Bácskörtés

Bácskörtés vagy Körtés (szerbül: Крушевље / Kruševlje, németül: Kruschiwel / Kruschiwl / Birndorf) lakott hely Szerbiában, a Vajdaság Nyugat-bácskai körzetében. Közigazgatásilag 1971 óta nem önálló település, Gádor külterülete.

Bácskörtés (Kruševlje)
A katolikus templom helye
Közigazgatás
Ország	Szerbia
Tartomány	Vajdaság
Körzet	Nyugat-bácskai
Község	Zombor
Rang	Gádor külterülete
Alapítás éve	1767
Irányítószám	25282
Körzethívószám	+381 25
Népesség
Teljes népesség	ismeretlen
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	93 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 55′ 57″, k. h. 19° 06′ 01″45.9325, 19.10027778
A Wikimédia Commons tartalmaz Bácskörtés témájú médiaállományokat.

A település régi nevei: Körtvélyes (1520), Krusivle Puszta (1763), Krusovje, Krusevlye, Krusevlya (1880, 1892).

Fekvése

A település Regőce, Haraszti, Gádor és Őrszállás községek között helyezkedik el, a magyar-szerb államhatár szomszédságában.^[1] A település határában folyik a Kígyós-főcsatorna.

Történelem

A falu létét 1520-ban jegyezték le először, a korabeli források akkor egy Körtvélyes nevű települést említenek Bácskörtés jelenlegi helyén. Nem tudni, hogy ekkor milyen nemzetiségű lakosok lakták, ellenben az bizonyos hogy a török jegyzékek 1598-ban már egy Kursevlje nevezetű faluról számolnak be.

Vályi András a Magyar Országnak leírása című munkájában így ír a településről 1799-ben:

Krusevlye, német falu Bács vármegyében, földesura a Királyi Kamara, lakosai katolikusok, fekszik Gákovához 2500, Sztanisityhez 3100 bétsi ölnyire, határja búzát és kukoritzát terem, piatzozása Baján és Zomboron, szénája meglehetõs, legelője van elég, erdeje nints, szőleje középszerű.

A második világháború után, 1945-1948 között koncentrációs tábort üzemeltettek a település területén. A tábor létszáma 10-20000 ember volt. 3500 német származású fogvatartott veszítette itt életét az embertelen bánásmód, bestiális kínzások és betegségek következtében. A települést 1948-tól szerb lakosokkal telepítették be.^[2]

Népesség

• 1765-67: ~ 400-500 fő (80 kizárólag német család)
• 1780: ~ 600 fő (németek és néhány újonnan letelepedett francia család)
• 1800: ~ 700 fő
• 1822: 809 fő (803 német és 6 zsidó)
• 1878: 968 fő
• 1880: 952 fő (863 német; 948 róm. kat. és 4 izraelita)
• 1890: 1048 fő (1024 német, 14 magyar, 10 zsidó; 172 ház)
• 1910: 976 fő (954 német, 21 magyar, 1 szerb; 209 ház)
• 1921: 935 fő (920 német; 210 ház)
• 1940: 907 fő (895 német; 225 ház)
• 1941: 950 fő (936 német)
• 1948-51: ~ 4000 macedóniai és görög menekült
• 1953: 282 fő (50 család)
• 1961: 253 fő (45 család; ~ 50 ház, 170 házat lebontottak 1951-1961 között)
• 1971: 211 fő (40 család)
• 1977: ~ 150 fő (35 család melyből 28 szerb, 3 magyar, 3 horvát, 1 német; 27 ház)
• 1991: ~ 35 fő (17 család; 17 ház
• 2002: ~ 30 fő (13 család; 17 ház melyből 4 elhagyatott)