német kancellár From Wikipedia, the free encyclopedia
Bernhard Heinrich Karl Martin von Bülow (Klein Flottbeck [ma Hamburg része], Holstein, 1849 május 3. – Róma, 1929 október 28.) német gróf, később herceg, diplomata és államférfi. Németország kancellárja 1900–1909.
Bernhard von Bülow | |
A Német Birodalom 4. kancellárja | |
Hivatali idő 1900. október 26 – 1909. július 13. | |
Uralkodó | II. Vilmos |
Előd | Chlodwig zu Hohenlohe-Schillingsfürst |
Utód | Theobald von Bethmann-Hollweg |
A Porosz Királyság miniszterelnöke | |
Hivatali idő 1900. október 26. – 1909. július 13. | |
Uralkodó | II. Vilmos |
Előd | Chlodwig zu Hohenlohe-Schillingsfürst |
Utód | Theobald von Bethmann-Hollweg |
Katonai pályafutása | |
Csatái | porosz–francia háború |
Született | 1849. május 3.[1][2][3][4][5] Klein Flottbek |
Elhunyt | 1929. október 28. (80 évesen)[1][2][3][4][5] Róma[6] |
Sírhely | Nienstedten Cemetery |
Szülei | Luise Victorine Rücker Bernhard Ernst von Bülow |
Házastársa | Maria Beccadelli di Bologna |
Foglalkozás | |
Iskolái |
|
Halál oka | betegség |
Vallás | protestantizmus |
Díjak |
|
Bernhard von Bülow aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Bernhard von Bülow témájú médiaállományokat. |
Bernhard von Bülow, a híres német államférfi Bernhard Ernst von Bülow fia, mint önkéntes vett részt a porosz–francia háborúban. A háború után kezdődött el a diplomata karrierje, mint követségi titkár Párizsban, Szent Péterváron és Bukarestben. 1893-ban Németország olaszországi nagykövetévé nevezték ki, majd 1897-ben Chlodwig zu Hohenlohe-Schillingsfürst kancellár, külügyminiszterévé nevezte ki.
Bülow legnagyobb érdeme mint külügyminiszter, a német gyarmati politika ügyes kezelése volt. Ebben az időben Németország egy terjeszkedő fázisban volt, amit elég későn kezdtek el a kései egyesülés miatt. Ennek ellenére, 1899-ben Bülownak sikerült diplomáciai tárgyalásokkal a Karolina-szigetekre kiterjeszteni a német gyarmati uralmat. Elismerésképpen ezért megkapta a grófi címet.
Hohenlohe-Schillingsfürst lemondása után, 1900-ban, II. Vilmos császár von Bülowot nevezte ki kancellárnak. A kancellári hivatalát 9 évig megtartotta és a korábbi diplomata hátterének köszönhetően, nagyon ügyes politikusnak bizonyult. Nehéz körülmények között is sikerült megőrizze a konzervatívokból és liberálisokból álló kormánykoalíciót, kiváló tárgyaló és kompromisszumkészsége segítségével. A kancellárságát különösen az ügyes külpolitikája jellemezte valamint elkötelezettsége a német gyarmati politika mellett, amit még külügyminiszteri korából hozott magával. Például ő volt a mozgató erő Németország kínai (csiaocsoui), gyarmatosítása mögött.
1905-ben hercegi címet kapott főként külpolitikai eredményeiért. 1909 nyarán a von Bülow kormánynak nem sikerült a költségvetési tervet a elfogadtatni a parlamentben, és lemondásra kényszerült. A kancellári posztot 1909. július 14-én hagyta el.
1914–1915 között Von Bülow ismét nagykövet Rómában azzal a kifejezett feladattal, hogy rábeszélje Olaszországot a központi hatalmakhoz való csatlakozásra. Ez nem sikerült neki, és Olaszország 1915 áprilisában az antant oldalán lépett be a háborúba. Von Bülow úgy ítélte meg a megbízatását, mint „reménytelen feladatot”. Amikor utódja, Theobald von Bethmann-Hollweg 1917 júliusában lemondásra kényszerült, sokan abban reménykedtek, hogy ismét von Bülow lesz a kancellár, de II. Vilmos a gyengének tartott Georg Michaelist nevezte ki kancellárnak.
A háború után kiadta memoárjait, négy vastag kötetben. A kötet csodálatos alkotás volt, sok érdekes képpel és iratok másolatával, de forrásértéke erősen megkérdőjelezhető.
Bernhard von Bülow herceg 1929. október 28-án hunyt el, egy nappal a nagy tőzsdekrach („fekete csütörtök”) előtt, amely a nagy gazdasági világválság kezdetét jelentette.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.