Bórax

A bórax (más néven nátrium-tetraborát vagy E285; régi neve: póris) a bórsav nátriummal alkotott sója. Nem tévesztendő össze a bórsóval. Általában puha, színtelen kristályokból álló, fehér por formájában fordul elő. Felhasználási területe igen sokrétű. Alkalmazzák többek között tisztítószerként, zománcként, kozmetikumokban, valamint élelmiszerekben adalékanyagként, biokémiában pufferoldatként, tűzoltó-anyagként, üvegszálakban, fémek tisztításánál, rovar- és gombaölőszerként, valamint egyéb vegyületek alapanyagaként. A bórax név alatt elsősorban a nátrium-tetraborát dekahidrátot értik,^[1] de emellett használják a többi hidrát és anhidrát változatra is.

Bórax
nátrium-tetraborát
IUPAC-név	nátrium-tetraborát dekahidrát
Más nevek	bórax dekahidrát, nátrium-borát dekahidrát, dinátrium-tetraborát dekahidrát
Kémiai azonosítók
CAS-szám	1303-96-4
PubChem	10219853
ChemSpider	8395345
DrugBank	DB14505
RTECS szám	VZ2275000
ATC kód	S01AX07
Gyógyszer szabadnév	sodium borate
InChIKey	UQGFMSUEHSUPRD-UHFFFAOYSA-N
UNII	8191EN8ZMD
ChEMBL	CHEMBL1076681
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet	Na2B4O7·10H2O vagy Na2[B4O5(OH)4]·8H2O
Moláris tömeg	381,37 g/mol (dekahidrát) 201,22 g/mol (anhidrát) 273,281 g/mol (tetrahidrát) 291,296 g/mol (pentahidrát)
Megjelenés	fehér, szilárd
Sűrűség	1,73 g/cm³ (dekahidrát)[1] 2,4 g/cm³ (anhidrát)[1] 1,95 g/cm³ (tetrahidrát)[1] 1,88 g/cm³ (pentahidrát)[1]
Olvadáspont	75 °C (dekahidrát, bomlik)[1] 743 °C (anhidrát)[1]
Forráspont	1 575 °C (anhidrát)[1]
Veszélyek
EU osztályozás	Mérgező (T)[2]
NFPA 704	0 1 0
R mondatok	R60, R61[2]
S mondatok	S53, S45[2]
Lobbanáspont	nem gyúlékony
Rokon vegyületek
Azonos kation	nátrium-aluminát; nátrium-gallát
Azonos anion	kálium-tetraborát
Rokon vegyületek	bórsav, nátrium-perborát
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

Elnevezése

A név visszavezethető a középkori latinban használt borat szóra, ami az arab buraq megfelelője, ez pedig vagy a perzsa burah,^[3][4] vagy a középperzsa burak szóból ered.^[5][6]

Felhasználási területek

• a DNS vizsgálata során az elektroforézis-gélhez adják pufferként, mert gyorsítja a folyamatot, valamint élesebb elhatárolódásokat vált ki
• fémek tisztítása során, például acélgyártás közben lecsökkenti a vas-oxid olvadáspontját, ezáltal az könnyebben eltávolítható az acélból^[7]
• élelmiszerekben savanyúságot szabályozó anyagként, valamint tartósítószerként alkalmazzák. Ritkán használják. Megengedett napi maximum beviteli mennyisége 0,1 mg/testsúlykg. Ilyen koncentrációban nincs mellékhatása, de gyógyszerek esetén (nagyobb töménységben) előfordulhat.
• tisztítószerek
• kozmetikumok
• zománcok
• üveg, kerámia adalékanyag
• tűzvédelem
• gombaölőszer
• keményforrasztásnál folyasztószer

Természetes előfordulása

Borax "cottonball"

A bórax előfordulása az időszakos tavak helyén levő evaporit-lelőhelyeken a legvalószínűbb. Ilyen található többek között Törökországban, Kaliforniában, az Atacama-sivatagban és Tibetben.

Egészségügyi hatások

Emberek esetében 0,1-0,5 g/testsúlykg bórax mérgezést, halált okozhat.^[8] A szervezetből a vesén keresztül, nagyon lassan ürül ki. Vesebántalmakat, májbántalmakat és egyéb betegségeket válthat ki.^[9] Ennek ellenére a Tudor-ház uralma alatt Angliában a nők előszeretettel használták az arcbőrük fehérítésének céljából, más kén- és ólomvegyületek porított változatával együtt.

Kémiai vonatkozások

Az anion [B₄O₅(OH)₄]²⁻ szerkezet a bóraxban

A bórax kifejezést több, igen hasonló, de víztartalmukban különböző vegyületre is használják:

• „száraz” bórax vagy nátrium-tetraborát (Na₂B₄O₇)
• bórax pentahidrát vagy tinkalkonit (Na₂B₄O₇·5H₂O)
• bórax dekahidrát (Na₂B₄O₇·10H₂O)

Bórax dekahidrátból könnyen lehet bórsavat és más vegyületeket előállítani. Száraz levegőn hagyva lassan elveszíti víztartalmának egy részét, és egy fehér, krétaszerű anyaggá, tinkalkonittá alakul.

Világos narancssárga lángot ad, de mivel ezt a színt elérni nem túl egyszerű (a víztartalma és a távozó víz egyéb reakciói miatt), ilyen célra ritkán alkalmazzák.

A bórax dekahidrát oldhatósága etilénglikolban kiváló, dietilénglikolban és metanolban közepes, acetonban nagyon gyenge.^[10][11] Hideg vízben rosszul, azonban a hőmérséklet emelkedésével lényegesen jobban oldódik.^[10][12]