Apja, Boccaccio di Cellino mint az egyik firenzei bankház utazó ügynöke Párizsban ismerkedett meg egy vagyontalan francia özveggyel, akinek tőle született a későbbi író – törvénytelen gyermekként – Certaldóban.
Apjánál nevelkedett Firenzében, féltestvéreivel együtt. (Apja egy másik nőt vett feleségül, nem az ő anyját.) Boccaccio Nápolyban tanult, s közben egy gazdag kereskedő feleségének lett ifjú szeretője, de Fiammetta – így nevezte kedvesét írásaiban – hamarosan kiadta az útját. Autodidakta módon képezte magát: megtanult latinul, görögül, megismerte az antik szerzőket.
Apja halála (1349) után visszatért Firenzébe. 1348 és 1353 között írta legfontosabb, az utókor csodálatát kiváltó művét, a Dekameront. Jó barátja volt a nála alig idősebb Petrarcának: levelezésük bensőséges viszonyra utal. Élete utolsó húsz évét humanista tanulmányainak szentelte. Tudós munkáit latinul írta, s ezekre volt a legbüszkébb, de írt még 16 allegorikus eklogát, két moralizáló életrajzgyűjteményt, s egy nagyméretű mitológiai magyarázatgyűjteményt.
Szegényen, anyagi gondok közt élt Certaldóban és Firenzében. Jellemző, hogy Petrarca 50 aranyat hagyott Boccaccióra végrendeletében azzal a megkötéssel, hogy bundát vegyen rajta. Nem sokkal élte túl nagy barátját; Certaldóban halt meg ősei házában, 1375. december 21-én.
Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!
Andrea del Castagno: Giovanni Boccaccio, freskórészlet az Uffizi képtárban (1450)
Fő műve a Dekameron(Decameron) (1348–1353): Irodalomtörténeti jelentősége, hogy általa vált önálló irodalmi műfajjá a novella.
További művei
Amorosa visione (1342)
Buccolicum carmen (1367–69)
Caccia di Diana (1334–37)
Comedia delle ninfe fiorentine (Amato, 1341–42)
Corbaccio (1365 körül, a dátum vitatott)
De mulieribus claris (1361)
Elegia di Madonna Fiammetta (1343-44)
Esposizioni sopra la Comedia di Dante (1373–74)
Egy szerelem megpróbáltatásai (Filocolo) (1336–39)
Trattatello in laude di Dante azaz Dante dicsérete. Giovanni Villani Firenzei krónikájának Dante-rubrikája és a Boccaccio-féle Vita intera néhány fejezete; ford. bev., jegyz. Kaposy József; Kner, Gyoma, 1921 (Monumenta literarum) – hasonmásban: Magvető, 1982
Corbaccio vagy A szerelem labirintusa; ford. Komor Zoltán, Komor András; Világirodalom, Budapest, 1922 (Boccaccio válogatott munkái)
Dekameron, melyben hét bájos firenzei hölgy és három ifjú száz tarka mesét kötött a szerelem hervadhatatlan örökifjan virágzó csokrába; ford. Forró Pál, Szini Gyula; Nova, Budapest, 1926 (Szerelmes századok)
Dekameron, 1-3.; ford. R. Vay József [Révay József], versford. Radó Antal; Könyvkedvelők, Budapest, 1931
Boccaccio legszebb novellái; ford. R. Vay József [Révay József]; Az Est Lapok, Budapest, 1935 (Pesti Napló könyvek)
Harmónia és életöröm. Válogatás Petrarca, Boccaccio és Chaucer műveiből; Interpopulart, Szentendre, 1993 (Populart füzetek)
A magyar decimeron. Mesélő sorok. Boccaccio Dekameronjának morzsái; összelopkodta Sinkó Gy. Imre, a rajzokat kapirgálta M. Kakuk Itti; B&T, Szeged, 1998 (Tisza hangja)
Dante, Petrarca, Boccaccio. A korareneszánsz irodalma. Általános és középiskolások számára; összeáll. Hamar Péter; Tóth Könyvkereskedés, Debrecen, 1998 (A világirodalom nagyjai)
Dekameron; ford. Szalkai Szőke Annamária; Librotrade, Budapest, 2001
