angol színész (1927–2002) From Wikipedia, the free encyclopedia
John Barry Foster (Beeston, Nottinghamshire, Egyesült Királyság, 1927. augusztus 21.[5][6] – Guildford, Surrey, 2002 február 11.) angol színész. Híres filmszerepe volt Bob Rusk, a „nyakkendős gyilkos” alakítása Alfred Hitchcock késői filmjében, a Tébolyban (1972).
| Barry Foster | |
.jpg) | |
| Van der Valk felügyelő szerepében 1972.ben, Amszterdamban | |
| Született | John Barry Foster 1927. augusztus 21.[1][2] Beeston |
| Elhunyt | 2002. február 11. (74 évesen)[3][1][2] Guildford[4] |
| Állampolgársága | brit |
| Nemzetisége | angol |
| Gyermekei | Joanna Foster |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Central School of Speech and Drama |
| Halál oka | szívinfarktus |
| Színészi pályafutása | |
| Aktív évek | 1954–2002 |
| Tevékenység | színész |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Barry Foster témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Nottinghamshire-ben született. Gyermekéveit a middlesex-i Hayesben töltötte, a Southall County Grammar School iskolába járt, majd vegyésztechnikusnak tanult, és a műanyagiparban, az EMI szerveskémiai kutatólaboratóriumában kezdett dolgozni asszisztensként.[7][8] 1948-ban katonai behívót kapott, és a Brit Királyi Légierőnél teljesített szolgálatot.[7]
Katonai szolgálata után beiratkozott a londoni Royal Central School of Speech and Drama színiakadémiára, évfolyamtársaihoz képest valamelyest túlkorosan. Itt ismerkedett meg a nála három évvel fiatalabb Harold Pinterrel, aki ebben az időben (tanulmányait megszakítva) ifjú színészként dolgozott. Későbbi pályája során Foster több Pinter-darabban is játszott.
Hivatásos színpadi színészként első szerepét 1952-ben az írországi Corkban kapta, Shakespeare: A velencei kalmárcímű drámájában Lorenzo szerepét játszotta. 1954-ben feltűnt a The Windmill Family című tévésorozatban. 1955-ben már londoni színházakban dolgozott, 1956-ban megkapta első mozifilmes szerepét Robert E. Sherwood rendező The Petrified Forest című bűnügyi filmdrámájában (Boze Hertzlinger szerepében).
Alapvetően színházakban dolgozott és egyre több tévésorozatban kapott jelentősebb vagy éppen főszerepeket, így Nagy-Britanniában Foster elsősorban színpadi és televíziós színészként lett ismert. A nemzetközi nézőközönség inkább nagy számú mozifilmes mellékszerepeiből ismerhette meg. Elegáns, jóvágású, határozott fellépésű férfiakat alakított, katonákat, bűnözőket, rendőrnyomozókat. Angliai csata című 1969-es háborús filmeposzban egy harcirepülő kötelék parancsnokát játszotta. Ír partizánt alakított David Lean rendező 1970-es Ryan lánya című filmdrámájában, mely az ír-angol konfliktusról szólt. Andrew V. McLaglen rendező 1978-as Vadlibák című háborús akciófilmjében zsoldoskatonát játszott, olyan sztárok mellett, mint Richard Burton, Roger Moore, Hardy Krüger és Richard Harris. 1974-ben a Fall of Eagles című történelmi filmsorozatban (rendező John Elliot), mely a nagy európai birodalmak 1918-as összeomlásáról szólt, Foster II. Vilmos német császárt formálta meg, mellette II. Miklós cárt Charles Kay, Ferenc József császárt Laurence Naismith, Lenint Patrick Stewart alakította).
Legismertebb filmszerepét, Bob Ruskot, a „londoni nyakkendős fojtogatót” azonban Alfred Hitchcock kései thriller-filmjében, az 1972-es Tébolyban játszotta.
A BBC 1972–1992 között sugározta a Van der Valk című bűnügyi tévésorozatot, amelyben Foster a címszereplőt, in der Foster Piet van der Valk amszterdami rendőrfelügyelőt alakította. A sorozatot külföldi adók is átvették, 1976-tól ment a NDK állami televíziójában és 1979-től a ZDF-ben is. Később átvette a lengyel és a szovjet állami tévé is. 1982-ben Foster játszott a Simon Langton által, Alec Guinness főszereplésével megrendezett angol kémfilm-tévésorozatban, a Smiley népében (Smiley’s People), amely John le Carré azonos című regényéből készült. (A regény magyarul Csapda címen jelent meg). Ugyanebben az évben mutatták be Alan Gibson amerikai rendező A Woman Called Golda című életrajzi filmjét, Golda Meir felemelkedéséről, a címszerepben Judy Davisszel és Ingrid Bergmannal (az ifjú és idős Meir). Ebben Foster egy, a cionistákhoz átállt brit katonatisztet, Orde Wingate őrnagyot alakította. Orde Wingate (1903–1944) őrnagy, később vezérőrnagy valós személy volt, karakterét Foster eljátszotta már korábban is, 1976-ban, a tábornok életét feldolgozó Orde Wingate című angol tévésorozat címszereplőjeként.
1987-ben szerepelt James Ivory rendező Maurice című melodrámájában, mely E. M. Forster önéletrajzi ihletésű meleg-drámáját dolgozza fel, James Whilby, Hugh Grant és Rupert Graves főszereplésével. A filmek mellett Foster a BBC-vel egy 13-részes hangjáték-sorozatot is felvett, Sherlock Holmes szerepében.
Utolsó filmes szerepét, egy orvost, a 2000-es Rancid Aluminium című bűnügyi tragikomédiában játszotta, Joseph Fiennes, Rhys Ifans és Steven Berkoff társaságában.
Tehetséges amatőr zongorajátékos volt, kedvelte a dzsessz-zenét.[7] 1955-ben Birkenheadben feleségül vette Judith C. Shergold énekes-színésznőt. Több, mint négy évtizeden át éltek együtt, Foster haláláig, 2002-ig. Három gyermekük született: két leányuk, Miranda és Joanna (*1964), akik színésznők lettek, és egy fiuk, Jason.[9]
Barry Foster 74 éves korában, 2002. február 8-án a londoni West Enden, színházi előadás közben lett rosszul. A guildfordi kórházba szállították, de február 11-én szívinfarktus következtében elhunyt. Halála után kollégái megalapították a Barry Foster-emlékdíjat (Barry Foster Memorial Award), amely a mozgássérült gyermekek színházba jutását segítő színházakat támogatja.[10]
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
