Bettino Ricasoli

Bettino Ricasoli [ejtsd: rikazoli] (Firenze, 1809. március 9. – Brolio, 1880. október 23.) báró, olasz államférfi.

Bettino Ricasoli
Született	1809. március 9.[1][2] Firenze
Elhunyt	1880. október 23. (71 évesen)[1][2] Castello di Brolio
Állampolgársága	olasz (1861. március 17. – 1880. október 23.) olasz (1861–1880) Toszkánai Nagyhercegség (1809–1859)
Foglalkozása	politikus diplomata újságíró francia miniszterelnök
Tisztsége	Gonfalonier of Florence President of the Council of Ministers member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Sardinia (1860. április 2. – 1860. december 17.) member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Italy (1861. február 18. – 1865. szeptember 7.) Prime Minister of the Kingdom of Italy (1861. június 12. – 1862. március 3.) minister of Foreign Affairs of the Kingdom of Italy (1861. június 12. – 1862. március 3.) minister of War of the Kingdom of Italy (1861. június 12. – 1861. szeptember 5.) minister of Interior of the Kingdom of Italy (1861. szeptember 1. – 1862. március 3.) member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Italy (1865. november 18. – 1867. február 13.) Prime Minister of the Kingdom of Italy (1866. június 20. – 1867. április 10.) minister of Interior of the Kingdom of Italy (1866. június 20. – 1867. október 27.) minister of Foreign Affairs of the Kingdom of Italy (1866. június 20. – 1866. június 29.) minister of Justice of the Kingdom of Italy (1867. február 17. – 1867. március 24.) member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Italy (1867. március 22. – 1870. november 2.) member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Italy (1870. december 5. – 1874. szeptember 20.) member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Italy (1874. november 23. – 1876. október 3.) member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Italy (1876. november 20. – 1880. május 2.) member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Italy (1880. május 26. – 1882. október 2.)
Iskolái	Convitto Nazionale Cicognini
Sírhelye	Castello di Brolio
Bettino Ricasoli aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Bettino Ricasoli témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életútja

Régi toszkánai család sarja, Firenze és Pisában nevelkedett, később azonban Brolio várában (Siena mellett) a gazdaságnak szentelte magát. Csak 1847-ben lépett nyilvánosságra, amikor a toszkánai nagyherceg elé egy reformtervezettel járult és Firenze polgármestere lett. Az 1859 április forradalomban mint egyike a legelsőknek a nagyherceg ellen lépett föl, májusban belügyminiszter lett, augusztus 1-jén pedig Toszkána diktátora, mely állásában aztán Olaszország egyesítését nagyban támogatta. Toszkána annektálása után 1860. március 26-án Viktor Emánuel kinevezte őt Toszkána főkormányzójává, április 6-án pedig a belügyminisztérium igazgatójává és Cavour halála után (1861 június) olasz miniszterelnökké tette. Helyét azonban 1862 márciusában Rattazzinak kellett átengednie és csak 1866-ban, az osztrák háború kitörése előtt lépett ismét a kormány élére. Minden kísérletnek, amely a porosz szövetség felbontására irányult, hevesen ellene szegült és erélyesen sürgette a háború megkezdését. Ennek befejezése után Ricasoli fő feladatául az állam decentralizációját iparkodott keresztülvinni; amellett a pénzügyet javította és az állam és egyház teljes különválását sürgette. 1867-ben feloszlatta a parlamentet, anélkül azonban, hogy sikerült volna neki a kabinetet célszerűen kiegészítenie és állását megszilárdítani. Így azután 1867 áprilisában kénytelen volt újból visszalépni. Ezentúl csak szórványosan szerepelt a közéletben.

Jegyzetek

1. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
2. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)

Források

• Bokor József (szerk.). Ricasoli, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X

• Olaszország-portál
• Politikaportál