Balatonfüredi Pedagógus Konferencia

A Balatonfüredi Pedagógus Konferencia 1956. október 1–6. között, a Petőfi Kör első pedagógusvitáját követően mintegy 60 szakember részvételével megtartott tanácskozás, amelyet a pedagógiai kutatómunka országos tématervének megvitatására a Pedagógusok Szakszervezete hívott össze balatonfüredi üdülőjébe.

A jelentősége abban állt, hogy az ötvenes évek hazai neveléstudomány szakemberei kritika alá vették az elmúlt közel egy évtized káros pedagógiai gyakorlatát, ugyanakkor felvázolták a szocialista keretek közötti megújulás irányát.

Megnyitó ülés (október 1.)

A konferenciát Kónya Albert oktatásügyi miniszter nyitotta meg. Székely Endréné, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének munkatársa a konferencia céljáról és létrejöttének körülményeiről adott tájékoztatást. Az elnök Tettamanti Béla szegedi tanszékvezető egyetemi tanár, a Magyar Paedagogiai Társaság visszaállítását sürgette. Mérei Ferenc akadémiai kutató méltatva, hogy a tanácskozáson az oktatásügyi miniszter is jelen volt, ezért arról szólt, hogy

„…oktatásügyi kormányzatunk munkájában, az elmúlt hat esztendőben művelődéspolitikai koncepció szinte egyáltalán nem volt…

Az önálló magyar művelődéspolitika felszámolásában a dogmatizmus alapelve az a sztálini tétel volt, hogy a szocialista kultúra tartalmában szocialista, formájában nemzeti…

Ez a sztálini tétel ugyanis azt jelenti, hogy kultúránk használja ám a nemzeti nyelvet, a nemzeti stílust, képzőművészetünk a nemzeti díszítő motívumokat, s általában a külsőség mindenütt legyen nemzeti –, de a tartalom legyen szocialista!!

Mi lett ennek a következménye? A művelődés formája magyar ügy, de a tartalma nem az! A nevelés nyelve magyar, de a nevelés tartalmát a Kairov-könyv^[1] határozza meg. Ilyen körülmények között nem volt szükség magyar művelődéspolitikára, hiszen a Szovjetunió közoktatásügyi intézkedéseit, rendeleteit, éppen csak alkalmazni kellett a magyar viszonyokra. S ez az alkalmazás bizony gyakran nem is jelentett többet, mint a nemzeti nyelvet és a nemzeti díszítő elemeket.”^[2]

Nagy Sándor, a Pedagógiai Tudományos Intézet igazgatója tájékoztatott az országos kutatási tematikával kapcsolatos 1956. augusztus 31-i kommunista aktíváról, és jelentést adott az aktíva által kiküldött koordinációs bizottság munkájáról.^[3]

A megnyitó és a hozzászólások elhangzása után Ravasz Jánosnak, a Pedagógiai Tudományos Intézet tudományos munkatársának javaslatára a plénum elhatározta, hogy Prohászka Lajost, Vajda György Mihályt, Kiss Árpádot, Földes Évát, Várkonyi Dezsőt és Szemere Samut a tanácskozásra táviratilag meghívja.^[4]

Első plenáris ülés (október 2.)

az elnök a konferencia vezetősége nevében javaslatot tett a plenáris ülések tematikájáira és vitaevezőire:

1. a tudománypolitikai kérdései (Zibolen Endre);
2. a pedagógia alapvető problémái (Faragó László);
3. a pedagógiai kutatás módszere (Mérei Ferenc)

Az értekezlet a javaslatot elfogadta.

1. a tudománypolitikai kérdései (Zibolen Endre)

A magyarországi pedagógiai élet 1945 utáni fejlődésében

– az első szakasz, a „pedagógiai koalíció” 1945-től 1948-ig terjedt. Először 1947-ben jelentkezett sajátos problémaként a kommunista pedagógia, egyrészt Révai József A demokratikus nevelés szelleme című előadásában,^[5] másrészt Makarenko ekkoriban Új ember kovácsa címen megismert művében.^[6] A „Pedagógiai hősköltemény” távlatokat nyitott, azonnal követte azonban a „Válogatott pedagógiai tanulmányok” megjelentetése (1948), amely már bizonyos tekintetben a szerző munkásságának hanyatló korszakát tükrözte.^[7]

– a második szakaszban –, ami 1948-cal kezdődött és 1950-ig tartott – a pedagógia a napi politika szolgálatára kényszerült. Mindemellett ebben az időben eredmények is születtek a hazai pedagógiában, nem utolsósorban az Országos Neveléstudományi Intézetben. Később azonban megszűnt az Országos Neveléstudományi Intézet. Már 1949-ben megbénult az Magyar Paedagogiai Társaság tevékenysége és 1950-ben formailag is feloszlatták.

– a harmadik szakaszban a steril szovjet fordítások ideje 2-3 esztendeig tartott, és az 1950. március 29-i határozattal kezdődött.^[8] Ekkor még a erősebb, és kártékonyabb volt a közvetlen politikai beavatkozás. Ám az 1953-as fordulat, illetve a fordulat nyomán létrejött Pedagógiai Tudományos Intézet, sem jelentett érdemben új szakaszt. Az előadó véleménye szerint a változásra 1956-ban – a Pedagógiai Konferenciával is – kerülhet sor. A XX. kongresszus megnyitotta távlatokkal neveléstudományunk tudjon élni! Biztosítani kell a szakma tudományos önállóságát!

Második plenáris ülés (október 3.)

2. a pedagógia alapvető problémái (Faragó László)

a vitát bevezető előadó szerint, a pedagógia művelői bizonyos kérdésekkel szemben mélyreható vizsgálat nélkül egyszerűen az elvetés álláspontjára helyezkedtek. Újabb keletű szakirodalmi példákon szemléltette az ilyen eljárás következményeit. Kritikai megjegyzéseinek hitelét csak erősítette az a tudásbeli fölény, amelyről érvelése akaratlanul is tanúskodott.

3. a pedagógiai kutatás módszere (Mérei Ferenc)

a bevezető előadás abból indult ki, hogy az elmúlt időszakban (az 1950-es évek első felében) a pedagógiai kutatások arányai eltorzultak.

„A célrendszer és az eszközrendszer kutatásának aránya eltolódott a célrendszer javára. Kutatóink túlságos sokat foglalkoztak a nevelés céljával, már pedig meggyőződésem szerint a kutatásnak nem ez a fő területe. Legfontosabb dolgunk nem az, hogy a nevelés célját tudományosan meghatározzuk, nem is az, hogy a neveléstudomány alapfogalmait tisztázzuk. Főfeladatunk inkább az eszközrendszer meghatározása… Nem az a kutatás problémája, hogy szocialista embert, vagy kommunista embert akarunk nevelni… Tőlünk, a neveléstudomány munkásaitól azt kérdezik: hogyan, milyen eszközökkel lehet elérni… a célt… Ez a hogyan pedig az eszközrendszer kérdése. Egyik feladatunk tehát az, hogy célrendszer és eszközrendszer megbillent arányát helyreállítsuk és a kutatásokat fokozottan az eszközrendszer irányába toljuk.”^[9]

Nem titkolta, hogy legrokonszenvesebbnek a kísérleti iskolákat tartja: így pl. Freinet módszerét, és megemlítette még a budapesti Pedagógiai Főiskolát.

A konferencia vezetősége által kitűzött minden téma előadását követő vita igen gazdag és élénk volt. A 2. és 3. téma vitájába bekapcsolódtak a táviratilag meghívottak közül azok, akik elfogadták a meghívást.

Harmadik plenáris ülés (október 6.)

Délelőtt folytatódott a 2. és 3. téma együttes vitája.

Délután – Záróülés

Érdemi észrevétel nélkül fogadták el október 6-án az e célból kiküldött bizottság^[10] szövegtervezetét, a zárónyilatkozatot, mely a füredi platform címen vált ismertté, és viszonylag gyorsan, a Köznevelés október 15-i számában, teljes terjedelmében megjelent.

A konferencia munkanapjain (október 2., 3., 5.) délutánonként előre tervezett szakbizottsági (didaktika, neveléslélektan, neveléstörténet, neveléselmélet) ülések voltak. Két este (október 2., 5.) programon kívüli megbeszélés, vita ( új kollégiumi mozgalom; nevelőképzés) volt. Október 4-én egész-napos balatoni kirándulást szerveztek a konferencia résztvevőinek.^[11] Október 5-én délelőtt a táborvezetői rendezték a konferencián készített hangfelvételek szalagjait, jegyzőkönyvvázlatokat és egyéb írásos anyagokat; a konferencia résztvevői szabad egyéni, vagy csoportos (szakmai) beszélgetéseket folytattak.^[12]

Jegyzetek

1. Az Iván Andrejevics Kairov szerkesztette Pedagógia könyv 1948.-i orosz nyelvű kiadása található magyarországi könyvtárban. Az első magyar nyelvű fordítás 590 oldalon, segédkönyvként a felsőbb pedagógiai tanintézetek és egyetemek számára 1950-ben jelent meg. A követő években egymás után voltak olvashatók az átdolgozott és bővített kiadások. 1953-ban már a 6. javított kiadást egyetemi tankönyvként, a Tankönyvkiadónál jegyezte felelős szerkesztőként Ágoston György. – A Kairov szerkesztette Pedagógiát újabb fordításban (a fordítók közt volt Faragó László és Kövendi Dénes is) az 1960-as évek elején ismételten kiadta a Tankönyvkiadó 590 oldalon. Legutolsó, az új fordítás 3. kiadása, 1963-ban jelent meg. Ekkor már a Kairov-könyvet szabadabban használták a főiskolai és egyetemi oktatásban. Ezt váltotta fel az általános, de nem kötelező három kötetes tankönyvként – az 1962-től fokozatosan kiadásra kerülőn – az Ágoston György és Jausz Béla, illetve a Nagy Sándor által írt egyetemi pedagógiai tankönyvcsalád.
2. Balatonfüredi Pedagógus Konferencia: 1956. október 1-6.: rövidített jegyzőkönyv [szerk. Szarka József, Zibolen Endre, Faragó László] Budapest: Pedagógiai Tudományos Intézet, 1957. 24–25. p. – A digitalizált formában 9. p.
3. 1956 nyárán készült el egy ötéves országos kutatási tematika, amely az egyetemi és főiskolai pedagógiai tanszékek, valamint a Pedagógiai Tudományos Intézet és Központi Pedagógiai Továbbképző Intézet kutatási terveit tartalmazta. Ez a tematika a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének Tudományos és Köznevelési Osztálya által összehívott kommunista aktíva elé került, abból a célból, hogy a Tudományos és Köznevelési Osztály megismerje a neveléstudomány problémáit s úgy tudjon segítséget adni a kutatómunka anyagi, szervezeti és eszmei alapjainak megerősítéséhez. – Az aktíva – az anyag megvitatása után – egy héttagú bizottságot küldött ki abból a célból, hogy a tematikán, az aktíva által megadott szempontoknak megfelelően, tovább dolgozzék. E bizottság munkája nyomán került a Balatonfüredi Pedagógus Konferencia elé az országos kutatási tematika. Egyes, nagyrészt nyitott kérdések a Konferencia résztvevőinek közös (plenáris) üléseken történt megvitatását és állásfoglalását igényelték annak érdekében, hogy a tematikát végleges formában lehessen kidolgozni és a magyar neveléstudomány szükséges továbbfejlesztésének minden irányú feltételét biztosítani lehessen. A neveléstudomány-ágai szerint a tematikák konkrét vitájára – tervezett formában – a konferencianapok délutánjain került sor. – Balatonfüredi Pedagógus Konferencia: 1956. október 1–6. – rövidített jegyzőkönyv... – Pedagógiai Tudományos Intézet, Budapest, 1957. 45–64. (digitalizált 16–23.) p.
4. A tanácskozáson csak Kiss Árpád és Vajda György Mihály vett részt, hozzászólásukkal is segítették a Konferencia munkáját. Sem Prohászka Lajos, sem Földes Éva, sem Várkonyi Dezső, sem Szemere Samu nem ment el Füredre.
5. Révai József „A demokratikus nevelés szelleme” című beszédét, 1947 decemberében mondta el. – Megjelent még az évben a Szikra kiadásában 23 oldalon, majd 1949-ben az Élni tudunk a szabadsággal: válogatott cikkek és beszédek (1945-1949) gyűjteményes kötetében.
6. 1945 után Az új ember kovácsa (Pedagógiai hősköltemény) az első szovjet pedagógiai mű, ami (1946-ban, vagy 1947-ben) megjelent Magyarországon. A világon az egyik leismertebb orosz pedagógiai regényt magyar nyelvű megjelenése előtt – más nyelveken – olvasták az ország „vezető” neveléstudományi szakemberei. Legutóbb 1985-ben jelent meg magyarul, mindig az első kiadás fordítója Lányi Sarolta munkájaként. Az ország szak-, és nagyobb közkönyvtáraiban megtalálható, amiből (és folytatásaiból) szovjet-film is készült. Látható volt moziainkban. A cím kivételével – Pedagógiai hősköltemény (Az új ember kovácsa) – a regény szövegében nem volt jelentősebb változtatás. A tartalom értelmezése, a pedagógiai helyzetek magyarázatának változása mutatják a mű magyarországi történetét. Különösen fontos, hogy a magyarázatokhoz kapcsolhatóan az egyéb Makarenko-művekben található helyzetleírások kommentálásaiból, s gondolatokból építkező úgynevezett Makarenkói-pedagógia mikor és hogyan értelmeződött. Mikor és hogyan befolyásolták, követésre késztették, vagy kényszerítették azzal a magyarországi (intézményes) nevelés, közoktatás gyakorlatát? Önmagában a Pedagógiai hősköltemény helyzeteire, a nevelői cselekvésekre, illetve a pedagógiai eredményességére vonatkozóan hasonlóságokat – különbségekkel! – lehet megállapítani más európai-amerikai pedagógiai regényekben, helyzetleírásokban.
7. A Válogatott pedagógiai tanulmányok 1948-as 1 kötetes kiadását Szőllősy Klára fordította és Várkonyi Hildebrad Dezső írta az előszót. – Makarenko pedagógiaelméleti műveit 7 kötetben 1955–1956-ban adták ki Székely Endréné, majd 1965-ben 2 kötetben neveléselméleti műveit Pataki Ferenc szerkesztésében.
8. Az MDP Központi Vezetőségének határozata a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkájával kapcsolatos kérdésekről. 1950. március 29. – In: A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének, Politikai Bizottságának és Szervezőbizottságának fontosabb határozatai – Szikra, Budapest, 1951. 175–181. p; Dokumentumok a magyar oktatáspolitika történetéből, 1945–1972. – Összeállította Kardos József és Kornidesz Mihály. – Tankönyvkiadó, Budapest. 1990. I. kötet 377–380. p.
9. Balatonfüredi Pedagógus Konferencia: 1956. október 1-6.: rövidített jegyzőkönyv [szerk. Szarka József, Zibolen Endre, Faragó László] Budapest: Pedagógiai Tudományos Intézet, 1957. 209–210. p. – A digitalizált formában 75. p.
10. Délelőtt, a második plenáris ülési témák vitáinak folytatása előtt Mezei Gyula a kongresszus vezetősége nevében javasolta, hogy a kongresszus nyilatkozatának megfogalmazására küldjenek ki egy bizottságot. A bizottság tagjaiul Tettamanti Bélát, Mérei Ferencet, Nagy Sándort, Faragó Lászlót és Zibolen Endrét javasolta. A Kongresszus résztvevői a javaslatot egyhangúlag elfogadták. – Balatonfüredi Pedagógus Konferencia: 1956. október 1-6.: rövidített jegyzőkönyv… 272. (digitalizált 97.) oldal.
11. Zibolen Endre szóbeli közlése: Badacsonyi hajókirándulás volt.
12. Zibolen Endre szóbeli közlése: A konferencián készített hangfelvételeket (magnószalagokat) és egyéb írásos anyagokat Budapestre, Zibolen Endre lakásába vitték, és onnan a szükséges darabokat naponta oda-visszahordták a Pedagógiai Tudományos Intézetbe, ahol a megjelentetésre kerülő jegyzőkönyvi szöveget – a jegyzőkönyvhöz csatolt, 436. (digitalizálva 162.) oldalon Szerkesztői megjegyzésnek megfelelő módon – folyamatosan, sokszorosításra alkalmas formába készítették el. A konferencia anyagai a megjelentetett jegyzőszöveg elkészülte után egy ideig, továbbra is Zibolen Endre lakásán voltak. 1957 tavaszán, rendőri házkutatástól tartva, a magnótekercseket és egyéb írásos anyagokat Hajdú János lakására vitték, remélve azt, hogy ott nem keresi a rendőrség. Zibolen Endre lakásán nem sokkal a dokumentumok elkerülése után rendőri házkutatás volt.

Források

• Pedagógiai lexikon – főszerkesztők: Báthory Zoltán, Falus Iván – Keraban Kiadó, Budapest, 1997. I. kötet 138–139. p. – (Zibolen Endre) – ISBN 963-8146-45 1
• Balatonfüredi Pedagógus Konferencia: 1956. október 1–6. – rövidített jegyzőkönyv – szerkesztették: Szarka József, Zibolen Endre, Faragó László – Pedagógiai Tudományos Intézet, Budapest, 1957. 440 p. – Hozzáférés: 2016. október 29.
• Faragó László: A „füredi platform” – Irodalmi újság, 1956. október 13. – Hozzáférés: 2016. november 1.
• Zibolen Endre: Bevezetés a Petőfi Kör pedagógus vita jegyzőkönyvei elé – 5–13. p. – Hozzáférés: 2016. 2016. november 1.
• A Petőfi Kör vitái: Hiteles jegyzőkönyvek alapján – Pedagógusvita – szerkesztő, összeállító: Hegedűs B. András, Rainer M. János – Múzsák Közművelődési Kiadó; 1956-os Intézet, Budapest, 1992. 184 p. – ISBN 963-564-491-4 – Hozzáférés: 2016. november 1.

Irodalom

• Ágoston György: Küzdjük le az ellenséges, revizionista nézeteket – Pedagógiai Szemle, 1958. 1. szám 5–15. p.
• Bajor Iván: Az Országos Köznevelési tanács visszaállítását szorgalmazó ’56­os javaslat – Educatio, 2006. 3. szám 492–510. p. – Hozzáférés: 2016. november 1.
• Bence Gyula: Néhány megjegyzés a balatonfüredi pedagógus-konferencián elhangzottakhoz – Pedagógiai Szemle, 1958. 2. szám 99–113. p.
• Bizó Gyula: Képek a balatonfüredi neveléstudományi táborról – Köznevelés, 1956. október 15. 468–469. p.
• Dogmatizmus és revizionizmus – Köznevelés, 1958. 1. szám 20. p.
• Faragó László: Amiben Füreden megegyeztünk.... – Pedagógiai Szemle, 1958. 3. szám 212–218. p.
• Géczi János: A pedagógiai szaksajtó 1956 – In: Géczi János: Sajtó, kép, neveléstörténet –Tanulmányok – Iskolakultúra, Veszprém–Budapest, 2010. 54–77. p. – ISBN 978-963-693-224-4 – Hozzáférés: 2016. november 1.
• Géczi János: Az 1956-os Balatonfüredi Pedagógus-konferencia elő- és utóélete a pedagógiai sajtóban Archiválva 2016. augusztus 31-i dátummal a Wayback Machine-ben – Magyar Pedagógia, 2005. 3. szám, 241–261. p. Hozzáférés: 2016. november 1.
• Hegedűs András: A balatonfüredi program 60000 pedagógus programja legyen – Köznevelés, 1957. 3. szám 74. p.
• Jóború Magda: Az oktatásügy időszerű kérdései – Köznevelés, 1957. 1. szám 1–5. p.
• Kronstein Gábor György: Pedagógus-gondolatok Balatonfüredről – Pedagógiai Szemle, 1958. 2. szám 114–118. p.
• Lukács Sándor: Teljes szívvel és lélekkel szolgáljuk a magyar népet – Köznevelés, 1957. 1. szám 6–7. p.
• Nagy Sándor: Még egyszer a balatonfüredi pedagógiai konferenciáról – Pedagógiai Szemle, 1958. 5. szám 407–415. p.
• Pálffy Zoltán: Néhány megjegyzés Faragó László: „Amiben Füreden megegyeztünk...” című cikkéhez – Pedagógiai Szemle, 1958. 5. szám 416–417. p.
• Szabolcs Éva: Az 1956-os balatonfüredi pedagóguskonferencia – In: Pedagógia és politika a XX. század második felében Magyarországon – szerkesztő: Szabolcs Éva – Eötvös József Könyvkiadó, Budapest, 2006. 165–177. p.
• Szarka József: Vitánk a revizionista nézetekkel – Köznevelés, 1958. 12. szám 269–270. p.
• Zibolen Endre: Balatonfüredről – feladatainkról – Pedagógiai Szemle, 1958. 4. szám 310–320. p.
• Zibolen Endre: Füred tanulsága –Köznevelés, 1957. 1. szám 13–14. p.
• Zibolen Endre: Mérei Ferenc a balatonfüredi pedagóguskonferencián – In: Mérei Ferenc emlékkönyv – szerkesztők: Bagdy Emőke, Forgács Péter és Pál Mária – Magyar Pszichológiai Társaság Animula Egyesület, Budapest. 1989. 85–88. p.