagjainak névsora (Kolozsvár, 1929)
• Kant erkölcstana (litografált teológiai jegyzet, Kolozsvár, 1931-32)

Irodalom

• György Lajos: Dr. Borbély István életrajza és irodalmi munkássága. Erdélyi Múzeum, 1932/4-6.