Beniczky Emil

Benicei és micsinyei Beniczky Emil (Alsómicsinye, 1838.^[1] december 2. – Törtel, 1864. november 30.) újságíró, költő, író, fordító, jogász.

Beniczky Emil
Beniczky Emil, Marastoni József rajza
Élete
Született	1838. december 2. Alsómicsinye
Elhunyt	1864. november 30. (25 évesen) Törtel
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	vers

Élete

Édesapja Beniczky Attila (1809–1867), édesanyja született Prónay Zsuzsanna (1811–1883) volt. Testvérei Beniczky Emma férjezett Sivó Miklósné és Beniczky Antal voltak.^[2][3][4]

Kilencéves korában szüleivel Heves megye Réde falujába költözött. 1850-ben Gyöngyösre ment tanulni s ott tudományosan művelt nagybátyja Prónay Károly házánál lakott négy évig, majd az 5. és 6. gimnáziumi osztályt Egerben végezte és itt írta első megjelent verseit. 1856-ban a budai főreáliskola növendéke lett szülei akarata szerint, azonban nagybátyja Beniczky Ágoston császári és királyi tanácsos ösztönzésére azon év végén a papi pályára lépett és a nagyszombati papnevelőben tanult, amit azonban szívbajai miatt volt kénytelen abbahagyni. Visszatért szüleihez, ahol ismét az írás fele fordult, majd kitűnő eredménnyel fejezve be papi tanulmányait a bécsi Pázmáneumba került. Mégis 1858-ban inkább Pesten lett joghallgató, egyszersmind egy magán intézetben tanított, szabadidejében pedig írt, fordított és színjátékokban szerepelt. Mulatságok, bálok lelkes rendezője, táncosa volt.

A Nemzeti kör választmányi tagja és könyvtárnoka volt.^[5]

1859-től a Nép újsága szerkesztőségének tagja volt. A Pesti Hölgydivatlapnak volt 1860–61-ben segédszerkesztője, majd lapvezetője;^[6] 1862-ben a Magyarország és 1863-ban a Független politikai napilapoknak külföldi rovatvezetője volt.

1863. október 31-én jegyezte el,^[7] majd 1864. február 8-án vezette oltárhoz Frombach Berta úrhölgyet,^[8] akivel Törtelre költözött. Első, de egyben utolsó regényét még befejezte, de annak kiadása már szüleire maradt. Családja gyászjelentése szerint 1864. november 30-án agyszélhűdés végzett vele^[2] (azonban egyes helyeken december 1-e és májlob jelent meg). Temetése december 3-án volt.

Művei

• Nefelejtsek a honvéd-életből rajzfüzet Pest, 1861.
• Életképek beszélygyűjtemény, Lauffer és Stolp bizományában, kiadta Bartalics Imre. 1862. (A 257 lapra ter­jedő kötet Karácsonyi Istvánnak ajánlotta, tartalma: „Az első regény.“ „Az igazán szerető szívek.“ „Futó csillagok.“ „Csak az Isten tudja.“)^[9]
• Tündérfi Kálmán ur kalandjai regény; Rohn és Grund nyomt., 1865. (Vadnai Károly írt hozzá életrajzot. Itt megjelent arcképét Marastoni József rajzolta kőre)

Fordításai:

• Dumas Sándor: Egy szerelmi Kaland 1861. Lauffer és Stolp bizománya.^[10]
• Pulszky Ferencz A magyar Jacobinusok. Történelmi regény, 1861. Két kötet. (2. kiadás: 1872.)

1860-ban Urváry Lajos jogásztársával szerkesztette és kiadta A magyar ifjúság évkönyve első kötetét, ami bevételét a leendő magyar írói segélyegyletre ajánlották fel.^[11]

Verseket és beszélyeket (elbeszéléseket) írt a következő lapokba: Szegedi Hiradó (1859.), Népujság (1859–60.), Családi Kör (1860–62.), Divatcsarnok (1860. 1863.), Hölgyfutár (1860–61. 1863.), Napkelet (1860.), Nefelejts (1863.), Koszorú (1864.) és a Fővárosi Lapok közölte hátrahagyott beszélyét (1865.); irt még a Tavasz c. szépirodalmi zsebkönyvbe (1861.) és a Császárfürdői Albumba (1863.); Emich Gusztáv Nagy Képes Naptára (1862, amiben Damjanics, Kiss Ernő és Leiningen életéből közölt rajzokat jelent meg „A munkácsi várban“ írása^[12])