Bónis György

(1914–1985) magyar jogász, jogtörténész, történész, egyetemi tanár, könyvtáros, levéltáros From Wikipedia, the free encyclopedia

Bónis György

Bónis György (Budapest, 1914. január 5.Budapest, 1985. november 6.) jogász, jogtörténész, az állam- és jogtudományok doktora. Fő kutatási területén, a magyar és egyetemes állam- és jogtörténet a középkorban témában ért el kiváló eredményeket.

Gyors adatok
Bónis György
Thumb
Született1914. január 5.
Budapest
Elhunyt1985. november 6. (71 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Iskolái
A Wikimédia Commons tartalmaz Bónis György témájú médiaállományokat.

Bezárás

Életútja

1936-ban szerzett jogászdoktori diplomát az Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán „Sub auspiciis gubernatoris” kitüntetéssel. 1936 novemberétől 1937 májusáig a School of Economics and Political Sciences (London) ösztöndíjasa volt. A budapesti Egyetemi Könyvtárban kutatókönyvtárosi beosztásban, 1939-től a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban segédfogalmazóként működött.

1940-ben magyar alkotmánytörténetből a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen egyetemi magántanárrá habilitálták. Néhány héttel később még ugyanebben az évben a kolozsvári egyetemen a jogtörténet rendkívüli egyetemi tanárává nevezték ki.

1940-től 1947-ig volt a kolozsvári egyetem jogi karának egyetemi tanára. Szerkesztette a Jogtörténeti és Népi Jogi Tanulmányok c. könyvsorozatot. 1945-ben a háborús front elől Budapestre menekült, majd 1945-ben vissza is tért Kolozsvárra. 1947-ben a hatóságok kiutasították Romániából. A köztársasági elnök nevezte ki 1947-ben a Szegedi Tudományegyetemre a Magyar és Egyetemes Jogtörténet tanszékvezető egyetemi tanárává. 1955-ben a jogi kar dékánhelyettesi posztját is ellátta. 1957-ig működött Szegeden. 1952-ben kandidátussá, 1969-ben a jogtudományok doktorává nyilvánította az MTA Tudományos Minősítő Bizottsága.

A szegedi egyetemen az 1956-os forradalom miatt számos hallgatót és oktatót elítéltek vagy elbocsátottak, köztük Bónis Györgyöt is. 1957. június 28-án Budapestre távozott, ahol a Fővárosi Levéltár munkatársa, majd osztályvezetőjeként működött. 1956-70 közt rövidebb kutatói- vagy tanulmányutakon járt Európa különböző országaiban: Hollandia, Írország, NDK, NSZK, Franciaország, Lengyelország, Svédország, Svájc, Csehszlovákia, Olaszország. 1974-ben vonult nyugdíjba.

Munkássága

Nevéhez fűződik az első magyar büntetőjogi kodifikációs kísérlet (1712) felfedezése, a magyar hűbériség és rendiség nyugat-európai összefüggéseinek feltárása, a ius commune magyarországi és erdélyi történetének első német nyelven megjelent összefoglalása, valamint a magyar törvények kritikai kiadása (Decreta Regni Hungariae). Jogtörténeti, történettudományi munkái mellett néprajztörténeti kutatásokkal is foglalkozott.

Számos európai egyetemen és jogtörténeti konferencián tartott előadást, Cambridge-ben vendégprofesszor volt, az Európai Történettudományi Akadémia tagja.

Kötetei (válogatás)

Irodalom

  • Bónis György: Hűbériség és rendiség a középkori magyar jogban. Millenniumi Magyar Történelem - Historikusok. Osiris Kiadó. Budapest, 2003. ISBN 963-389-426-3
  • Brockhaus Enzyklopädie. 3. Bd. Wiesbaden, 1967. 111. p.
  • Révész T. Mihály: Bónis György. (Levéltári Szemle, 1986. 2. sz.).
  • Nagyné Szegvári Katalin: Bónis György (1914-1985). Magyar Jogtudósok I. Szerk. Hamza Gábor. Budapest, 1999. 155-168. old.

Társasági tagság

  • Magyar Történelmi Társulat (1932-; 1969-)
  • Commission Internationale pour l'Histoire des Assemblées d'États (1957-)
  • Commission Internationale pour la Diplomatique (1970-)

Források

Loading related searches...

Wikiwand - on

Seamless Wikipedia browsing. On steroids.